Citromos grapefruit dzsem

Egyik régi kolleganőm imádott lekvárokat főzni. Szerinte ez a világ legnőiesebb dolga.
Ezen akkor jól elfilóztam (huszonévesként igencsak más véleményem voltam) és elraktam a mondatait magamnak.
Évek múlva egészen váratlanul tört rám a lekvárfőzés, Dani alig 3 hónapja volt a hasamban. Ősz révén, egyből "öreg" szilvalekvárral indítottam. Majd jött a narancslekvárszezon, és a többi. Teljesen elvarázsolt a dolog. Az cseppet sem zavar, hogy mi magunk alig-alig eszünk lekvárokat, mert remekül el lehet ajándékozni ezeket az üvegcséket.
Azóta is el-el gondolkozom ezen a legnőiesebb dolgon. Nem mernék ennyire kategórikus lenni, de az tény: mindenképpen anyás, teremtő, energiákat felszabadító tevékenység. Nem kell üstben és mázsákban gondolkozni, egy-két kiló gyümölcsből is érdemes nekifogni, sőt! Így még mielőtt beleunnánk, pikk-pakk kész is az egész!

Az idén ez az első lekvárom. Eddig mindenféle okok miatt halogattam, de tegnap véget ért a már hónapok óta tartó kurzus, amire bejártam, le is vizsgáztam. Így este, miután ágyba dugtam az egyévesem, nekiláttam. Egy ideje rá vagyok zizzenve a citromra és a rózsaszín grapefruitra, most ezeket kombináltam, az Avoca szakácskönyvben szereplő receptet kissé módosítva.
Hozzávalók:
3 nagy rózsaszín húsú grapefruit
fél kiló citrom (ha lehet bio)
1,3 kiló cukor
2 liter víz

A gyümölcsöket megmostam, narancshámozóval (ami eleve gyufaszálnyira vágja) lehámoztam őket. A gyümölcshúst és a héjat feltettem főni 2 liter vízben, a fehér hártyákat, magokat sem dobtam ki, hanem egy nagyobb muszlinzsákba kötve a fazékba tettem.
Kb. két órán keresztül forrt gyöngyözve, mikor kivettem a muszlinzsákot, jól kifacsartam a tartalmát és hozzáadtam a cukrot. Addig főztem (kb. másfél óra), időnként ellenőrizve, amíg tányérra csöppentve már nem futott szét, hanem lekvár konzisztenciájú lett.

Éjjel egy órára lettem kész, kicsit tovább tartott, mint vártam. Gyorsan üvegekbe öntöttem, fejtetőre állítottam néhány percre, majd egy nagy pléd melegében dunsztoltam ma reggelig.
Amikor is vajas pirítóson teszteltük az eredményt.
Szerénykedés nélkül mondhatom, mind ízre, mind színre (!!!) és állagra is zseniális, ha valaki szereti a keserű narancslekvárt, az ne hagyja ki! A barbatrükk valószínűleg a fehér héjak belefőzésében lehet, mert ilyen jó dzsem állagot még sosem tudtam elérni citrusféléknél, akármilyen befőzési oetker kegyszert használtam sem. Itt mindenféle adalék nélkül sikerült, így legközelebb a narancsokkal is így járok el.
Addig pedig ezt fogjuk szeretni. Nagyon.