Sejteni lehetett, hogy ez a rétes jó lesz. De hogy ennyire? Ha éttermem lenne, biztos minden tavasszal ott lenne az étlapon! :-D
Mivel pedig a recept bármilyen gyümölccsel működik, gyakorlatilag egész évben lehet kísérletezni. Én legszívesebben jó ropogós cseresznyével és mandulával próbálkoznék legközelebb.
Mi kell hozzá?
egy csomag réteslap (8 lap)
kb 150 g amarettini keksz aprítógépben durvára darálva (LIDL-ben mindig kapható)
rebarbara 1,5 cm-es darabokra vágva (nekem kb 600 g volt itthon, de most az egyszer nem mértem)
kb fél bögre durvára vágott dió (mogyoró, mandula, stb)
2 tk fahéj
fél bögre cukor
egy narancs reszelt héja (kihagyható)
kb 100 g vaj, olvasztva
Először is bekapcsoltam a sütőt 180 fokra. Benedvesítettem két tiszta konyharuhát. Az egyiket a pultra tettem, a másikkal a réteslapokat védtem a kiszáradás ellen.
A pulton lévő konyharuhára tettem egy réteslapot, átkentem az olvasztott vajjal, megszórtam pár kanál kekszmorzsával. Összesen 4 lapot használtam fel így.
A rebarbara felét a rövid oldallal párhuzamosan elosztottam egy sávban, megszórtam a fahéjas cukorral és a vágott dióval. A nedves ruha segítségével fölcsavartam, úgy hogy az a része legyen felül, ahol a tészta véget ér. Lekentem vajjal, majd ügyesen rágördítettem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hogy ez a rész kerüljön alulra. Lekentem a tetejét is vajjal.
Ezt még egyszer eljátszottam. A két rúd végeit betűrtem, hogy nehogy kicsorogjon a töltelék.
Kb. 40 perc alatt aranybarnára sültek.
Langyosan volt a legfinomabb, mert a ropogós "mogyorós" rétestészta remek kontrasztot adott a szottyos-savanykás rebarbarának és a fahéjas cukorszirupnak, ami körülvette a diót.
Akinek nincsenek gátlásai, nyugodtan tálalja egy gombóc vaníliafagyival!
1 megjegyzés:
Hmm..kaphatok egy kis kóstolót? :))
Megjegyzés küldése