Advent I., a "díszítés"

Ez az év is gyorsan elröppent! Kicsit fura belegondolni, hogy szinte most lett vége a nyárnak, és már a Karácsonyra készülődünk. Igen, többes számban! Mert hogy idén már Danikapitány is részt vesz a készülődésben a maga gyermeki lelkesedésével és 2 egész és 3/4 évével. Minden nap alaposan kitárgyaljuk a Mikulás szokásait, a fenyőfadíszítést és hogy vajon mit fog hozni az "angyalka". Kapott egy kis gyúródeszkát nyújtófával, amin esténként "süteményt" szaggat a gyurmából, és ezenkívül mindig mindenben részt akar venni, ami a konyhában és azon kívül zajlik.
Például a "díszítésben":A koszorúalapot a piacon vettem, állítólag "dán" fenyő van rá rögzítve, ami nem hullajtja a leveleit. Az aranyozott gyertyákba egy virágboltban botlottam. Ehhez már csak egy zacskó "termést" vettem, a többi hozzávalót az itthoni "adventi dobozból" guberáltam. A gyertyák felhelyezése után ragasztópisztollyal és dróttal rögzítettem a díszeket és egyéb elemeket, amit Dani adogatott egyesével a kezembe. A dolgot nem bonyolítottuk túl, a végeredmény ilyen lett:A konyhában sem tétlenkedtünk, elkészült az első adag biscotti. Maradtam a GoodFood receptjénél, de karácsonyi fűszerkeverék helyett kizárólag vaníliát tettünk bele, és a mandulát pedig a saját mogyorónk helyettesítette.
A tesztközönség ezen változtatásokat olyan lelkesen üdvözölte, hogy hamarosan készülhet a következő adag.
Teszteltünk még néhány köretet a hétvégén, így a következő posztokban számíthattok gránátalmás kuszkuszra, és a világ legjobb steak burgonyájáról is muszáj megemlékeznünk.
Tartozom egy répatorta recepttel és megmutatom azt a karácsonyi gyümölcstortát is, amit fondanttal vontam be Cserke módszerét követve.
És amivel legszívesebben kezdtem volna a posztot, de dicsekedni nem illik, hogy IGEN, kaptam egy Le Creuset edényt!!! Anélkül, hogy a beszerzés részleteivel fárasztanálak benneteket, itt szeretnék még egyszer hálás köszönetet mondani Izának, aki nélkül ez nem sikerülhetett volna! Bár a terv az volt , hogy burgundi marhatokánnyal avatom fel Őnagyságát (28cm, de nem bírtam magammal, úgyhogy a hétvégén ebben főtt meg a vörösboros szilvaleves, a gyümölcstorta mix (igen, azt is főzni kellett), majd Gordon Ramsay zseniális párolt lilakáposztája, amit a libasült mellé ettünk.
De ami késik, nem múlik: a marhahús már a hűtőben várja a sorát! :-D

Mogyorós-kávés keksz

Gondoltam újítok egy kicsit, és nem zabpelyhes keksszel töltöm meg újra a nagy dobozunk. Martha Stewart honlapján jobbnál-jobb receptekre bukkantam, ez is közülük való.
Igazi jó kis ropogtatnivaló, nem csak felnőtteknek!
Hozzávalók:
2 bögre (250 ml) liszt
1 tk sütőpor
1 tk só
220 g vaj
1,5 pohár barna cukor
2 nagy tojás
3 ek Nescafe
30 dkg durvára vágott mogyoró

A hozzávalókat összedolgoztam, majd kicsit hűtőbe tettem dermedni. Diónyi halmokat pakoltam a szilikon sütőlapra és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Szerintem darált mogyoróval is nagyon jó lehet, legközelebb úgy próbálom ki.
A teáskanálnyi só pedig egyáltalán nem sok, nagyon jól kiemeli az ízeket!

Mazsolás kuglóf brióstésztából, Pierre Hermé szerint

Október 28-án megszületett M. barátnőm kisfia, így valami nagyon táplálóval szerettem volna az új anyukának kedveskedni a "tejfakasztó" bulin.
Régebben is készítettem már brióst, de őszintén mondom, ennél jobbat még nem kóstoltam!!! A falatok valósággal olvadtak az ember szájában...
A kuglófnak egyetlen hátránya van: a tárolást nem nagyon bírja, tehát érdemes akkor sütni, amikor nagyobb vendégseregre számíthatunk, akik hamar eltüntetik az utolsó morzsát is. Számításaim szerint egy ekkora kuglóf 12-15 embernek is elég lenne, ha mindenki csak egyszer kérne. A mi esetünkben 6 felnőtt egy ültő helyében megette a két harmadát.
Hozzávalók:
7 g porélesztő
7 nagy tojás (vagy 8 kicsi)
500 g rétesliszt
400 g szobahőmérsékletű vaj
egy tk só
250 g rumba áztatott mazsola
pattintott mandula

továbbá:
80 g vaj és cukorszirup a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz

A tojásokat összekevertem az élesztővel, sóval és a liszttel. Miközben a robotgép dagasztott kanalanként hozzáadtam a vajat.
Bő negyedórás dagasztás után a tészta csodálatos állagúvá vált, szépen elvált a keverőtál falától. Ekkor még beledolgoztattam a mazsolát, majd 3 órán keresztül kelesztettem.

Kivajaztam egy nagy kuglófformát a tetejébe szórtam a mandulát. A tésztát egyenletesen eloszlattam a formában és újabb másfél órán keresztül kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 50 perc alatt megsütöttem a kuglófot.

Rácsra borítottam és még forrón lekentem vajjal, majd cukorsziruppal (ezt 300 g cukorból, két dl vízből és egy tk narancsvirágvízből főztem, de a harmada is elég lett). Megszórtam kristálycukorral.

Langyosan volt a legfinomabb, de másnap reggel is jól csúszott a capuccino mellé!

"A" túrógombóc

Mostanában sorban főzöm a hagyományos magyar fogásokat, hogy kikísérletezzem a saját recepttáram.
Elég sok túrógombóc receptet kipróbáltam, az eredmények elég szélsőséges skálán mozogtak. Már kezdtem feladni, hogy valaha sikerül kikísérletezni a jó arányokat. Még jó, hogy a szomszédságban két hivatásos séf is lakik, ilyen esetekben a legjobb őket megkérdezni.
És mint várható volt: a gombócok remegősek, puhák és isteni finomak lettek!
Köszönöm Norbi!!!

Hozzávalók:
500 g áttört túró
3 pici tojás
egy csipet só
75 g búzadara

A hozzávalókat jól összekevertem és a hűtőbe tettem pihenni.
Történetesen elcsúsztak a hétvégi programok, így másfél nap után került sor a gombócok formálására.
Lobogó vízben 18 percig főztem őket és vajban pirított zsemlemorzsával, tejföllel és porcukorral tálaltam.

Gnocchi

Nagyon sokáig ódzkodtam gnocchit készíteni, így legtöbbször csak éttermekben ettem. A nyár végén viszont olyan szép Ella burgonyákkal találkoztam a piacon, hogy nem lehetett ellenállni a kísértésnek.
Az elkészítés egyszerű és gyors, az eredmény pedig minden várakozást felülmúl.

Hozzávalók:
60 dkg Ella (lisztes) burgonya
1 egész tojás
rétesliszt
parmezán
vaj

A burgonyákat héjastól puhára főztem, majd meghámoztam. Még forrón áttörtem őket, és egy nagyobb tepsiben szétterítettem a pürét, hogy minél több gőz távozzon belőle. Mikor kihűlt, összekevertem a tojással, sóval, ízlés szerint egy kis reszelt parmezánnal (elhagyható) és annyi liszttel, hogy formázható tésztát kapjak.
Egy nagy lábosban sós vizet forraltam.
A tésztákból hosszú, vékony rudakat formáztam, azokat kis darabokra vágtam, villával megnyomtam.
A sós vízben 1-2 perc alatt megfőnek, ha feljönnek a víz tetejére már lehet is őket kiszedegetni.

Ettük már spenóttal és márványsajttal, különböző gombaragukkal, de nekem még mindig önmagában ízlik a legjobban jó sok parmezánnal és vajjal meglocsolva.

Borgonya-zeller gratin

Mindenkinek megvan a maga mumusa a konyhában, nekem ezt a köretek jelentik. Nem mintha nem vágynék érdekesebb és finomabb dolgokra, de hajlamos vagyok ezen spórolni időt és energiát.
Így nem készült még nálunk soha szalmaburgonya, burgonyakrokett és még sok minden.
Időnként azért erőt veszek magamon, és próbálkozom.
Ezt a próbát két dolog is inspirálta: az egyik, a Pastramiban elköltött kellemes vacsora. A hely hangulata nagyon tetszett, a braisingelt borjú tökéletes volt, a köret viszont kriminális.
Bővebben: nyers és ízetlen.

A másik inspirációt az jelentette, hogy jelenleg a Kitchen Aid reszelődobjait tesztelgetem és nagy megelégedéssel tapasztalom, hogy fantasztikusan alkalmas akár krumpli és zeller 1 mm-es szeletelésére is. Így már tényleg nem nagy munka összedobni ezt a köretet.

Hozzávalók:
friss, nem fás zellergumó (200 g) és krumpli (600 g) 1:3 arányban
kb 3 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
egy gerezd áttört fokhagyma
a kedvenc sajtunkból és jókora darab (kb 150 g)

A zellert és a krumplit meghámoztam, vékonyra szeleteltem.
A reszelődobot finomreszelőre cseréltem, és a sajtot is lereszeltem egy másik edénybe. A sajthoz kevertem a tejszínt és a fűszereket. Egy kis tejjel lazítottam, hogy ne álljon meg benne a kanál.
Egy kerámia sütőtálat kivajaztam, beletettem egy réteg zeller-krumpli egyveleget, ráöntöttel egy kis sajtos kencét. Ezt a rétegezést ismételtem, amíg el nem fogyott az összes hozzávaló.
Ekkor 180 fokos sütőbe toltam és kb 1,5 óra alatt megsütöttem. A tetejét félúton letakartam, nehogy megégjen, de nekem kellett ennyi idő, hogy a zeller is megpuhuljon.
Konfitált kacsával ettük, de én másnap magában is finomat ebéd kerekedett belőle.

Le Creuset

Aki egy kicsit is ismer, tudja mennyire odavagyok a jó és tartós dolgokért. Most éppen Le Creuset lázban égek, nagyon szeretném a következő burgundi marhatokányom egy ilyen csinos darabban elkészíteni. Méretben még hezitálok a 24 cm-es és a 26 cm-es között, de a színben már legalább biztos vagyok.
Már csak a beszerzésben kérek egy kis segítséget. Szerintetek hol érdemes venni?
Aki pedig birtokol ilyesmit, kérem írja meg a tapasztalatait!
Köszönöm!

A 24 karátos brownie

Ha már ilyen csokis hangulatba kerültem, nincs megállás, meg kell osztanom ezt a receptet is.
Mivel számomra (és még sok-sok barátunk számára is) ez lett a tökéletes, szerényen csak 24 karátosnak nevezem ezt a negyedóra alatt összedobható, saját fejlesztésű csemegét.

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé
250 g vaj
4 tojás
40 g cukrozatlan kakaópor
125 g liszt
1/4 tk sütőpor
300 g nádcukor
200 g pirított mogyoró
egy löttyintés házi vaníliakivonat

A sütőt bemelegítem 180 fokra.
Egy edénybe vizet teszek, erre teszem rá a robotgép tálját, hogy a gőzben összeolvadjon a csokoládé és a vaj.
A mogyorót megpirítom. A többi hozzávalót kimérem.
Amikor a csokoládé és a vaj felolvadt, hozzáadom a tojásokat és a többi hozzávalót. Aki nagyon kávés, nyomhat bele még egy erős presszót is, nem fogja elrontani. (Én inkább mellé szeretem inni.)
Sütőpapírral kibélelek egy kis méretű tepsit vagy jénait (23x23 cm), beleöntöm a masszát.
A sütőbe tolom és kb 30 percen át sütöm.
Az, hogy mikor veszem ki, ízlés dolga. Mi nem szeretjük szárazon, de aki így kedveli, nyugodtan ráhúzhat még tíz percet.
Vaníliafagyival, tejszínnel, málnazselével vagy csak egy csésze kávéval garantált siker!

Earl Grey teás csokimousse

Konzervatív vagyok a teákat illetően, az örök kedvencem még mindig az Earl Grey. Ezért is örültem nagyon tavaly télen, amikor felfedeztem, hogy a Lindt-nek kapható ilyen teás változata is.
A kombináció tuti befutó lett, ma csoki mousse formában készítettem.
Hozzávalók 2 személyre:
100 g minőségi étcsoki (én Valhrona Guajana-t használtam)
1-2 ek erős Earl Grey tea
2 tojás
1 dl tejszín
egy ek cukor
1/2-1 tk narancsvirágvíz (Culináris)

A csokoládét gőz felett megolvasztottam, hozzáadtam a teát. Kicsit hagytam kihűlni. Hozzákevertem a két tojás sárgáját, majd óvatosan a keményre vert tojásfehérjéket. Itt érdemes először egy kanálnyi mennyiséggel fellazítani a masszát, majd így hozzáadni a maradék habot.
Üvegpoharakba (koktélospohárban remekül mutat) szedtem és a hűtőbe pakoltam.

A tejszínt a cukorral és a narancsvirágvízzel összekevertem, majd kézi minihabverővel (Ikea gyerekkollekció :-) félkeményre vertem. A csokihab tetejére halmoztam, a tetejére csokiforgácsokat szórtam.

Megj:
Most, hogy már megettük, az a véleményünk, hogy ez így túl tömény. Így a közeljovőben kipróbálom Pierre Hermé alapreceptjét is, ami már első ránézésre is könnyebbnek tűnik.
Hamarosan folytatom a történetet...

Forrás: Olive 2009/10