Málna bodzás rozézselében

Minden nyárnak megvan a kattanása, úgy látszik az idén a boros desszertek lesznek a nyerők. Az egészről Lívia tehet, mert idehozott egy hihetetlenül jó (szó szerint ütős) tokaji aszús fagyit, amit én egyszerűen nem tudtam abbahagyni, így Férj is csak elmondásból ismeri.
Ezután megakadt a szemem Lebovitz úr rozés málnaszorbetén, amiből most készül a harmadik adag, annyira jó.
A sort muszáj folytatni, így most zselé készült.

Na nem mintha szeretném azokat a zselének csúfolt masszív undormányokat, amikkel anno az USA-ban találkoztam (tényleg, tudja valaki, hogy azokban mi a jó?)...de ma kísérletező kedvemben voltam. Ráadásul kaptunk mi már egyszer egy üveg chardonnay zselét, ami igen jól csúszott karácsony tájékán.
Tehát a feladat adott volt: komponáljunk egy finom állagú zselét. Legyen benne bor, málna és bodza. Ez utóbbi a kiváncsiságom miatt került bele, de nekem elhihetitek, nem rontotta el...

Hozzávalók:
400 g málna
4 dl száraz rozé bor ( Varga pincészet Pinot Noir rulez)
4 ek bodzaszörp (szigorúan házi)
4 ek cukor
3 és fél zselatinlap

A málnát lemostam, a bort összeforraltam a cukorral és a bodzaszörppel. A zselatinlapokat hideg vízben pár percig áztattam, majd a forró borhoz adtam. A poharak aljában szétosztottam a málnaszemeket, erre öntöttem a boros keveréket.
Tudom, hogy nem zöld dolog, de én egyből betettem a hűtőbe.
A vendégeink nemsokára itt lesznek, de annyit már most is kijelenthetek, hogy ha nekik nem ízlik, én szívesen feláldozom magam a maradékpusztítás oltárán.
S hogy milyen az állaga? Épp hogy kocsonyás, ha megmozdítom a poharakat akkor gusztusosan "remegős".