Szegény ember porchettája

Kétségbevonhatatlanul itt az ősz. Ugyan még árulják a csemegekukoricát és a dinnyét a piacon, de már eszembe sem jut venni belőlük...Tobzódunk a szilvában (hála apukámnak), szőlőben és körtében és a húsok közül is lehet fajsúlyosabbakat választani. Ötlet hiányában felütöttem Nigel Slater naplóját szeptembernél és ezt a receptet találtam. Bár nem vagyok oda az édesköményért, úgy döntöttem, adok neki egy sokadik esélyt. A recept eredetileg malachúst kíván, én most egy kiló lapockát vettem hozzá, de gyakorlatilag bármilyen zsírosabb hús használható.
Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
1 ek friss rozmaringlevél felaprítva
2 tk édesköménymag (fennel)
3 babérlevél
egy citrom leve
frissen őrölt bors
só
1 kg lapocka vagy malachús

Némi zsiradékon megfonnyasztom a vékonyra szeletelt hagymát, hozzáadom a fokhagymát, rozmaringot, édesköménymagot, babérlevevet, sót, borsot. Mikor már jócskán illatozik, felengedem a citrom levével.
A húst besóztam, sütőedénybe tettem, majd nyakonöntöttem ezzel a keverékkel. Alufóliával lefedve egy órán keresztül pároltam 180 fokon, aztán fólia nélkül pirosra sütöttem.

A húslevet felengedtem száraz fehérborral és egy icipici keményítővel beforraltam. Rukkolasalátával és kenyérrel tálaltam.
Az édeskömény újra bizonyította, hogy nem az én világom, de hálistennek egyáltalán nem volt tolakodó az íze.Legközelebb azért köményre cserélem...