2008 könyvekben

Grenadine-tól kaptam a kérdést, hogy mit olvastam tavaly. Hirtelen nem is tudtam melyik könyvhöz nyúljak, így levettem azt a stócot, amire a legélénkebben emlékeztem (és nem szakácskönyv vagy orvosi, amik "hivatalból" is gyakran kerülnek felütésre). Egy dolog látszik: rákattanós típus vagyok. Ha egy író megtetszik, hajlamos vagyok végigolvasni az "életművet". Volt így már Kundera, Marquez, Móricz, Szabó Magda és Vámos Miklós korszakom. Tavaly pedig Joanne Harris (amiről itt most mégsem írok egy szót sem, mert annyira közismert könyvek) lázban égtem (a Csokoládét csak azért nem fotóztam, mert hirtelen nem találtam...).
No de lássuk, melyik ötöt emelném ki nagy hirtelen:
Frank McCourt: Angela's Ashes (Angyal a lépcsőn)
Harmadjára vettem elő ezt a nagyszerű könyvet, ami a kilencvenes évek végén Pulitzer díjat is kapott. "Visszatekintve a gyermekkoromra, azon csodálkozom, hogy éltem túl. Hát persze, hogy nyomorúságos gyerekkor volt, a boldog gyermekkor senkit nem érdekel. Az átlagos nyomorúságos gyermekkornál is rosszabb a nyomorúságos ír gyermekkor, és még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyermekkor."
Igaz történet egy ír házaspárról, és négy gyermekükről, akik a szegénység elől menekülve a nagy éhínség alatt visszaköltöznek Limerickbe. Az apa alkoholista, az anya úgy szerencsétlen, ahogy van, a gyerekek sorban születnek és meghalnak...Mindezt egy cseperedő kisfiú első szám első személyben narrálja. Akárhányszor olvasom, egyik szemem sír a másik nevet.
És ami a legmeghatóbb az egészben: ez egy igaz történet.

Frank McCourt: 'Tis
A visszaemlékezés ott folytatódik, ahol az előző könyvben abbamarad: Frank 18 évesen visszakerül Amerikába, NYC-be. Részletes beszámoló minden csetlés-botlásról, amit egy félszeg, iskolázatlan, rossz fogazatú vidéki ír fiú el tud követni a csillogó amerikai nagyvárosban. Aztán tanúja lehetünk, ahogy önerőből (érettségi nélkül) bekerül egy college-ba, elvégzi az és elkezd tanítani egy putyerák gimiben... Kevésbé szívszorító, mint az első kötet, de én ezt is nagyon élveztem.

Hugh Laurie: A balek
Ez a könyv az önfeledt szórakozás! Ha valaki szerette "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" című alapművet, az ezt sem fogja tudni letenni, max úgy, ha kiesik a kezéből röhögés közben. Vérbeli szarkasztikus angol humor Dr. House-tól (a sorozatot egyébként nem komálom).

Khaled Hosseini: The kite runner (Papírsárkányok)
Két afgán kisfiú története közvetlenül azelőttről, mielőtt az oroszok lerohanták volna Afganisztánt. Az egyik az úr, a másik a cseléd. Egy könyv a barátságról, az árulásról, a bűntudatról és a feloldozásról. És nem utolsósorban egy országról és kutúráról, amit talán már soha senki nem fog tudni előítéletek nélkül említeni. Kár érte.
Ha valaki látta a könyvből készült filmet, ne gondolja, hogy az akár csak a felszínét karcolta annak, ami le van írva. Ezt tényleg érdemes elolvasni.


Khaled Hosseini:Ezeregy tündöklő nap
Fattyúnak lenni sehol nem könnyű, de különösen nehéz dolog egy muzulmán országban. Könyvünk főhösnője, egy butuska és kevésbé szép nő, aki folyamatosan elvetél. A durva és öreg férje ezért magukhoz veszi 2. feleségként, az utca szépét, egy okos és fiatal lányt, aki hirtelen megárvul a Talibok hatalomra kerülése előtt. A két nő először esküdt ellenség, majd a legjobb szövetségesek, akik megpróbálnak kitörni és elmenekülni a kilátástalan mindennapokból. Akár az életük árán is.

És a rádaás: Nick Hornby: How to be good
Katie Carr egy orvos és egy "jó ember". Legalábbis annak véli magát. Ugyan éppen most van egy viszonya, de ez igazán nem az ő hibája. A férje ezzel szemben egy cinikus, dühös és negatív ember, akivel egy fedél alatt élni egy rémálom. De aztán a férj találkozik DJ Goodnews-zal, a hihetetlenül hatékony és sunyi "látóval", aki megváltoztatja az életét. Jó embert csinál belőle. Túl jót.
S így fordul elő az, hogyha a jóság otthon kezdődik, akkor ideje továbbállni.
Letehetetlen.
És ezzel egy súlyos Nick Hornby korszak kezdődött az életemben.
De ez már a 2009-es év története lesz.

A kérdést szívesen továbbpasszolom bárkinek, aki elég indíttatást és időt érez, hogy megnyíljon.

Marokkói csicseriborsó saláta

Még decemberben megígértem, hogy igyekszünk az idén sokkal több zöldséget enni és ezen recept repertoárt bővíteni. Ehhez képest ez az egyetlen zöldségétel ( a guacamolet nem számolom ide) januárban, amit újként tudok bemutatni. Ez viszont nagyon jó! Még egy olyan megrögzött húsevőben sem hagy hiányérzetet, mint én.
Ráadásul a csicseriborsó roppant egészséges, csak arra kell vigyázni, hogy időben beáztassuk.
Hozzávalók
250 g csicseriborsó (minimum egy éjszakára beáztatva, de 24 óra sem árt neki)
egy lilahagyma vékony szeletekre vágva
4 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk őrölt kömény
2 tk pirospaprika
3-4 ek olivaolaj
1 citrom leve
egy kis csokor petrezselyem apróra vágva
korianderzöld ízlés szerint (én kihagytam)
125 g morzsolt kecskesajt vagy feta (opcionális, enélkül is fenséges)

A sós vízben megfőtt csicseriborsóról leöntöttem a vizet és még melegen hozzáadtam a fűszereket és az olivaolajat. Rámorzsoltam a fetát és addig kavargattam, amíg az szinte fel nem olvadt és be nem vonta a csicseriborsót. A többi hozzávalót is beletettem és még langyosan tálaltam.

Gasztroajándékok

Ezt a posztot is rég meg kellett volna írnom... De vagy időm nem volt, vagy fény a fotózáshoz.
Merthogy marha nehéz egy inox tepsit úgy lefényképezni, hogy ne én tükröződjem benne és a lényeg se maradjon le: a gravírozás. ( a fotó így sem adja vissza, a garvírozás ugyanis nyílegyenes és párhuzamos)A férjem baráti körében (Big Six) az a módi, hogy karácsonyra sorsolással döntik le, ki-kit fog megajándékozni. Egy pár éve nem csak hat név kerül a kalapba, hanem 12, a feleségekével együtt. Engem Hegyi Zoli húzott. Aki azzal a zseniális ötlettel lepett meg, hogy vett egy tepsit és belegravírozta a blog betűtípusával a "nevem". Saját kezűleg.
Én már ettől elájultam, de a dolognak itt még nincs vége. Jutott a csomagba egy plexilemez is - szintén gravírozva - a fotókhoz:
Még nem jöttem rá, hogy kéne jól beállítani, hogy ne erre fókuszáljon az optika, de már most is a konyha "dísze". Mint ahogy azok a fűszertartók is. A Zoli kertjében termett "bio" dióról pedig már szóltam, jövőre megyünk és begyűjtjük Danival az egészet :-D
Köszönöm Zoli!!!!

A múlt héten pedig Nik látogatott haza, kinek puttonyában mindig a legkülönlegesebb dolgok lapulnak.
Pl. ez a díjnyertes karamell szürke sóval és a chardonnay zselé.
A zselét még csak Dani tesztelte ("Anya, anya, nyissa ki, nyissa ki, jogurt, jogurt"), a karamell viszont már elfogyott. Isteni kombináció ízben és tökéletes állag. És muszáj lesz elmennem a Culinárisba egy kis fleur de sel-ért. (Hihetetlen milyen finom tud lenni ez a só!)
Nik! Köszönöm az inspirációt!

Citromos gyömbéres keksz lemon curd-del

Újra itt vagyok. A ritkább posztoknak igen prózai oka van: minden hónap középső két hetére annyi extra munkát kapok (angol szakfordítás), hogy semmi időm sem marad a hobbijaimra. Ilyenkor a blogololás arra redukálódik, hogy időnként át-átfutom a gasztro gyűjtőoldalakat, megnézem ki mit főzött-sütött.
Így esett, hogy amikor egyik vasárnap megláttam Orsi citromtortáját, szinte feljajdultam. Hogy ez "állatkínzás"! Írtam is neki rögtön egy kommentet, mire 5 perc múlva már csörgött a telefonom, hogy szívesen vagyunk látva. Na így kell meghívatni magát az ember lányának :-D
Csak, hogy félreértés ne essék: 19 éve ismerjük egymást.
A citromtortából repetát is kértünk (s kaptunk is), sőt még egy üveg fantasztikus lemon curd-del is gazdagabban tértünk haza.
Kacérkódtam az ötlettel, hogy lazán benyomjuk kiskanállal, de aztán ráleltem erre a receptre, amit szinte sírt, hogy kísérője legyen a nagyszerű krémnek.
De hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, balga fejjel nem követtem a receptet, hanem elkezdtem kreatívkodni. Így vékony, törékeny kekszek helyett igencsak roppanós "tündérkenyereket" kaptam. Viszont az íze olyan fantasztikus lett, hogy mindenképpen megér egy misét, sőt akár egy vallást is lehetne rá alapítani.
Mindenesetre közlöm az eredeti receptet, hátha másnak is kedve támad szerencsét próbálni. Legközelebb én sem változtatok rajta.

Hozzávalók:
110 g vaj
2 ek barna cukor
2/3pohár cukor
egy citrom reszelt héja
egy citrom leve
1/4 pohár juharszirup
egy tk narancskivonat
1 pohár liszt
egy tk őrölt gyömbér
1/2 pohár kandírozott gyömbér

Ezeket kell összedolgozni, behűteni, majd diónyi darabokat sütőpapírra rakni és 160 fokon megsütni.
Isteni finom!

A tökéletes tízórai, uzsonna, lélekmelegítő és egy baráti meghívás

Ezt a posztot azoknak ajánlom, akiktől az elmúlt hetekben barátságszalagot kaptam! Én virtuális meghívással szeretném meghálálni a kedvességeteket! Természetesen akinek ideje és kedve engedi, be is kukkanthat hozzánk, ezen a héten még itthon vagyok a Kapitánnyal, a mandulaműtétet követő kényszerpihenő okán.
A fénykép kapcsán pedig külön szeretném megköszönni Ízbolygónak a fantasztikusan jópofa (Ízbolygós) ajándékokat! Nélküle ez a kép nem jött volna létre.
Zabpelyhes-diós keksz

Hozzávalók:
175 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
85 g zabpehely
175 g barna cukor
1 tk fahéj
140 g vaj
100 g aszalt áfonya
50 g dió vagy pekándió durvára vágva
egy tojás

A hozzávalókat összekevertem, majd lisztezett pulton kb. 7 cm átmérőjű "szalámit" formáztam. Ezt folpackba csavartam és betettem a hűtőbe.
Két óra múlva a sütőt bemelegítettem 180 fokra, a szalámiból kb fél centi vastag korongokat vágtam és sütőpapíron kb. 10-15 percig sütöttem őket.
21 db lett.

Panettone puding

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek bespájzolni. Aztán az idő csak telik-telik és a bespájzolt dolgok valahogy nem kerülnek ki a fagyasztóból, szekrényből, stb...mert mindig van új és érdekesebb dolog. Tisztelet a kivételnek.
Mikor két panettonét készítettem, akkor remek ötletnek tűnt az egyik lefagyasztása. Persze Karácsonykor volt stollen és egyéb finomságok, így esélye sem volt az asztalra kerülni. A húsvétot mégsem akartam megvárni, így múlt héten elővettem és Jamie O. mestere Gennaro Contaldo receptje alapján használtam fel, kisebb módosításokkal. Finom, látványos, tömény. Igazi téli darab.
Hozzávalók:
egy panettone
140 g cukor
kb 100 g vegyes cukrozott gyümölcs (maradékok előnyben)
50 g mandula durvára vágva
50 g csokoládé durvára vágva (szaloncukor is lehet)
kb 2 dl édes fehérbor (nálunk Tokaji aszú)
3 dl tejszín
egy evőkanál kakaópor és kakaó a megszóráshoz
1 kg (!!!) ricotta

1.A ricottát kikevertem a cukorral. Elfeleztem, az egyik felébe tettem a gyümölcsöket és a mandulát, a másikba a kakaót és a csokidarabokat. A panettonét 5 lapra vágtam.

2.Kibéleltem egy kb 2,5 literes üvegtálat folpackkal. Az aljára tettem egy korong panettonét, majd jól beecseteltem az aszúval. Két korongot csíkokra vágtam, ezzel széppel kiraktam az edény falát, majd bekentem őket is aszúval.

3.Belekanalaztam a fehér krémet és lefedtem egy panettone koronggal. Ezt is lekentem aszúval.

4. Belekanalaztam a csokis krémet és lefedtem az utolsó panettone koronggal. A réseket a megmaradt kis kalácsdarabkákkal lezártam, majd a maradék Tokajival meglocsoltam.

5. A folpackot ráhajtottam, és kézzel óvatosan lenyomkodtam, tömörítettem. Hidegre tettem, hogy az ízek összeérjenek.

6. Tálaláskor óvatosan kiborítottam egy tálra, levettem a folpackot. Mivel nekem kissé száraznak tűnt volna simán kakaóporral leszórni, habbá vertem 3 dl tejszínt, amivel bevontam a félgömböt. Nagyon látványos volt így is (hófehér iglu), de a receptet követve leszórtam kakaóval.

Egy kis Kitchen Aid promó

Nik és Bogi kérésének engedve, mégiscsak megéneklem kedvenc konyhai jobbkezem (sorrendben a második, mert az első még mindig a mosogatógép).
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy eszembe sem jutott ilyet venni. De még egy Kenwoodot sem. Aztán elkezdtem értekezni Loriennel, Gabojszával... És akkor megláttam, hogy az amazonon kb 300 dolcsiból megúsznám a Kitchen Aid-et. Gyors üzenetváltások amerikába és vissza, majd a kemény valóság: az amerikai modell EU elektromos hálózatról nem megy.
Jó, akkor nem veszek semmit..Én az az ember vagyok ugyanis, hogy ha nagyobb összeget kell kiadnom valamire, fontosnak tartom, hogy szeressem is. Legyen szép például. Pláne, ha legalább 30 évre tervezem a konyhai együttélést.
A döntést végül természetesen leginkább az könnyítette meg, hogy kifizették a munkáimat és a pénz cincogni kezdett a zsebemben. A Pólusban lévő Konyhashow boltban tettem az első terepszemlét.
Ott értesültem arról, hogy aki novemberben vásárolt egy ilyen gépet, az 60ezer ft értékű kiegészítőt kap "ajándékba", azaz egy húsdarálót, 3 reszelőhengert és egy zöldségpasszírozót.
Most ugyan december van, de ők nekem is adnak a kiegészítőkből, ha mégis rászánom magam...
Még azt is megígérték, hogy beszereznek egy pirosat.
3 nap múlva kiderült, hogy piros nincs és nem is lesz már decemberben (felhívtam az összes Kátay-t, ott sem volt). De akkor én már annyira be voltam sózva, hogy nagyon örültem a (szerintem) 2. legszebb színnek is, a fahéjbarnának. Kértem még hozzá egy kolbásztöltőt is, hogy nyáron grillkolbászokat gyárthassunk...

És hogy milyen Kitchen Aid?
Nehéz. Vagy 11 kiló. Ehhez képest kecses. Egyáltalán nem szűkítette be a konyhapultot.
Van hozzá három lapát: egy dagasztó, egy krémkeverő és egy habverő. A kavarótálat bajonettzár rögzíti a gépre, valamint kézreálló füle van, ami megkönnyíti az életet. Nem is értem, miért nincs minden keverőtálon fül?
A húsdaráló két tárcsával is használható finom és még finomabb darálásra. Eddig csak egy tatárbifszteket nyomtunk át rajta, azt pillanatok alatt ledarálta.
A reszelőrész durván jó. Reszeltünk már vele céklát, káposztát...pillanatok alatt elbánt mindennel.
Nem is tudom mit írhatnék még róla? A rengeteg további kiegészítő a neten megleshető. Én egy fagylaltkészítőre gyúrok még, illetve egy finomreszelő hengerre.
Ugyanis összesen 6 hengert gyártanak a reszelőbe, amiből én 3-at kaptam (uborkagyalu, közepes reszelő és julienne-re vágó reszelő). A konyhashow rugalmasságára jellemző, hogy szívesen megbontják a 3-as csomagot és így csak egy hengert kell kifizetni...
Azt hiszem a legfontosabb azért az, hogy hetente sokszor használom és valahányszor rápillantok, mindig úgy érzem, hogy a lehető legjobban döntöttem.

Guacamole, a világ legjobb trutyija

Amikor először kóstoltam, kb. 10 éve, még azt sem tudtam, hogy kell ejteni. Aztán itthon eszembe jutott, mikor valamelyik Stahl könyvben megláttam és újra kipróbáltam. Közepes eredménnyel.
A februári Good Foodban is szerepelt, így a tálban árválkodó két avokádóra pillantva gondoltam, kap még egy esélyt.
Istenien sikerült, olyannyira, hogy a később érkező vendégeknek már alig jutott :-D
De vigasztalásul (hogy ők is elkészíthessék otthon) íme a recept.

Hozzávalók:
2-3 érett avokádó
1 nagy érett paradicsom apróra kockázva
1 közepes fej hagyma apróra kockázva
egy lime leve
chilli és aprított korianderzöld ízlés szerint
só

Meghámoztam az avokádót és egy tálban villával összetörtem. Meglocsoltam a lime levével és hozzákavartam a többi hozzávalót is.
Tortillával ettük.

Megjegyzés: Az eddigi tapasztalataim alapján ez az étel minél frissebb, annál jobb. Az avokádót tilos botmixerezni, mert attól csak gusztustalan lesz. Villával is simára lehet törni (ha nem, akkor még nem elég érett, nem is érdemes felhasználni), de akkor az igazi, ha kicsit darabos marad.
Ebben a korianderzöld is finom (amit egyébként mostanában megint "nemszeretek").

3 gyömbéres keksz

Egyszer volt, hol nem volt, még mindig a "kamrámban" (igazából csak egy szekrénykém van) lapult a kandírozott gyömbérem. Aztán kaptam a Fanan cégtől egy adag termékmintát (Aki nem tudná, friss fagyasztott fűszernövényeket forgalmaznak rettentő praktikus csomagolásban. És a gyömbért még reszelni sem kell!). Ráadásul már napok óta sütési kényszerem van, úgyhogy semmi sem menthetett meg attól, hogy összedobjam ezt a kis kekszet.
A beletett gyömbérmennyiséget tekintve valami igazán erős, szinte csípős darabra vártam, ehelyett egy teljesen harmonikus, erősen melaszos roppanós kekszet kaptam.
Ha engem kérdez valaki, akkor még mindig ez a recept a legjobb, amit valaha kóstoltam, de gyömbér "Gombóc Artúrok" ki ne hagyják ezt a kört se!Hozzávalók:
170 g vaj
egy pohár sötét barnacukor (muscovado)
1/4 pohár melasz
egy tojás
2 és fél pohár liszt
2 teáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
1 és fél ek friss gyömbér reszelve
fél pohár felaprított gyömbér

A szobahőmérsékletű hozzávalókat ebben a sorrendben beadagoltam a Kitchen Aid keverőtáljába és addig kavartam, míg teljesen egynemű lett. Aztán kitettem az erkélyünkre hűlni náhány órát.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral kibéleltem 2 nagy tepsit és kb diónyi golyókat formáztam a hideg masszából, amit kissé meglapítva a tepsire tettem. Kb. 10 perc alatt megsütöttem őket.

Napraforgómagos rozskenyér "couronne"

Az idei első kenyerünk. Az egészséges életmód illúziójához teljes kiőrlésű bio rozslisztből készült (részben).
A decemberi dínomdánom után még mindig kicsit bágyadtan állok hozzá a konyhai ténykedéshez. Ma sem volt különösebb ambícióm főzni, hisz bőven van még lencselevesünk, apósom beállított egy adag sólettel és egy kis gyümölcskenyérrel. És én még azt hittem, elkezdhetek végre diétázni.
Azért csináltam hozzá egy salátát rukkolából, kecskesajtból, zöldhagymából, Hegyi Zoli barátunktól kapott dióból (mely olyan finom, hogy szabadalmaztatni kéne, és a sali csak alibi volt, hogy ehessük) és az Ízbolygó-féle fügés balzsamecetből.
Már előző nap beáztattam 300 ml-nyi rozslisztet annyi vízben, ami épp átnedvesítette. A kovászomat is frissítettem, most viszonylag keményre sikerült. Abból is kivettem egy pohárnyit (250 ml). Ezeket egy éjszakára a pulton hagytam.

Másnap összeöntöttem őket. Beletettem 1,5 tk sót és egy és 1/4 tk instant élesztőt, 2 pohár kenyérlisztet és annyi vizet, hogy jó kenyértészta állagot kapjak. 5 percig hagytam, hogy a gép dagassza....
Egy serpenyőben megpirítottam fél pohárnyi napraforgómagot és ezt is hozzáadtam a dagasztás utólsó percében.
A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem. Lisztezett pulton kettévágtam, két golyót formáltam. 5 percig pihentettem, majd hüvelykujjal átlyukasztottam és nagyobb karikát formáztam belőle. A karikát kilisztezett sütőpapíra fektettem, egy fakanál nyelével 4 oldalon vágatot készítettem. A vágatokat megliszteztem, hogy a kelesztés során ne záródjanak össze.
Így:

Folpackkal lefóliáztam és újra duplájára kelesztettem.
Forró, gőzös sütőben megsütöttem őket, úgy, mint itt.

Talán kicsit több sót is elbírt volna, de így is finom volt ezzel a remek salátával.

Kedvenc sós rágcsám malackaruhában

Katakonyha által közzétett malackák bármelyik körkérdésnél nagyobb lavinát indítottak és rengetegen arattunk vele a szilveszteri büfé kapcsán.
Én sem maradhattam ki belőle. Örültem, hogy végre izgalmas formában prezentálhatom a kedvenc sajtos rágcsám, amit kb. két évtizede ollóztunk ki egy német nyelvű Burdából. (Vagy sem, mindenesetre én így emlékszem).

Hozzávalók:
300 g liszt
250 g vaj
6 ek víz
1 ek ecet
egy tk só
egy fél tk kömény (opcionális)
8 dkg reszelt sajt

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, a tésztát egy éjszakára betesszük a hűtőbe. Másnap a pulton hagyjuk kicsit kiengedni, majd vékonyra nyújtjuk és tetszés szerinti formára szaggatjuk.
Tojással lekenjük és szezámmaggal, köménnyel, sajttal, nagy szemű sóval megszórjuk (ízlés és vérmérséklet szerint).
Nagyon sokáig eltartható, bár ezt soha nem tudtuk hitelt érdemlően bizonyítani.

Devils on horseback (Baconbe csavart aszalt szilva)

Bár a címet a Ramsay könyvben találtam, ezt a poént Gabi barátnőm már évekkel ezelőtt lelőtte.
Kiváló partykaja!

Hozzávalók:
kb. 250 g aszalt szilva
kb. fél kiló szeletelt bacon
egy marék fogpiszkáló
egy pici száraz fehérbor (opcionális)

Az aszalt szilvákat baconba tekertem és fogpiszkálóra szúrtam. Egy tepsiben 150 fokon szép ropogósra sütöttem őket. Gabi barátnőm öntött alá egy kis száraz fehérbort is, attól még pikánsabb íz lett.
Pillanatok alatt elfogyott :-D