Dobtam is egy nagy hátast, mikor egyik szombati múzeumos program után asszondja a Kapitány: menjünk Wang mesterhez ebédelni, rákszirmot akarok enni!
Márciusban voltunk ott együtt, azóta egyszer sem beszéltünk róla, fogalmam sincs, hogy ugrott be neki a dolog, de én annyira megörültem ennek, hogy egyből a Gizella út felé vettük az irányt.
:-D
A másik dolog ami az elmúlt hónapban nagyon megvidámított, hogy a fiatalúr azzal jött haza, hogy szeretne kenyeret dagasztani. Mostanában (hála a pásztói kenyérlisztnek) nagyrészt magunknak sütjük a kenyeret, főleg ha bagettre, pitára vagy ciabattára fájdul meg a fogunk.A dagasztást a biztonság kedvéért még a gépre bíztam, de Dani is dolgozott rajta egy kicsit. Készült neki belőle "gyerekkenyér".
7 megjegyzés:
Ezek után, Te még bízol abban a gépben? :))
PROFI! mozdulatok, átéléssel dagaszt, én ebben a korban szúrtam el, mert nem fértünk oda a pulthoz, csak egyszemélyes a főzőlyukam. Most meg csak néz bambán, hogy miért nincs még előtte az asztalon a kaja, és már rég késő, mire ezt gondolja.
Dávid fiam (14 éves)is sokat segít a konyhába, ezért szakács akar lenni. :)
Dani nagyon helyes!!! Nálunk a 20 éves fiam jött ki valamelyik nap ,amikor épp a tálból borítottam ki a megdagasztott kenyértésztát, ráugrott és mondta,hogy akkor most ő is dagaszt egy kicsit kézzel:))
Mondjuk ők hozzászoktak ehhez, az oviban minden héten volt közös kenyérsütés.
Édes :-)
Örülök, hogy nektek is bejött a pásztói liszt! Nálunk most a fehér tönköly van kipróbálás alatt.
(és igen, az oviban nálunk is minden héten sütnek kenyeret, itthon is próbálta a lisztet hóesés-szerűen szórni :-)
De jó, az én 5 éves fiam még ott tart, h nem eszi meg az otthoni kenyeret, mert nem olyan mint a bolti... (szemforgatás :-)) A kifli szerencsére már lecsúszik nála, talán egyszer a kenyér is, aztán majd már maga készíti
Hja, kérem, ez elkerülhetetlen volt. :o)))
Nagyon édes a kis "Utánpótlás" Lesz ebből az ifjú Úrból még egyszer egy jó kis péklegény :))
Megjegyzés küldése