2010. május 14., péntek

Csalogány 26

Nem szokásom étteremkritikákat írni, de a Csalogány 26-ról olyan ellentmondásos véleményeket hallottam idáig, hogy muszáj volt elmenni, kipróbálni és elmesélni, hogy nekünk milyen élményben volt részünk.

Két nappal előre foglaltuk a négy fős asztalt, az étterem egyébként telt házzal ment csütörtök este.
A séf üdvözlete, a házilag pácolt makréla, mindenkinek nagyon ízlett.
Előételnek gévagombás borjúmirigyet kértünk és malacterrint. A pácolt taplógomba ehetőnek bizonyult, szépen volt tálalva, ennek ellenére semmilyen katartikus élményt nem váltott ki. A borjúmirigy dettó.
A malacterrinben viszont benne volt minden, ami ebben a műfajban benne kell, hogy legyen: remegős, ízes, kellően zsíros, omló hús, amit szépen ellensúlyozott a mellé adott saláta és a finom rusztikus kenyér. Már ezért megérte eljönni!

A férjem kért még egy második előételt is: laskagombalevest. Ízre nagyon jó, tálalásában elképesztően rossz leves érkezett. A laskagombaleves egyébként sem a legfotogénebb étel, de hogy egy vizespohárban érkezett, az mindent alulmúlt. Ha valamit javasolhatnék, akkor ezt a tálalást sürgősen betiltanám!

Főételnek szopós malac húsát kértünk káposztával, tejesbárányt spéclivel, illetve szürke tőkehalat spenóttal. A hal tökéletes volt a maga egyszerűségében, a húsok pedig omlósak, ízesek, és rózsaszínűek voltak, valamint mindkét köret remekül passzolt az ízükhöz.

A "ház ajándéka" desszerten jót mulattunk. A csokoládékrémre rétegezett sárgadinnye (?)zselé és bodzahab kompozíció csokoládérésze anyukám csokoládéfagylaltjának ízét juttatta eszembe (ez egyébként bók), a zselé finom, a bodzahab pedig kellemesen intenzív volt. Nagyon elemezni nem tudtuk, mivel egy kupicányi volt az egész, de összességében tetszett.

Desszertnek én egy csokitortát választottam curryfagylalttal. Azt kaptam, amig vártam: kellemes állag, finom harmónia.
A fiúk kipróbálták a kecskesajtkrémet epersorbettel és spárgahabbal. Ez olyan kivételesen finomnak bizonyult, hogy rögtön kértünk belőle még egy adagot. A három összetevő külön-külön is hibátlan volt, de együtt valami fantasztikus élményt adott, különösen a mellé választott borral.
A legvégén kiérkező petit fours-ra már nem maradt kapacitás. A madeleint kóstoltam, ami nekem túl száraz, tömör és ízetlen volt, a kókuszosból csípett morzsa pedig túl édes.

És akkor egy rövid megemlékezés arról, amit mások kifogásoltak és amitől én is tartottam:
-sehol, senki nem dohányzott
-az asztalterítők patyolattiszták voltak
- egyik tányér sem hagyott fekete kört maga után
-a pincérek nagyon figyelmesek voltak, szorgalmasan töltögették után a kenyeres tányérainkat, vizespoharainkat
-pincérünk folyékonyan beszélt mind angolul, mind franciául, így külföldi barátunk is otthon érezte magát
-az ételekről szívesen és sokat beszéltek, a spárgahab receptjét még kérésünkre meg is osztották
- a sommelier hölgy nagyon kedvesen segített kiválasztani minden ételhez a megfelelő bort
- mivel belga barátunk oda volt a rusztikus bagettért a végén (utolsónak távoztunk) kaptunk egy bagettet a ház ajándékaként.

Összességében: remekül éreztük magukat és finomakat ettünk. Bármikor szívesen visszatérünk!

5 megjegyzés:

Sajtkukac írta...

Örülök, hogy nektek is éppolyan jó élményeitek voltak, mint nekünk :-)

Névtelen írta...

Orulok hogy tetszett, nekem eddig csak jo tapasztalatom volt ott, bar lehet h en igenytelen vagyok. hm.... nem, asszem nem ez az oka :-)
Iza

Cirka írta...

Nagyon örülök, hogy írtál étteremkritikát is. jöhetnének gyakrabban az ajánlók!

Millie írta...

Cirka!

OK! Nem vagyok egy nagy tollforgató, de megpróbálom majd.

Piszke írta...

Mi is ettünk kecskesajtkérmes desszertet(őszibarackos volt) tavaly nyáron, és hihetetlen jó volt. Én valami klasszikusabbat választottam, és majdnem elkunyiztam a másik felét :).
Egyébként Beatbullnál írtam az én benyomásaimról, és ezek kb. ugyanezek, mint nálad. A külföldiek pedig kifekszenek...pedig pár Michelin csillagot végigevett az én egyik külföldi kollégám már előtte.