2009. január 27., kedd

2008 könyvekben

Grenadine-tól kaptam a kérdést, hogy mit olvastam tavaly. Hirtelen nem is tudtam melyik könyvhöz nyúljak, így levettem azt a stócot, amire a legélénkebben emlékeztem (és nem szakácskönyv vagy orvosi, amik "hivatalból" is gyakran kerülnek felütésre). Egy dolog látszik: rákattanós típus vagyok. Ha egy író megtetszik, hajlamos vagyok végigolvasni az "életművet". Volt így már Kundera, Marquez, Móricz, Szabó Magda és Vámos Miklós korszakom. Tavaly pedig Joanne Harris (amiről itt most mégsem írok egy szót sem, mert annyira közismert könyvek) lázban égtem (a Csokoládét csak azért nem fotóztam, mert hirtelen nem találtam...).
No de lássuk, melyik ötöt emelném ki nagy hirtelen:
Frank McCourt: Angela's Ashes (Angyal a lépcsőn)
Harmadjára vettem elő ezt a nagyszerű könyvet, ami a kilencvenes évek végén Pulitzer díjat is kapott. "Visszatekintve a gyermekkoromra, azon csodálkozom, hogy éltem túl. Hát persze, hogy nyomorúságos gyerekkor volt, a boldog gyermekkor senkit nem érdekel. Az átlagos nyomorúságos gyermekkornál is rosszabb a nyomorúságos ír gyermekkor, és még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyermekkor."
Igaz történet egy ír házaspárról, és négy gyermekükről, akik a szegénység elől menekülve a nagy éhínség alatt visszaköltöznek Limerickbe. Az apa alkoholista, az anya úgy szerencsétlen, ahogy van, a gyerekek sorban születnek és meghalnak...Mindezt egy cseperedő kisfiú első szám első személyben narrálja. Akárhányszor olvasom, egyik szemem sír a másik nevet.
És ami a legmeghatóbb az egészben: ez egy igaz történet.

Frank McCourt: 'Tis
A visszaemlékezés ott folytatódik, ahol az előző könyvben abbamarad: Frank 18 évesen visszakerül Amerikába, NYC-be. Részletes beszámoló minden csetlés-botlásról, amit egy félszeg, iskolázatlan, rossz fogazatú vidéki ír fiú el tud követni a csillogó amerikai nagyvárosban. Aztán tanúja lehetünk, ahogy önerőből (érettségi nélkül) bekerül egy college-ba, elvégzi az és elkezd tanítani egy putyerák gimiben... Kevésbé szívszorító, mint az első kötet, de én ezt is nagyon élveztem.

Hugh Laurie: A balek
Ez a könyv az önfeledt szórakozás! Ha valaki szerette "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" című alapművet, az ezt sem fogja tudni letenni, max úgy, ha kiesik a kezéből röhögés közben. Vérbeli szarkasztikus angol humor Dr. House-tól (a sorozatot egyébként nem komálom).

Khaled Hosseini: The kite runner (Papírsárkányok)
Két afgán kisfiú története közvetlenül azelőttről, mielőtt az oroszok lerohanták volna Afganisztánt. Az egyik az úr, a másik a cseléd. Egy könyv a barátságról, az árulásról, a bűntudatról és a feloldozásról. És nem utolsósorban egy országról és kutúráról, amit talán már soha senki nem fog tudni előítéletek nélkül említeni. Kár érte.
Ha valaki látta a könyvből készült filmet, ne gondolja, hogy az akár csak a felszínét karcolta annak, ami le van írva. Ezt tényleg érdemes elolvasni.


Khaled Hosseini:Ezeregy tündöklő nap
Fattyúnak lenni sehol nem könnyű, de különösen nehéz dolog egy muzulmán országban. Könyvünk főhösnője, egy butuska és kevésbé szép nő, aki folyamatosan elvetél. A durva és öreg férje ezért magukhoz veszi 2. feleségként, az utca szépét, egy okos és fiatal lányt, aki hirtelen megárvul a Talibok hatalomra kerülése előtt. A két nő először esküdt ellenség, majd a legjobb szövetségesek, akik megpróbálnak kitörni és elmenekülni a kilátástalan mindennapokból. Akár az életük árán is.

És a rádaás: Nick Hornby: How to be good

Katie Carr egy orvos és egy "jó ember".
Legalábbis annak véli magát. Ugyan éppen most van egy viszonya, de ez igazán nem az ő hibája. A férje ezzel szemben egy cinikus, dühös és negatív ember, akivel egy fedél alatt élni egy rémálom. De aztán a férj találkozik DJ Goodnews-zal, a hihetetlenül hatékony és sunyi "látóval", aki megváltoztatja az életét. Jó embert csinál belőle. Túl jót.
S így fordul elő az, hogyha a jóság otthon kezdődik, akkor ideje továbbállni.
Letehetetlen.
És ezzel egy súlyos Nick Hornby korszak kezdődött az életemben.
De ez már a 2009-es év története lesz.

A kérdést szívesen továbbpasszolom bárkinek, aki elég indíttatást és időt érez, hogy megnyíljon.

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

de 9 van a képen.... Vagy csak a bor teszi?:-)

Millie írta...

ÍB! Ettől is többet olvastam, de nem ezek akadtak a kezembe és ezeket tartottam mások számára is érdekesnek. És én is borozgatok itt a monitor előtt.

Maimoni írta...

Nyugalmat ad a tudat, hogy nemcsak én szoktam borozgatni a monitor előtt...:))

Névtelen írta...

Nálam a Joanne Harris ügy régebben kezdődött, illetve megjelenés szerint olvastam a könyveit. De a Coastliners egyáltalán nem tetszett.

Nick Hornby is jó :-)

Unknown írta...

Látom a Coastlinerst te is lenyomtad... Nyimussal egyszerre vettük, de bevallom ennyire lassan nem olvastam még ki könyvet... Számomra az utóbbi évek legunalmasabbja volt. Vontatottan indul, sokáig dögunalom, lassan emelkedő és felpörgő sztori, és mikor már azt hittem, na ebből még lesz valami egyszer csak vége lett :D

De a kupacod többi darabjából van amit megkívántam :P már csak el kellene jutni végre a pendragonba :P

PS... a paprikakrémed itt szomorkodik a szekrényben magányosan...

Limara írta...

Szia! Küldtem neked még egy kérdést! :))