Nem tipikus szuvenír - avagy mit kezdjünk az articsókával?

Barcelonában lehet válogatni a szuvenírek között, a hűtőmágnestől az ibériai sonkáig. Minden ajándékboltban el is fogott a lendület, hogy begyűjtsem a szokásos hűtőmágnes, bögre, szakácskönyv triót, ami aztán valahogy elmaradt... és ehelyett ezzel az öt articsókával "leptem meg" magam.
Van egy olyan rémképem, hogy majd 10 éve ettem én már friss articsókát New Yorkban, de semmilyen konkrét emléket nem tudok hozzá társítani. Mentségemre legyen mondva, abban az időben legkevésbé a zöldségek érdekeltek, és akkor még a rukkolát és a guacamolet sem szerettem.
Így amikor megláttam az articsókákat a La Boquerian, rögtön közöltem életem párjával, hogy ebből most veszünk. És hazavisszük.
Cseppet sem nézett őrültnek, pedig már ismer.Az elkészítésről tudtam, hogy már többször írt Chili és Vanilia, de biztos voltam benne, hogy a polcomon is akad elég szakirodalom. Tegnap este gyors szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy az articsókáim eme salátában végzik földi pályafutásukat.Nem bántam meg.
Az elkészítés annyira nem is macerás (főleg akkor csalódik kellemesen az ember, ha lelkileg már rákészült valami nagyon macerás dologra). Az anyagveszteség viszont finoman szólva is számottevő.
A keletkező végeredmény viszont egy nagyon karakteres, nagyon finom saláta, ahol az articsóka a "hab a tortán".
Úgy érzem, hamarosan újra terítékre fog kerülni, akkor viszont articsóka hiányában spárgával próbálom ki.