Rákóczi túrós

Imádom a szakácskönyveimet, lelkesen próbálkozom mindenféle, a magyar ízlelőbimbók számára szokatlan vagy alig ismert ízzel. Aztán időnként újra felfedezem a magyar klasszikusokat is. Nagy kár lenne kihagyni őket a repertoárból.

Hozzávalók:
A tésztához:
240 g liszt
120 vaj
60 g cukor
egy tojás sárgája
1 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja

A töltelékhez:
500 g túró (én a Cserpes Sajtműhelyére esküszöm)
100 g cukor (vaníliás cukor vagy vaníliaesszencia is mehet bele)
3 tojás
50-100 g mazsola
egy-két kanál zsemlemorzsa
egy pár kanál savanykás baracklekvár

A habhoz:
3 tojásfehérje
120 g porcukor

A tészta hozzávalóit összedolgoztam, majd a hűtőben egy félórás pihenőt engedtem neki. Sütőpapíron kinyújtottam, majd egy nagyobb téglalap alakú tepsibe tettem. 180 fokon világos zsemleszínűre sütöttem.

Közben a túrót kikavartam a cukorral és a tojások sárgájával. A fehérjéket külön felvertem és óvatosan hozzákevertem a túróhoz. Végül hozzáadtam a beáztatott lecsepegtetett mazsolát és 2 kanál zsemlemorzsát.

A félig sült tésztát kivettem a sütőből és megkentem a baracklekvárral, majd a túrókrémmel. Visszatoltam sülni.

Utolsó lépésként a tojáshab készült. Itt csak azótán kell beletenni a cukrot, miután a fehérjét már felvertük. Látszólag soha nem lesz belőle újra hab, de nem kell megijedni. Kitartóan dolgoztatni kell a robotgépet (vagy a férjet) és egyszer csak kész lesz a tükörfényes, kemény habcsoda, ami akkor sem esik ki az edényből, ha a feje tetejére állítjuk.
Én dupla mennyiséget készítettem (nyugodtan lehet triplát is), mert volt elfekvő tojásfehérje készletem. Vérmérséklet kérdése, hogy most leáll az ember habzsákba tenni a habot és rácsozni, vagy sem. Én sem.
Egyszerűen a kész tésztára simítottam, egy késsel kicsit megcifráztam, aztán visszatoltam a sütőbe, amíg egy kis színt kapott.