Ezt a mondatot polírozták le aztán az érzékenyebb fülű jenkik, és hívják azóta is anadamának a kukoricadarás, tradicionális New-england-i kenyeret.
egy fél bögre (250 ml) kukoricadara
egy fél bögre víz
3/4 tk só
egy tk porélesztő
egy evőkanál világos melasz (eredetileg 3 kanál, de nekem kevésbé édesen jobban ízlik)
egy ek vaj
annyi kenyérliszt, amennyit felvesz (kb. két bögre)
fél pohár langyos víz
A kukoricadarát előző este beáztattam, majd éjszakára a pulton hagytam.
Másnap összekevertem a darával a többi hozzávalót és a robotgépemmel jól kidagasztottam. Kiolajozott tálban kétszeresére kelesztettem.
Egy IKEA-s szögletes formát kiolajoztam, majd az átgyúrt kenyeret megformázva beletettem. Addig kelesztettem amíg a formát teljesen ki nem töltötte.
Ekkor megszórtam kukoricadarával és 180 fokos sütőben megsütöttem.
Kicsit édeskés ízű, különleges kenyér lett belőle.
5 megjegyzés:
Na ennek jó neve van :) Bár alapvetően tartózkodom a kukorica-fogyasztástól, próbálok ezen időről-időre változtatni, valami hasonlóra lehet, hogy én is benevezek majd :)
mekkora jó ez a történet?!!!!
Ez jóóóóó! A sztori és a kenyér is :-) Imádom a kukoricadarát, mindenképpen ki fogom próbálni!!
Niki
Megelőztél! :)) Gyönyörű a kenyér! :)))
Szuper a történet és a kenyér is. Imádom a kukoricadarát, biztosan ki fogom próbálni!
Megjegyzés küldése