Ünnepi ebéd

Ne kérdezzétek, mit ünnepelek! Igazából semmit, de úgy is mondhatnám, hogy minden olyan apró dolgot, amiért érdemes élni.
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.

Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!