Vannak napok, amikor nekem is tele lesz a hócipőm az élet apró szivatásaival, mint például amikor az étkező csillár felfúrása közben az ember vizet talál a plafonban (társasház, 2. emeletén). Ilyenkor jönnek legjobban azok az élmények, melyek mint egy kontroll-alt-del fröccs újraindítják az ember hardverét, és mindent teljesen új inerciahelyzetbe rendeznek.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.
8 megjegyzés:
Fantasztikusan jó lehetett! Nekem is nagy-nagy álmom, hogy egyszer majd repülhessek... :o)
Csodás lehetett! :) Bátor vagy! :))
Limara: Ha tudnád, hogy cidrizek minden felszállás előtt, mikor menetrendszerinti járattal indulunk.
A legjobban egy Cesnás repülés előtt gazoltam be, akkor felszállás előtt még a reggeli kávé is visszajött... Igaz az Afrikában, Kenyában volt...
De ezek a dolgok nem "hatnak", ha nem félsz!
:-D
Na, most nagyon sárgulok az irigységtől. Én csak C-vizsgáig jutott vitorlázó pilóta voltam valamikor, de örök nosztalgia maradt utána.
Szerencsére nem jártál úgy, mint a véccbéli székely ;-)
Jókaja: Itt egyáltalán nem féltem már, ahogy felszállt a gép. Vári Gyula a világ legjobb vadászpilótája, kiben bízzon az ember, ha benne nem?
Tyű, én gyávakukac vagyok, nem mertem menni vele, amikor lehetett volna...
De légballonozni bármikor:))
Eszednél vagy??? Még akartam találkozni Veled!!!
Én két éve vitorlázó repülni voltam. Nem mondom, amikor rám adták az ejtőernyőt - ezminekez?:) -, és elmondták, mit kell tennem, ha parancsot kapok a gép elhagyására - mivan??? -, akkor felmerült bennem, hogy talán nem vagyok egészen normális, de én is nagyon bíztam a pilótámban, és fantasztikus élmény volt az a 75 perc, amíg fent voltunk. Megérte!:)
Megjegyzés küldése