2010. február 23., kedd

Sült paprikás fougasse

Pedig már azt hittem mára utolértem magam! De nem. Úgy alakult, hogy megint megtalált egy "kis" munka. Hál istennek ez nem hónapokra szól, jól látható a vége, de a héten nem unatkozom.
Munka közben persze időnként bele-belenézek egy-két könyvjelzőbe, amiket még réges-rég jelöltem be magamnak a neten. (Ti is szoktatok elkalandozni munka közben?)
Nos az én egyik könyvjelzőm ez a csodás sült paprikás kenyér volt. A recept egy könyvből származik, ami csodás kenyereket ígér 5 perc munkával. Nem is álltam volna neki a dolognak, ha nem 5 percről lett volna szó. Meg arról a két kaliforniai paprikáról, amit egy hete vásároltam (más célból) és már kezdtek ráncosodni a hűtőben....
Hozzávalók:
300 ml víz
1 tk porélesztő
1 tk só
kenyérliszt (kb 2,5 pohár)

Langyos vízben felkevertem az élesztőt és a sót, majd kanalanként adagoltam hozzá a lisztet. Egy kicsit eltértem a recepttől, mert tettem bele egy ek. olivaolajat is (már ha ilyen mediterránban nyomjuk). A dagasztást a gépre bíztam, a kész tésztát olivaolajjal kikent tálban kelesztettem 3 órán keresztül (amíg duplájára nem nőtt).

Közben a 2 paprikámat feketére sütöttem a grillserpenyőben (platni is remek), majd beletettem egy tálba, amit lefedtem. A gőz hatására a paprikák bőrét könnyen le lehetett húzni, miután kihűltek. Kicsumáztam és feldaraboltam a paprikákat.

A tésztát ovális alakúra nyújtottam, az egyik felére rápakoltam a sült paprikadarabokat. A másik felét 2 cm-es csíkokban bemetszettem. Megsóztam Maldon sóval, kicsit borsoztam is a paprikát, majd ráhajtottam a bemetszett tésztát. A szélét jól összetapasztottam. A tetejét lekentem olivaolajjal, megsóztam és kakukkfűvel is megszórtam.
Sütőpapírra tettem és amíg bemelegedett a sütő, kelni hagytam.

A sütőt beizzítottam 250 fokra, majd berakram a kenyerem. Bőszen spricceltem a vizet az elején, hogy gőzös legyen a sütő belül, majd 220 fokra levettem a hőt.
Most trükköztem, és az elején csak alsó sütést használtam 8 percig, majd eztán váltottam vissza alsó-felső melegítésre, hogy jó piros héja legyen alul is a kenyeremnek (ha már nincs sütőkövem).
Félórán belül meg is sült a gyönyörűség, amit a család apraja-nagyja lelkesen fogyasztott.
Be is termeltük némi kéksajttal és fehérborral vacsorára majdnem az egészet.

Remek kenyér lett, amit még biztosan sokszor fogok készíteni!
Az eredeti receptet pedig itt olvashatjátok!

7 megjegyzés:

Sajtkukac írta...

Jöhet :-)

Limara írta...

Nekem is! Gyönyörű! :))

Perik írta...

És nagyon finom is. Tegnap vagy 5-6 szelettel ettem belőle.

andalka írta...

Szió! Sajna világ életemben bajban voltam a poharas mértékegységekkel, úgyhogy bocsi, amiért ilyen dummie vagyok, de segítenél, hogy ez a 2,5 pohár liszt egészen pontosan mennyit jelent grammban?! Ezer köszi! Jó hétvégét!:)

Millie írta...

Andalka!

Én egy 2,5 dl-es gyerekpoharat használtam. Azt mártottam be a lisztbe és azzal mértem a vizet is.
Nem kell grammra pontosan mérni, a liszttől függ minden.

andalka írta...

Hálás köszönet!:) végül csak nem bírtam várni és a kérdés feltevése után kb. azonnal nekiveselkedtem egy 2 dl-s pohárral, amit vettem ugye 2,5x + még utána 6 ek ment bele! Én karamellizált hagymával töltöttem, így is isteni lett, a tészta pedig tökéletes és nagyon-nagyon finom!:) Vőlegényem, huga meg én, 3an együltő helyünkben befaltuk!:) Köszi a receptet!:)

zazálea írta...

Megsütöttem, csodás!