Pain de campagne

Az idén ez a második kenyér, amit sütöttem. Ennek több oka is van, a legfontosabb, hogy viszonylag keveset eszünk. Dani imádja a kiflit, ha volt időm, inkább azt készítettem. És Hokkaido kalácsot.
De az utóbbi hetekben valami miatt nem sikerülnek a kalácsaim.
Így aztán mikor Húsvét hétfőre grillpartyra hívtak, tutira akartam menni, és elővettem a már kissé rongyos Peter Reinhart könyvem ( The Bread Baker's Apprentice), s úgy döntöttem, új kenyérrel állok elő.
A Pain de Campagne a rusztikus francia kenyér, barnásabb színét és összetettebb ízét a teljes kiőrlésű liszteknek köszönheti, amit kis százalékban tartalmaz. Itt is öregtésztával dolgoztam, mint a bagett-nél, de másnap graham liszttel folytattam a dagasztást. Az eredmény nagyon finom, ropogós, vékony héjú 3 bagett, ami szinte pillanatok alatt elfogyott a fantasztikus grillpecsenyék és zöldségek mellé.
Bár én több graham lisztet tettem bele, mint amit az eredeti recept diktál, mégis azt írom ide le, hogy majd mindenki kedvére variálhassa a jövőben.
Tegnap este elkészítettem a pate frementée-t (azaz öregtésztát).
Másnap kivettem a hűtőből és hozzáadtam a következőket:

1 és 3/4 pohár kenyérliszt
1/3 pohár teljes kiőrlésű liszt (búza vagy rozs, vagy ezek keveréke)
3/4 tk só
1 tk instant élesztő
3/4 pohár víz

A robotgéppel kb 8 perc alatt selymes, rugalmas tésztává dagasztottam, amit kioljaozott tálba tettem. Duplájára kelesztettem. Kilisztezett konyhapulton 3 darabra vágtam, és bagettekké formáltam őket (bármilyen alakban, akár zsemlének is süthetők).
A bagetteket durumliszttel meghintett tepsibe tettem és addig kelesztettem, míg másfélszeresére nem nőttek. Ekkor késsel bevagdostam a tetejüket (nem igazán sikerült mélyre vágnom sajna) és forró (250-220 fokos) gőzös sütőben megsütöttem őket.
Ennek leírása itt.
Miután rácson kihűltek a kenyerek egy konyharuhába csavartam őket és már indultunk is Budakalászra.

A legkisebbek körében is nagy sikert aratott:És ilyenkor jön mindig a költői kérdés: Miért is nem sütök gyakrabban kenyeret?
Most hogy átlapoztam újra kedvenc könyvemet, és ihleteket kaptam, talán kicsit másképp lesz a jövőben...