2009. április 14., kedd

Csokis tiramisutorta

Két hete eltekertünk (bicajjal) életem párjában a Műcsarnokban, hogy megnézzük a Mi Vida kiállítást. Komolyan mondom, szörnyű volt. Pedig imádom a spanyolokat, és azt hittem a modern művészetet is tudom élvezni, ez kiverte a biztosítékot. Nem akarok senkit lebeszélni róla, menjetek el, nézzétek meg... de én teljesen befordultam tőle.
Mivel régen jártam könyvesboltban, (szinte mindig neten rendelünk sajna), így örömmel tértem be ezután a Múzeum előterében a Vincze kiadó boltjába, ahol mindig szuper könyvekkel találkozom. A depressziós hangulatomnak köszönhetően egyből a szakácskönyvválasztékot kezdtem mustrálni, nem eredménytelenül. Ugyanis piros-zöld gerinccel ott virított Nigella karácsonyi könyve, amit tavaly télen már az amazonon is néztem. Ott egy páran fanyalogtak az értékelők szerint, hogy sok recept már szerepelt az előző könyveiben, és nem sok újat mond a könyv, de mivel én még egyetlen Nigella könyvvel sem rendelkezem, ez zavart a legkevésbé.
Gyorsan felütöttem, és örömmel konstatáltam, hogy 100x igényesebb papírra és nyomdatechnikával készült, mint a magyar kiadású tesói. A receptek bizalomgerjesztőnek tűntek, és az ár is mintha a tavaly őszi árfolyamok szerint lett volna rábiggyesztve. Rövid hezitálás után úgy döntöttem, idén is lesz karácsony, így magamévá is tettem az utolsó példányt.

Itthon átnézve sem bántam meg a döntést, a férjuram is beleragasztott kb 12 kis neonsárga cimkét a neki szimpatikus fogásokat megjelölve.
És mint az várható volt, már Húsvétra elkészült az egyik desszert. A receptet ugyan jelentősen átdolgoztam, de az ötlet onnan jött.

Az első változást a piskóta hozta, amit én sütöttem, nem pedig a boltba vettem.
Már régóta ki szerettem volna próbálni azt a módszert, mely szerint nem szedjük ketté a tojásokat, hanem egybe verjük fel a cukorral. Lajos Mari szerint ez a legbiztosabb módja a tökéletes piskótának. Hozzátenném: csak ha van egy erős robotgépünk.
Hozzávalók:
6 nagy vagy 7 kisebb tojás (jobb ha nem hideg)
180 g cukor
egy csipet só
két csapott mokkáskanál sütőpor
2 ek kakaópor
100 g liszt
80 g keményítő
4 ek víz
egy tk vaníliaesszencia
Tehát a tojásokat a cukorral beletettem a Kitchen Aid keverőtálába, habverőkarral a legmarasabb fokozatra kapcsoltam és a sütőt bekapcsoltam melegedni (180 fok). Közben kimentem az erkélyre "veteményezni", azaz ültetgettem a fűszernövénykéimet.
Bár Lajos Mari szerint akár 20 percig is kell verni a tojást, én 10 perc után csak benéztem a konyhába: jól is tettem, mert a 4,5 literes tál szinte teljesen tele volt a halványsárga, cukros, kemény habbal.
A többi hozzávalót óvatosan belekevertem (a lisztet és a kakaót szitálva), majd kivajazott, lisztezett 24 centiméteres kapcsos tortaformába öntöttem a masszát.
Kb 30-40 percig sülhetett. Nem vettem rögtön ki, hanem még jó 10 percet hagytam pihenni, a kicsit kitámasztott ajtajú sütőben. Az oldala elvált a formától, de magasságra nem esett össze a torta, melyet aztán rácson hagytam hűlni.
Nem tudom, hogy a kezdők szerencséjéről van-e szó, de tökélesen sikerült a dolog.

A mascarpone krém ezek után gyerekjáték volt:
Hozzávalók:
2 tojás
70 g cukor
500 g Cserpes mascarpone
2 dl Cserpes tejszín
A tojást a cukorral habbá vertem, hozzákavartam a mascarponét, majd a tejszínt.

A piskótát 3 lapra vágtam, és a rétegeket jól belocsoltam erős presszókávé és Amaretto keverékével (az eredeti recept Tia Maria likőrt ír, de az most nincs itthon). A krémmel szépen rétegeztem, majd egy pár órára hűtőbe tettem.
Tálalás előtt kakaóporral szórtam és Valrhona csokigyöngyökkel díszítettem (amelyek legurultak róla).
Természetesen nem bírtuk ki, és még este meg kellett kóstolni ( a fotón is látszik sajna, hogy éjjel készült), de az ízek igazán másnapra értek össze.
Nagyon kellemes kis desszert kerekedett belőle, bátran ajánlom mindenkinek!

További tiramisuváltozatok nálam:
A klasszik
A bogyós-gyümölcsös

1 megjegyzés:

Limara írta...

Gyönyörű ez a torta! A krémhez egész tojást használsz? Én mindig félek a nyers tojástól, tiramisut is csak ritkán készítek, pedig nagyon szeretjük:))
A piskótát én is egész tojásból készítem, Stahl módszerével, sütőpor nélkül, azóta mindig tökéletesek! :))