Volt egy lakásom Barcelonában...

Csak hat napig ugyan, de az fantasztikus volt. S hogy miért nem szállodába mentünk? Azért, mert kicsit unom már az egyenhotelek zsúfoltságát, a tülekedéseket a svédasztalok körül és a vékony falakat. Most valami másra vágytunk...valami eredetibbre.
Időnként dolgozom egy spanyol cégnek, egy ott dolgozó barcelonai kolléganő ajánlotta EZT az ügynökséget, mint megbízható, korrekt szállást - nem csak Barcelonában.
Tökéletes választásnak bizonyult! Nemcsak tiszta és jól felszerelt (a konyhában a botmixertől az elektromos citromfacsaróig minden volt! Akár főzhettem is volna...) kis lakást kaptunk, hanem "Barcelona hangulatot". Sajnos a képeken nem látszik, de az ágy mögötti ablak valójában egy kis télikert jellegű zárt erkély, amit rattanbútorral rendeztek be. Kiváló helynek bizonyult a reggeli első kávé elfogyasztásához, valamint esti borozgatáshoz is....miközben csak bambultuk az utcán zajló életet és a szemközti pékség forgalmát (ahol aztán mi is rendszeresen reggeliztünk).
Ezzel a bejegyzéssel szeretném egy kicsit felhívni a figyelmet erre a remek csapatra, bízva benne, hogy másoknak is kellemes napokat szereznek. Ha legközelebb utazunk, mi biztosan náluk keresünk szállást!

Nem tipikus szuvenír - avagy mit kezdjünk az articsókával?

Barcelonában lehet válogatni a szuvenírek között, a hűtőmágnestől az ibériai sonkáig. Minden ajándékboltban el is fogott a lendület, hogy begyűjtsem a szokásos hűtőmágnes, bögre, szakácskönyv triót, ami aztán valahogy elmaradt... és ehelyett ezzel az öt articsókával "leptem meg" magam.
Van egy olyan rémképem, hogy majd 10 éve ettem én már friss articsókát New Yorkban, de semmilyen konkrét emléket nem tudok hozzá társítani. Mentségemre legyen mondva, abban az időben legkevésbé a zöldségek érdekeltek, és akkor még a rukkolát és a guacamolet sem szerettem.
Így amikor megláttam az articsókákat a La Boquerian, rögtön közöltem életem párjával, hogy ebből most veszünk. És hazavisszük.
Cseppet sem nézett őrültnek, pedig már ismer.Az elkészítésről tudtam, hogy már többször írt Chili és Vanilia, de biztos voltam benne, hogy a polcomon is akad elég szakirodalom. Tegnap este gyors szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy az articsókáim eme salátában végzik földi pályafutásukat.Nem bántam meg.
Az elkészítés annyira nem is macerás (főleg akkor csalódik kellemesen az ember, ha lelkileg már rákészült valami nagyon macerás dologra). Az anyagveszteség viszont finoman szólva is számottevő.
A keletkező végeredmény viszont egy nagyon karakteres, nagyon finom saláta, ahol az articsóka a "hab a tortán".
Úgy érzem, hamarosan újra terítékre fog kerülni, akkor viszont articsóka hiányában spárgával próbálom ki.

Post Pinokkió (Pinotxo) Poszt

Hamarosan következik a "nagy" utazást követő nagy élménybeszámoló, csak még be kell szerkesztenem hozzá a közel 1000 darab képet, amit hat nap alatt Barcelonában készítettem.
Ígérem, nem teszem fel mindet!

Csokis tiramisutorta

Két hete eltekertünk (bicajjal) életem párjában a Műcsarnokban, hogy megnézzük a Mi Vida kiállítást. Komolyan mondom, szörnyű volt. Pedig imádom a spanyolokat, és azt hittem a modern művészetet is tudom élvezni, ez kiverte a biztosítékot. Nem akarok senkit lebeszélni róla, menjetek el, nézzétek meg... de én teljesen befordultam tőle.
Mivel régen jártam könyvesboltban, (szinte mindig neten rendelünk sajna), így örömmel tértem be ezután a Múzeum előterében a Vincze kiadó boltjába, ahol mindig szuper könyvekkel találkozom. A depressziós hangulatomnak köszönhetően egyből a szakácskönyvválasztékot kezdtem mustrálni, nem eredménytelenül. Ugyanis piros-zöld gerinccel ott virított Nigella karácsonyi könyve, amit tavaly télen már az amazonon is néztem. Ott egy páran fanyalogtak az értékelők szerint, hogy sok recept már szerepelt az előző könyveiben, és nem sok újat mond a könyv, de mivel én még egyetlen Nigella könyvvel sem rendelkezem, ez zavart a legkevésbé.
Gyorsan felütöttem, és örömmel konstatáltam, hogy 100x igényesebb papírra és nyomdatechnikával készült, mint a magyar kiadású tesói. A receptek bizalomgerjesztőnek tűntek, és az ár is mintha a tavaly őszi árfolyamok szerint lett volna rábiggyesztve. Rövid hezitálás után úgy döntöttem, idén is lesz karácsony, így magamévá is tettem az utolsó példányt.

Itthon átnézve sem bántam meg a döntést, a férjuram is beleragasztott kb 12 kis neonsárga cimkét a neki szimpatikus fogásokat megjelölve.
És mint az várható volt, már Húsvétra elkészült az egyik desszert. A receptet ugyan jelentősen átdolgoztam, de az ötlet onnan jött.

Az első változást a piskóta hozta, amit én sütöttem, nem pedig a boltba vettem.
Már régóta ki szerettem volna próbálni azt a módszert, mely szerint nem szedjük ketté a tojásokat, hanem egybe verjük fel a cukorral. Lajos Mari szerint ez a legbiztosabb módja a tökéletes piskótának. Hozzátenném: csak ha van egy erős robotgépünk.
Hozzávalók:
6 nagy vagy 7 kisebb tojás (jobb ha nem hideg)
180 g cukor
egy csipet só
két csapott mokkáskanál sütőpor
2 ek kakaópor
100 g liszt
80 g keményítő
4 ek víz
egy tk vaníliaesszencia
Tehát a tojásokat a cukorral beletettem a Kitchen Aid keverőtálába, habverőkarral a legmarasabb fokozatra kapcsoltam és a sütőt bekapcsoltam melegedni (180 fok). Közben kimentem az erkélyre "veteményezni", azaz ültetgettem a fűszernövénykéimet.
Bár Lajos Mari szerint akár 20 percig is kell verni a tojást, én 10 perc után csak benéztem a konyhába: jól is tettem, mert a 4,5 literes tál szinte teljesen tele volt a halványsárga, cukros, kemény habbal.
A többi hozzávalót óvatosan belekevertem (a lisztet és a kakaót szitálva), majd kivajazott, lisztezett 24 centiméteres kapcsos tortaformába öntöttem a masszát.
Kb 30-40 percig sülhetett. Nem vettem rögtön ki, hanem még jó 10 percet hagytam pihenni, a kicsit kitámasztott ajtajú sütőben. Az oldala elvált a formától, de magasságra nem esett össze a torta, melyet aztán rácson hagytam hűlni.
Nem tudom, hogy a kezdők szerencséjéről van-e szó, de tökélesen sikerült a dolog.

A mascarpone krém ezek után gyerekjáték volt:
Hozzávalók:
2 tojás
70 g cukor
500 g Cserpes mascarpone
2 dl Cserpes tejszín
A tojást a cukorral habbá vertem, hozzákavartam a mascarponét, majd a tejszínt.

A piskótát 3 lapra vágtam, és a rétegeket jól belocsoltam erős presszókávé és Amaretto keverékével (az eredeti recept Tia Maria likőrt ír, de az most nincs itthon). A krémmel szépen rétegeztem, majd egy pár órára hűtőbe tettem.
Tálalás előtt kakaóporral szórtam és Valrhona csokigyöngyökkel díszítettem (amelyek legurultak róla).
Természetesen nem bírtuk ki, és még este meg kellett kóstolni ( a fotón is látszik sajna, hogy éjjel készült), de az ízek igazán másnapra értek össze.
Nagyon kellemes kis desszert kerekedett belőle, bátran ajánlom mindenkinek!

További tiramisuváltozatok nálam:
A klasszik
A bogyós-gyümölcsös

Pain de campagne

Az idén ez a második kenyér, amit sütöttem. Ennek több oka is van, a legfontosabb, hogy viszonylag keveset eszünk. Dani imádja a kiflit, ha volt időm, inkább azt készítettem. És Hokkaido kalácsot.
De az utóbbi hetekben valami miatt nem sikerülnek a kalácsaim.
Így aztán mikor Húsvét hétfőre grillpartyra hívtak, tutira akartam menni, és elővettem a már kissé rongyos Peter Reinhart könyvem ( The Bread Baker's Apprentice), s úgy döntöttem, új kenyérrel állok elő.
A Pain de Campagne a rusztikus francia kenyér, barnásabb színét és összetettebb ízét a teljes kiőrlésű liszteknek köszönheti, amit kis százalékban tartalmaz. Itt is öregtésztával dolgoztam, mint a bagett-nél, de másnap graham liszttel folytattam a dagasztást. Az eredmény nagyon finom, ropogós, vékony héjú 3 bagett, ami szinte pillanatok alatt elfogyott a fantasztikus grillpecsenyék és zöldségek mellé.
Bár én több graham lisztet tettem bele, mint amit az eredeti recept diktál, mégis azt írom ide le, hogy majd mindenki kedvére variálhassa a jövőben.
Tegnap este elkészítettem a pate frementée-t (azaz öregtésztát).
Másnap kivettem a hűtőből és hozzáadtam a következőket:

1 és 3/4 pohár kenyérliszt
1/3 pohár teljes kiőrlésű liszt (búza vagy rozs, vagy ezek keveréke)
3/4 tk só
1 tk instant élesztő
3/4 pohár víz

A robotgéppel kb 8 perc alatt selymes, rugalmas tésztává dagasztottam, amit kioljaozott tálba tettem. Duplájára kelesztettem. Kilisztezett konyhapulton 3 darabra vágtam, és bagettekké formáltam őket (bármilyen alakban, akár zsemlének is süthetők).
A bagetteket durumliszttel meghintett tepsibe tettem és addig kelesztettem, míg másfélszeresére nem nőttek. Ekkor késsel bevagdostam a tetejüket (nem igazán sikerült mélyre vágnom sajna) és forró (250-220 fokos) gőzös sütőben megsütöttem őket.
Ennek leírása itt.
Miután rácson kihűltek a kenyerek egy konyharuhába csavartam őket és már indultunk is Budakalászra.

A legkisebbek körében is nagy sikert aratott:És ilyenkor jön mindig a költői kérdés: Miért is nem sütök gyakrabban kenyeret?
Most hogy átlapoztam újra kedvenc könyvemet, és ihleteket kaptam, talán kicsit másképp lesz a jövőben...

Fűszeres sablé szegfűbors fagylalttal Pierre Hermé módra

Itt a meleg, itt a fagyiszezon! Az idei első kreáció ugyan ízében inkább a telet idézi, de ettől még jól csúszik melegebb időben is.
Szegfűborsom (angolul allspice) már egy ideje van a polcon, de nem sokat használtam. Kicsit borsos, nagyon szegfűszeges íze miatt eddig max. mézeskalácsba tettem, pedig van még jó pár étel, ahol be lehet vetni. Például egy fagylalt ízesítésére is.
Szerintem már maga a fagyi sem hétköznapi, de a "Möszjő" közismerten imád elérő textúrákat és hőfokokat kombinálni-csak hogy fokozza a gyönyörűséget. Így kapott ez a fagyi langyos fűszeres sablét és forró csokiöntetet kísérőnek. És még mondja valaki, hogy nem tudunk élni.
Ezt a receptet ajánlom Líviának, aki pénteken vette át a Segítsütis dobozkáját!

A jégkrém:
500 ml 3,6 %-os tej
125 ml tejszín
5 tojássárgája
egy evőkanál szegfűbors mozsárban megtörve
100 g cukor

A tejet a tejszínnel és a szegfűborssal felforraltam. Lehúztam a tűzről, majd állni hagytam, hogy a szegfűbors aromái átjárják a folyadékot. Ezután egy muszlinnal bélelt szűrőn átszűrtem.
Közben kikavartam a tojássárgáját a cukorral, majd óvatosan, apránként hozzákevertem a forró tejet. Visszatettem a tűzre, és folyamatos keverés mellett 80 fokosra melegítettem a krémet.
Akinek nincs hőmérője, használja a fakanáltesztet: Ha az ujjunkat végighúzzuk a fakanál hátán, ott marad az üres csík, tehát nem fut össze a krém.
A krémet ki kell hűteni: mivel és türelmetlen típus vagyok, jeges vízfürdőbe állítottam a lábast.
Kihűlés után betöltöttem a fagyigépbe és a gépre bíztam a keverést. A kész, de még puha fagyit egy műanyag edénybe szedtem és a fagyasztóba tettem egy órára.

A sablé:
150 g étcsokoládé (Valrhona Caraibe)
200 g liszt
egy csipet sütőpor
egy csipet só
200 g vaj
100 g porcukor
35 g lisztfinomságúra őrölt mandula
2 főtt tojás sárgája átpasszírozva
1 nagy tojássárgája
egy csipet frissen őrölt fehérbors
1/10 habanero paprika, magvát kiszedve, apróra vágva (én egy gondolatnyi jófajta csilit használtam)
egy ek sötét rum

Először a vajat kavartam ki cukorral, majd hozzáadtam a mandulát, a tojássárgákat és a csilit, a borsot, a sót és a szódabikarbónát. Ezután következett a rum és a langyosra hűlt olvasztott csoki, végül a liszt kanalanként.
Nagyon lágy, szinte krémszerű masszát kaptam, amit egyből a hűtőbe tettem.
A Möszjő szerint 2-3 óra hűtés után nyújtható ez az anyag, nekem ez sehogy sem jött össze. Kb negyedóra küzdelem után feladtam a dolgot, és egy rövid kb 8 cm átmérőjű rudat formáltam a masszából,amit folpackba csavarva visszatettem a hűtőbe.
Mivel az eredeti recept is nagy méretű kerek kekszeket ír, így két óra múlva egyszerűen felszeleteltem a hengert, így nyújtás, szenvedés és maszatolás nélkül jutottam hozzá az egyenkerek kb 5 mm vastag nagy kekszekhez. (Nem akarok senkit eltántorítani az igaz út keresésétől, de szerintem ez alapvetően ez a legegyszerűbb módja a keksz készítésének.) Hogy ne legyen unalmas a dolog egy villával még mintát is nyomtam a tetejére.
180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben kb 15 percig sütöttem őket, majd egy nagy lapos kiszedőlapáttal (óvatosan, mert törékeny!) rácsra szedtem és kicsit kihűtöttem őket.

Csokiszósz:
130 g étcsoki (Valrhona Guajana)
250 ml víz
125 g habtejszín vagy creme fraiche
70 g cukor

A hozzávalókat felforraltam, majd kis lángon állandóan kevergetve 15 percig főztem.
Ennek a fényes étcsokiszósznak viszonylag folyós az állaga (nem egy Nesquick szirup), mi nekem kicsit meglepő volt. Mikor viszont megkóstoltam, teljesen odavoltam érte. Egyszerre kesernyés-édes, állaga mint a bársony (ezt tényleg ki kell próbálni!) és gyönyörű fényes.
Jövő télen tuti ez lesz a "titkos" lélekmelegítő csokoládéital receptem. Pssszt!

Diéta, hogy többet ne diétázz - Blogszülinapi bejegyzés

Kipróbáltuk az Atkins-diétát, a Norbi-Update-et, az alacsony szénhidráttartalmú diétát, a Mayo Klinika diétáját, a 3-órás diétát (ez még nekem is ment), a Hollywoodi diétát (azaz túl kövér vagy a szerephez, gyere vissza ha anorexiássá váltál). Majd következett a kilencvennapos diéta, a 2 napos diéta (mely éppen 45 órával hosszabb az ideálisnál), az ausztrál diéta (hideg sör és pitehegyek), a vörösbordiéta, a szétválasztó diéta, a vércsoport diéta, a negatív-kalória diéta, a South Beach diéta, a kaliforniai diéta (szabadulj meg az agyadtól, máris vesztettél másfél kilót!)...
Aztán sorolhatnánk a tápanyagspecifikus diétákat: almaecet diéta, káposztaleves diéta, grapefruit diéta, görögdinnye diéta, ananász diéta, keksz diéta, csokidiéta, tojásdiéta.
Akkor mégis miért van az, hogy mégis kicsit khmmm... finomanszólva is ducik vagyunk?
Bár diéták jönnek és mennek, a lakosság össztömege gyakorlatilag nem változik (jó esetben), mert ezek 3, 48 órán vagy kilencven napon túl nem folytathatók, vagy legalább 200 napra lenne szükség, hogy látszódjon bármilyen eredmény.
Van egyáltalán olyan diéta, mely hosszú távon tartható, a valóságtól nem elrugaszkodott, finom étkekből áll és még jót is tesz nekünk? Talán nincs.Én mégis szavaznék egyre: a "Mediterrán diétára".
Ezt a diétát az ötvenes években egy amerikai orvos, Dr. Ancel Keys tette népszerűvé.
Maga a diéta olívaolajból, gabonából, hüvelyesekből, zöldségekből, gyümölcsökből, magvakből, halból és egy kis vörösborból áll, és sokkal kevesebb vörös húst és tejterméket tartalmaz, mint amit egy átlag nyugati civilizációban élő ember fogyaszt.
Kedvelem, mert nem büntet, nincsenek benne túlzások, nem táplálék-ellenes és nem antiszociális. De leginkább azért szeretem, mert egyszerűen remekül hangzik.
A tengerparti nyaralások, kellemes borozgatások, a lusta, gyümölcsből és joghurtból álló reggelik, grillezett halak és egy löttyintés oliva ízét idézi fel. És ez a diéta nekem is megy. Tényleg.
Ezen kívül meghosszabítja az ember életét, ezt több tanulmány is bizonyította már.
Természetesen ezt a diétát is támadják egyesek. Az ellenzők szerint nincs is ilyen diéta. A meditterán régióban 21 ország van (Tunéziától Törökországig), melyeknek igen sajátságos, egymástól eltérő konyhaművészete, klímája és kultúrája van, szóval az egész csak egy kispályás illúzió, melyet a táplálkozástani szakértők az olivaolaj promóciójára használnak.
Akkor lássuk mi történik ha maguk a mediterrán emberek felveszik az urbanizált életstílust, a kalóriában, fehér kenyérben, húsban gazdag, szupermarketek által diktált diétával?
Az Egyesült Nemzetek közleménye szerint a görök lakosság 75,6%-a túlsúlyos, 26,2%-erősen elhízott, és ezektől az adatoktól alig marad el Olasz- és Spanyolország.
Akkor a jövőben literszámra vedeljük a vörösbort, olivaolajat lötyköljünk mindenre, kuszkuszt zabáljunk és majd örökké élünk?
Sajnos nem.
A diétát nem izoláltan kell kezelni. Ez nemcsak egy diéta. Ez egy életmód. Azoké a szegény embereké, akik anno egész nap güriztek. Ha a tenger mellett éltek, halat fogtak, ha a hegyekben, akkor vaddisznóra vadásztak. Akár tetszett, akár nem, helyben termett hozzávalókból készített szezonális ételeket ettek, ami a lehető legkevesebbe került és adott annyi energiát, hogy másnap is ki tudjanak kelni az ágyból.
Bárhol vagy a világon, eheted a legegészségesebb kaját, ha egész nap a kanapén (uram bocsá íróasztal mögött) tespedsz a tv előtt, vagy a kocsiban nyomod be a napi betevőt miközben egyik helyről a másikra szaladsz, semmit nem ér az egész. Ki kell mozdulnod, ha tudsz veteményezz, ha nem, legalább a helyi piacon vásárolj, helyi termelőktől. Próbálj új recepteket és igen: FŐZZ magadra!
És ha itt az ebéd vagy vacsoraidő, akkor egyél tisztességesen, teríts meg, szándd rá az időt, hívdd meg a családod és a barátaid (de legalább a kollegáiddal menj ebédelni), hogy az egész egy laza, ráérős, társasági esemény legyen...szánj időt az evésre és szánj időt az emésztésre is.
De mit papolok én itt összevissza? Egyél amit jólesik, amikor csak jól esik. Ahhoz, hogy egészséges maradj mindig kelleni fog egy kis mértéktartás, ne légy mohó, étkezz változatosan, mozogj sokat és lehetőleg ne parázz túl sokat a súlyod, az egészséged és az egész átkozott dolog miatt. Ugyanis a szorongás sokkal többet árt, mind a kekszben lévő hidrogenizált zsiradékok.
És ha nem aggódsz mindenen, az jobban meghosszabbítja az életed, mint az olívaolaj.

Vácrátót, az idén először

Ha lehetne 3 "önző"kérésem, akkor az egyik mindenképpen egy kertes ház lenne... Gyerekkorom fele falun telt, de Debrecenben is volt egy kis kertünk. Itt Pesten hat éve nincs... és nagyon hiányzik. Leginkább akkor, mikor látom a kétévesem önfeledtségét, ha kiszabadul a zöldbe. Ma délután (fél öt és hat óra között) kiugrottunk másfél órára Vácrátótra, hogy egy kicsit harapjunk a tavaszból... Danikapitány rögtön elkezdte gyűjteni a suszterbogarakat :-D
Ízirájder:
Macskaszelídítés:

Százszorszép:
A kis botanikus:

Köszönöm!

Ebben a posztban szeretném megköszönni MINDENKINEK, aki a Segítsüti akcióban így vagy úgy részt vett és licitált, a közreműködést. Soha nem voltam a nagy szavak embere, így elégedjetek meg azzal, ha annyit mondok, hogy a múlt hetemet teljesen bearanyozta ez a dolog! Fantasztikus dolog volt tervezni, sütni, izgulni, örülni VELETEK!
Külön szeretném megköszönni Nagygombócosnak, Líviának és Before-nak a 3x16000 ft-nyi adományt, amivel a Lea anyaotthon lakóit támogatjuk.

A lemaradt licitálók pedig figyeljenek! Jövő héten MEGLEPETÉS!!!!