2009. szeptember 9., szerda

A tökéletes biscotti nyomában

Pár hete elcsábultam egy zacskó bolti biscottira... A biscotti azon túl, hogy drága volt, még gejlnek is bizonyult, de pikkpakk elfogyott. Ezúttal nem a "cica", hanem a Kapitány ette meg. Almalébe mártogatva.
S azóta minden reggel ezt hallgatjuk: Kérek szépen biszkottit!

Nekem se kellett sok, felkajtattam a könyveimet, az internetet és munkához is láttam múlt héten. Nem apróztam el, rögtön kétfélét készítettem (mivel nem kétszer annyi munka, és láttam milyen tempóban fogy az anyag). A csokisat egy Olive recept alapján készítettem, de ezzel nem vagyok megelégedve sem ízben, sem állagban. Mondjuk nem használt neki az sem, hogy csonttá szárítottam, de enélkül sem ismételném.

A vaníliás viszont egész jó lett (Good Food recept módosítva) és nem utolsósorban minden maradék szárított gyümit és magot el lehetett benne sütni. Szó szerint!


Hozzávalók:
350 g liszt
2 teáskanál sütőpor
egy-két tk vaníliakivonat
3 tojás
200 g cukor
kb 200 g szárított gyümölcs (áfonya, mazsola, barack)
kb 200 g pirított olajos mag (mandula, mogyoró, dió, pisztácia)

A tojásokat a cukorral habosra kavartam a robotgéppel. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, magvakat és gyümölcsöket. Ha kell még kanalanként lehet lisztet adni hozzá, hogy formálható legyen.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztát 4 részre osztottam, melyekből 30 cm-es rudakat formáztam lisztezett deszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, kicsit ellapítottam őket és kb. 25-30 percig sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak.
Kicsit hagytam őket hűlni, de ezen a ponton akár egy éjszakára is megszakítható a folyamat. Egy nagyon éles késsel (nekem a recés élű NEM jött be, a santoku viszont igen) ferdén vékonyra szeleteltem a rudakat majd 140 fokon sütőbe toltam a szeleteket pirulni.

6 megjegyzés:

Abile írta...

Nálunk is imádják a gyerekek, főleg a csokidarabkásat! :o)) Nem is gondoltam volna, hogy kétszer kell sütni! :o))

Zoli írta...

Olaszországban sokszor adják reggeli mellé. Én speciel kakaó vagy kávé nélkül (mártogatva) nem szeretem, de úgy isteni és bármennyire száraz is elfelejteti. A szárazsággal kapcsolatba csak egy érdekesség amire még nem jöttem rá. Olasz és Franciaországban (délen legalábbis biztos) imádnak száraz kenyeret és egyéb száraz süteményeket adni az étel mellé reggelire. Ez elég kellemetlen mert előző nap vagy aznap reggel kell venned friss kenyeret a reggelihez :)

Millie írta...

Zoli! Mi is kávé mellé fogyasztottuk el a vaníliásat, a csokis nem fogy :-S Olyan szinten kiszáradt, hogy két percig kell áztatni, és aztán sem nagy szám az íze. Sajnálom a prémium kakaót, amit beletettem!
:-S
Anyukád boldogult a paradicsombefőzéssel?

Zoli írta...

Igen. A paradicsomlé olyan mézédes lett mintha karamellizált cukrot tett volna bele - isteni volt. És lett ketchup is. Látom az Neked is jól sikerült.

Zoli írta...

Igen. A paradicsomlé mézédes lett, mintha karamellizált cukrot tett volna bele - isteni lett. És lett ketchup is. Látom az Neked is jól sikerült.

Zita HD írta...

szuper, ki fogom próbálni.

meddig kell szárítani, amikor másodszorra sütöd?