2010. május 10., hétfő

Millie műrepül

Vannak napok, amikor nekem is tele lesz a hócipőm az élet apró szivatásaival, mint például amikor az étkező csillár felfúrása közben az ember vizet talál a plafonban (társasház, 2. emeletén). Ilyenkor jönnek legjobban azok az élmények, melyek mint egy kontroll-alt-del fröccs újraindítják az ember hardverét, és mindent teljesen új inerciahelyzetbe rendeznek.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.

8 megjegyzés:

Abile írta...

Fantasztikusan jó lehetett! Nekem is nagy-nagy álmom, hogy egyszer majd repülhessek... :o)

Limara írta...

Csodás lehetett! :) Bátor vagy! :))

Millie írta...

Limara: Ha tudnád, hogy cidrizek minden felszállás előtt, mikor menetrendszerinti járattal indulunk.
A legjobban egy Cesnás repülés előtt gazoltam be, akkor felszállás előtt még a reggeli kávé is visszajött... Igaz az Afrikában, Kenyában volt...

De ezek a dolgok nem "hatnak", ha nem félsz!
:-D

jókaja írta...

Na, most nagyon sárgulok az irigységtől. Én csak C-vizsgáig jutott vitorlázó pilóta voltam valamikor, de örök nosztalgia maradt utána.

Szerencsére nem jártál úgy, mint a véccbéli székely ;-)

Millie írta...

Jókaja: Itt egyáltalán nem féltem már, ahogy felszállt a gép. Vári Gyula a világ legjobb vadászpilótája, kiben bízzon az ember, ha benne nem?

Cserke írta...

Tyű, én gyávakukac vagyok, nem mertem menni vele, amikor lehetett volna...

De légballonozni bármikor:))

Ízbolygó írta...

Eszednél vagy??? Még akartam találkozni Veled!!!

fakanal írta...

Én két éve vitorlázó repülni voltam. Nem mondom, amikor rám adták az ejtőernyőt - ezminekez?:) -, és elmondták, mit kell tennem, ha parancsot kapok a gép elhagyására - mivan??? -, akkor felmerült bennem, hogy talán nem vagyok egészen normális, de én is nagyon bíztam a pilótámban, és fantasztikus élmény volt az a 75 perc, amíg fent voltunk. Megérte!:)