Kandírozott gyömbér

Imádom a gyömbért. Minden formában és mindenféle ételben. Vagy teaként. Esetleg sörként. Természetesen csokoládéban is.
Viszont még sohasem kandíroztam saját kezűleg. Aztán egyszer csak szembejött velem a recept az egyik kedvenc könyvemben (Silver Palate: The new basic cookbook). Megvártam míg friss gyömbérszállítmány érkezik az Intersparba (fonnyadtból nem érdemes nekiállni) és vettem másfél kilót. A pultnál dolgozó mérőlegénynek kicsit felszaladt a szemöldöke a mennyiség láttán, de nem szólt semmit.
Igazándiból nem voltam benne biztos, mennyit akarok csinálni és hogy fog sikerülni, ezért kissé túlbiztosítottam a rendszert. Most viszont, hogy túl vagyok az első adagon (amit az Angyalkajátékos húzottam kap (kap mást is)), leírom a tapasztalatokat. És izgulok, hogy nehogy nekiálljon otthon elkészíteni :-D

Hozzávalók:
2 pohár tisztított, fél centis kockákra vágott gyömbér
só
kb fél kiló cukor

A gyömbért lehámoztam, felkockáztam. Átöblítettem, majd annyi vízben, mely bőven ellepi, feltettem takaréklángon főni egy csipet sóval.
Félóra múltán leöntöttem róla a vizet, újabb fél órát főztem egy újabb csipet sóval. Összesen 4 ilyen főzési ciklus volt (remekül időzíthető a kereskedelmi csatornák reklámblokkjaihoz a folyamat).
Másnap felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepi és ráöntöttem egy pohárnyi cukrot. Addig főztem, amíg a szirup szinte teljesen elfőtt. Ekkor kristálycukorral vastagon megszórt tepsibe kanalaztam a teljesen áttetszővé vált gyömbérkockákat (minden rostozata eltűnt!!!) és villával óvatosan összeforgattam.
Egy napot hagytam száradni, majd csatos üvegbe pakoltam.

Azóta rájárok :-D

Ha mégis maradna belőle számottevő mennyiség, akkor hamarosan jön a "háromgyömbéres keksz"!