Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.

Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.
Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D
8 megjegyzés:
Csodás! Szólj, ha majd tanfolyamot tartasz! :))
Wow!!! Jól megtanultad:-))))
Én is a héten szánom rá magam újra. (az előző katasztrófába torkollott) Guszták lettek, bekapkodnék párat! :)
hogy ezek de szépek lettek :]
:) Hamarosan belevágok én is...
Hú, de guszták! Akkor ezeknek a képen látható tökéleteseknek leírod a recijét? A csokikrém is érdekelne, nagyon guszta!!!
Köszi!
Nyestkutya
Hát még nem érkezett meg a szakirodalom, de még van pár napja :-)
I.
Szerintem a zöld teás és a csokis is nagyon szép és finom lett. :))
Lívia
Megjegyzés küldése