
Elvileg a holnapi grillpartyhoz vásároltam ezt a 12 szelet T-bone steaket. A Bosnyákon!
Támadt ugyanis az az ötletem, hogy addig megyek, amíg olyan hentest nem találok, aki így bontja ki a marhát. (és nem szándékoztam a Nagycsarnokig menni).
Bár szerény felmérésem nem nevezhető reprezentatívnak, a legtöbb helyen úgy megijedtek a kérdésemtől, mintha T-rexet kerestem volna. Két olyan hentest találtam, aki egyáltalán ismerte a fogalmat. Az egyik pedig bármikor bont így marhát. Hurrá!
Maga a dolog egyáltalán nem bonyolult. Arról van szó, hogy bontás után nem filézik ki a bélszínt, hanem azt a hátszínnel együtt szeletelik fel, úgy, hogy egy T-alakú csont, egy csigolyanyúlvány válassza el a bélszínt és a hátszínt. Mivel a két húsdarab eltérő hosszúságú, így egy darab bélszín (kb 1/3) és egy darab sima hátszín is kimarad, amivel még rengeteg minden kezdhető.
Hentesem előttem végezte eme műveletet, így pontosan láthattam, hogy 12 db kb. kétujjnyi szelet lett a nagy húsdarabból, ami szinte pontosan négy kilót nyomott.
Itthon nem szándékoztam extra rafinált pácokba fojtani ezt a nemes húst, csak frissen őrölt borskeveréket szórtam rá és lelocsoltam olivaolajjal.
Fél napos pácolódás után férjuram kikuncsorogta a minőségellenőrzés lehetőségét, ami a vasból készült grillserpenyőben vittünk véghez:


A képek magukért beszélnek...
Holnap pedig élesben, profi grillen folytatjuk a mókát!