Burgonyás rozmaringos kenyér

A hétvégén újra kedvet éreztem kenyeret sütni. Akadt egy kis maradék krumplipürém és egy remek recept a Peter Reinhart könyvben. Igazából nem két napos kenyérre készültem, de a sütés ennél is átcsúszott másnapra... Nem mintha bárki valaha panaszkodott volna a reggeli illatkavalkád ellen.Hozzávalók:
A "kovászhoz":
160 g kenyérliszt
1/4 tk porélesztő
110 g liszt

A kenyérhez:
1,5 tk só
400 g kenyérliszt
1/4 tk bors
1,25 tk porélesztő
170 g krumplipüré
egy evőkanál olivaolaj
2 ek apróra vágott rozmaringlevélke
6-12 db sült fokhagymagerezd (ízlés szerint)
220 g víz

olaj a kenéshez
durumliszt a sütéshez1. A kovász hozzávalóiból kis cipót gyúrtam, pár percig dagasztottam, majd kiolajozott tálban 4-5 órán keresztül kelesztettem.

2. Összemértem a kenyér hozzávalóit, mellécsaptam a kovászt és a dagasztógépemre bíztam a piszkos munkát. Mikor szegény kis Moulinexem már az utolsókat cihogta (kb 12 perc múlva), megkegyelmeztem neki, és kiolajozott tálban keleszteni kezdtem a tésztát.
A krumpli miatt meglepően lágy állagú lett a tészta, mindenképpen géppel javaslom dagasztani.

3. Kb két órát kellett volna keleszteni a tésztát, majd két cipót formálni, újabb két órát keleszteni és megsütni.

4. Mi ehelyett vendégségbe mentünk és ottragadtunk Megasztárt nézni. Mikor hazaállítottunk, a tészta épp nem mászott ki a tálból. Gyorsan átgyúrtam, két kerek cipót formáztam és betettem őket a hűtőbe (durumliszttel megszórt tepsin).

5. Hajnal négykor kitámolyogtam a konyhába inni, ekkor kivettem a tepsit a hűtőből, hadd keljenek a cipók. 7-kor keltem, ekkor sütöttem meg őket (kb 30 perc) 200 fokon.
Mire a fiúk reggel kilenckor kimásztak az ágyból, már ki is hűltek és szépen szeletelhetők lettek.

6. A tanulság az, hogy nincs elbaltázott időzítés, ha van jó nagy hűtő!