Narancsos datolyakenyér

Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.

Hozzávalók:

30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)

65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!

Kéksajtos-mézes fagylalt

Ha valaki már gondolkozott azon, hogy lehetne egy fogásban "megúszni" a menü sajt és desszert tételét, az feltétlenül próbálja ki ezt a kombinációt.
A legjobb dolog, ha el sem áruljuk, mivel készüljük meglepni a vendégeinket, csak lazán felszolgáljuk a "fagyit". Aztán csendben kuncogunk a ledöbbent fejeken, akik lányos zavarukon túljutva bekanalazzák az egészet. És repetát kérnek.
Ugyan mi tegnap csak mézzel és pirított dióval próbáltuk, de bátran ajánlom rozmaringos (vagy édesszájúaknak fahéjas-szegfűszeges) sült körte mellé.

Hozzávalók:
4 tojás sárgája
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
115 g kék sajt (érdemes valami komoly darabba beruházni)
6 ek méz

A tojássárgájákat a tejjel szokás szerint krémmé főztem. Belemorzsoltam a kéksajtot és mikor felolvadt benne, hozzáadtam a mézet és a tejszínt.
Kihűtöttem, a fagyigép pedig kikavarta.
Szenzációs!

A tökeletes ciabatta

Volt tavaly már egy ilyen poszt, de a képen is látszik, hogy a produktum messze volt az igazitól. Azóta már eltelt egy év és lassan teljesen rászoktunk a bolti ciabattára. Nincs is azzal semmi gond, csak kicsit drága, és el kell érte menni a boltba. Autóval.
Ehhez képest itt ül a Kitchen Aid a pulton, tele a hűtő aszalt paradicsommal és olivával, az erkélyen pedig burjánzik a rozmaring....
Már csak a megfelelő recept hiányzott, amit Limaránál találtam meg.

Nem is fogom itt másolgatni, csak leírom az én gyakorlati tapasztalataimat, amivel tényleg nem lesz 10 percnél több a munka vele, mondhatni mindennapi kenyérré is alakulhat a recept.

A kovászhoz kimérem a lisztet, belecsapok 1/4 tk porélesztőt, és kb 1,5 dl vizet. Egy zárható műanyag edényben hagyom bugyogni egy bő fél napig. Éjszakára hűtöm.
Másnap hozzáadok egy babapohárnyi langyos vizet (mert a cél, hogy ne méricskéljünk) és egy csapot tk porélesztőt. Belekeverek 2 púpos tk Maldon sót (ebből sokkal több kell, mint amit Limara ír, mivel pelyhes állagú és kevésbé sós) és áttöltöm a masszát a robotgép keverőtáljában.
Kanalanként elkezdem adogatni hozzá a lisztet (nem mértem, csak az első sütésnél, de nagyjából pont annyi kell mint amennyi a receptben szerepel), pont annyit, amennyit a víz felvesz.
Azt hiszem ez itt a legkritikusabb pont. Érdemes először belemérni a receptben szereplő mennyiséget, hogy meglássuk mi a kívánt állag. Nekem akkor még túl híg volt, így belekerült még 2 ek, amivel tökéletes lett. Az először folyósnak imponáló masszát legalább 10 percig dagasztja a gép, hogy a benne lévő glutén szerkezete tökéletesen kialakuljon. Ez onnan is látható, hogy a gép karja szálakat húz dagasztás közben a tál fala és a tészta közé... Ezek a szálak fogják a tésztát megtartani kelés közben is, hogy ne terüljön ki piskótaként a tepsi aljában.
Ha ez megvan, duplájára kelesztem.
Kelés után nagyon-nagyon kilisztezett deszkára kaparom át a masszát. Rászórom az olivát, a fűszereket, a paradicsomot, de hagyhatom simán is. Én simán csak háromba hajtottam, újra kelesztettem. A következő körben vágtam négy részre, és óvatosan újra háromba hajtogattam a darabkákat. Itt a lényeg a "könnyű" (ki ne nyomjuk belőle a levegőt!) lisztes kéz, mert különben mindenhova ragadni fog a tészta!
Egy kilisztezett nagy sütőlemezre helyeztem a négy kis ciabattát, egymástól tisztes távolra. Mire bemelegedett a sütő, szinte duplájára keltek.
A sütést Limara szerint végeztem, az eredmény pedig magáért beszél.

Olivaolajba tunkolva, vajjal megkenve, rusztikus levesek mellé, szendvicsnek isteni!

Almás-morzsás muffin

Ezt a receptet is régen ígérem, jöjjön hát. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon rá lehet kapni és nagyon jól lehet variálni, amint azt a következők is mutatni fogják.
Kezdő háziasszonyoknak és sietős profiknak is bátran ajánlom!


Hozzávalók:
200 g kis kockákra vágott alma
260 g liszt (lehet részben teljes kiőrlésű is, de néhány kanál zabpehellyel is helyettesíthető a liszt egy része)
2 tk sütőpor
1 tk fahéj
csipet szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió
100 g durvára vágott pirított dió, mogyoró vagy mandula esetleg ezek kombinációja (maradékok!)
1 tojás
140 g barna cukor
120 g vaj
1 tk házi vaníliaesszencia (vodka és vanília)
2-2,5 dl író vagy kefír vagy tej

Ezekbő a hozzávalókból szokásos módon muffint kavarunk, amit szétosztunk a kis formákban.
A tetejére a következő hozzávalókból morzsát készítünk és a tetejére szórjuk:
50 g liszt
egy tk fahéj
60 g durvára vágott dió vagy mogyoró (pirítva)
50 g vaj

Én ezesetben a liszt helyett a maradék amaretti kekszeket törtem porrá, ami nagyon sokat dobott az amúgy is finom kis süteményeken.
180 fokos sütőben a szokásos módon sütöttem,
Pillanatok alatt elfogy, uzsonnára és reggelire is remek!

Cheddar sajtos-kapros scone

Még a nyáron vettem meg Ina Garten egyik legsikeresebb könyvét a Barefoot Contessa-t. A könyv több, mint 10 éves, így ami újszerű lehetett benne anno, most már triviálé. Mindenesetre időnként átlapozom, és szörnyülködöm. Ugyanis minden recept üzemi menza méretekre van megadva, de legalább fél kiló vajjal indít. Viszont ez a scone recept már elsőre megtetszett.
Pár hónap szörnyülködés után így ma vettem egy nagy levegőt és szimplán elnegyedeltem a receptben szereplő mennyiségeket, hogy kipróbáljam ezt a remek sós "pogácsot", ahogy a Kapitány úr elnevezte.
Sós, vajas, gyors, finom és nem fornetti.

Viccet félretéve: Isteni sörkorcsolya lett belőle, biztos nem utoljára készült nálunk.

Hozzávalók:
egy pohár liszt (250 ml)
85 g vaj (!)
fél tk só
másfél tk sütőpor
egy tojás
50 ml tejszín
50-80 g reszelt cheddar (Cserpes!)
egy kis csokor kapor felaprítva

Először is előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekevertem, majd lisztezett deszkán kb 2 cm vastagra nyújtottam. A tésztából 8 háromszöget vágtam, sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejét és kb 30 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

Aki az édes verziót is kipróbálná, ide kattintson.

Gigantes plaki avagy görög paradicsomos bab

Ez az étel is a múlt héten készült a szeptemberi Good Food alapján. Nagyon kedveljük a babot, ebben a formában pedig igazán sokoldalúan használható. A görögök leginkább rusztikus kenyérrel, görög saláta mellé fogyasztják, de akinek hiányzik a hús, grillezzen mellé néhány csirkemellcsíkot gyros fűszerkeverékkel és máris kész a komplett menü.
Szerintem tortillába csavarva, némi avokádóval és zöldcitromlével vagy egy pirítós tetején sem nagy szentségtörés a maradék hasznosítása.
Hozzávalók:
500 g nagy szemű fehér bab 12-24 órán keresztül beáztatva
olivaolaj
egy nagy fej hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
800-100 g paradicsom, lehámozva, aprítva
1 ek oregánó
egy csipet fahéj
só, bors
egy marék petrezselyemzöld

A babot éppen puhára főztem, leszűrtem. A hagymát és a fokhagymát megpirítottam, hozzáadtam az aprított paradicsomot. Hozzáadtam a többi hozzávalót is (petrezelyem kivételével) és pár percig főztem. Sóztam, borsoztam.
Egy kerámiatálba átöntöttem a babot, nyakon öntöttem a paradicsomos egyveleggel és 180 fokos sütőben kb egy órán keresztül sütöttem. Nem szabad kavargatni, mert összetörik a bab! A végére szépen beissza a paradicsom levét magától is...
Szobahőmérsékleten és másnap az igazi!

Pite karamellizált hagymával és baconnel

Évekkel ezelőtt sütöttem meg az egyik Stahl könyvben szereplő póréhagymás pitét, ami egész finomra sikeredett. Na ha az Makó, akkor ez itt kérem szépen Jeruzsálem.
Legszívesebben meg is tartanám magamnak a receptet... na de az meg már milyen lenne?
Ráadásul ez a pite oktató célzattal készült: öcsém kért egy gyorstalpaló pite 101-t rövid ittartózkodása során.
Legelőször egy omlós tésztát (pate brisee) készítettem:
150 g vaj
300 g liszt
egy nagy csipet só
egy tojás összegyúrásával. Ha kell, egy ek vizet is lehet hozzáadni, hogy összeálljon a tészta. Mint mindig itt is lényeg a gyorsaság.
Ahogy összeállt a tészta, két réteg folpack között kb 3 mm-esre nyújtottam és belesimítottam a cakkos szélű piteformába. A lelógó részeket legszebben úgy lehet levágni, hogy a nyújtófát végiggörgetjük a piteforma tetején. A tésztát villával megszurkáltam és betettem a hűtőbe pihenni. A maradék tészta (ami hulladékként keletkezett) pedig a fagyasztóba került.

A munka dandárját a következő lépés jelenti: egy kiló vöröshagymát kell hámozni, félbevágni és cikkekre metélni.
De mielőtt ehhez nekilátnánk érdemes kis lángon odatenni 150 g bacont felkockázva, ami szépen kisül ennyi idő alatt.
A kisült bacont papírtörlőre szedtem, hagytam kihűlni.
A visszamaradó szalonnapörcön pedig szép lassan megkaramellizáltam a hagymát. Ehhez sem kell szakértelem, csak türelem. Időnként megkavargatva szép aranybarna lesz a hagyma, anélkül, hogy leégne. Egyetlen hiba: ötödére esik össze, úgyhogy aki elnassolgatná, az eleve két kilóból álljon neki.
Miközben pirul a hagyma aranybarnára sütöm a pitetésztát. Azaz először 15 percig sütöm vakon 180 fokos sütőben, majd a nehezéket eltávolítva 160 fokos sütőben készre sütöm.

Egy kis edényben összekavarok egy egész tojást egy tojássárgájával, 125 ml tejjel és 125 ml tejszínnel. Teszek bele sót, borsot, szerecsendiót.
Összeállítom a pitét: A tésztára halmozom a karamellizált hagymát, rászórom a bacont, leöntöm a tejszínes katyvasszal.
140 fokos sütőbe visszatolom, amíg a "rántotta" meg nem szilárdul (kb 15 perc).

Isteniiiiii!

Itt van az ősz! Szűzpecsenye roston zöldségekkel

Ugyan nem ezt a bejegyzést szántam mára, de az öcsémmel véghezvitt spontán ebédfőzés olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztanom.
Azt sejteni lehetett, hogy a hús jó lesz, de nálam a zöldségek vitték el a pálmát, azok közül is a cékla. Mondom én, aki "ofisöli" nem szeretem a céklát. Jobban mondva a savanyított verzióért nem rajongok. Sütőben sütve jobban ízlett, de ez a serpenyőben sült az eddigi legjobb.

A recept végtelen egyszerű: Vettem két kis szűzpecsenyét, amit olajban, mustárban egy marék kakukkfűvel és négy gerezd fokhagyma társaságában bepácoltam. Másnap olajat forrósítottam egy nagy serpenyőben és minden oldalról körbepirítottam a husit. Ez amolyan füstölös, sercegős hadművelet, amit a legjobban utálok a konyhában (főleg azért mert utána nem győzök takarítani), de nem érdemes kihagyni.
Eközben kihalásztam minden zöldséget, ami a hűtő aljában kallódott. Szám szerint 6 bébicukkinit, 6-7 répát, 3-4 fiatal céklát. Ezeket megpucolgattam, felaprítottam. A répánál még gyakoroltam a faragóművészetet is, csinos kis hordócskákká alakítottam őket. (Megjegyzés: rettenes nagy az anyagvesztesége a dolognak, úgyhogy legközelebb alapléfőzéssel egybekötöm a dolgot.)
Mikor a hús megpirult, kerámiatálba szedtem, megtűztem friss rozmaringágakkal, zsályalevelekkel, vajat tettem a tetejére, sóztam, borsoztam és betoltam a 200 fokos sütőbe fólia alatt puhulni. Időnként locsolgattam is a saját levével.
A zöldségekhez kitöröltem a serpenyőt, friss olajat öntöttem bele, és pucoltam pár gerezd fokhagymát. Ebből kettőt megpirítottam olajon, majd mellédobtam a cukkinikarikákat. Több adagban készült el, ahogy fogyott az olaj, pótoltam, illetve a fokhagymagerezdeket is újítottam. A lényeg, hogy sose égjen meg a fokhagyma, időben ki kell venni.
Miután az utolsó cukkini is megsült, beledobtam a répákat és a felkarikázott céklát is a serpenyőbe, amolyan kísérletképpen. Kis lángon, időnként átforgatva szépen ezek is megpirultak, sőt a répa át is vette a cékla színét egy kissé. A cékla kifejezetten édes volt, a répa zsenge, a cukkini meg hagyományosan fokhagymás.
Az omlósra puhult husit ezzel a zöldségegyveleggel tálaltam.
Üdítően könnyű, zamatos étel!

Fekete-erdő muffin

No akkor közkívánatra jöjjön a következő tuti muffin. Ezzel először egy munkahelyi míting keretén belül találkoztam, a volt főnököm sütötte az irodagyűlésre. (Megjegyzem, mindenki szerint ő volt a legjobb főnök és még csak nem is a sütik miatt). Hozzávalók:
magvazott meggybefőtt (legjobb a házi) jól lecsöpögtetve
260g finomliszt
1,5 tk sütőpor
3 ek cukrozatlan kakaópor
2 tojás
120 g cukor
120 g vaj
2 dl író vagy tej vagy kefír
esetleg egy-két marék csokoládé durvára vágva

A hozzávalókból szokásos módon elkészítem a tésztát, amit 180 fokos sütőben megsütök.
A meggy lecsöpögtetett levével vagy esetleg meggylikőrrel megöntözöm a kihűlt muffinokat, de vigyázok arra, hogy ne ázzanak el. Habszifonban tejszínhabot készítek, amivel közvetlenül tálalás előtt díszítem a sütiket.
A tetejére egy-egy szem cukrozott meggyet teszek és csokoládédarával (LIDL) is megszóróm.
Elronthatatlan és mindig nyerő.

Egy csöpp ketchup

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, saját ketchupot főzök hamarosan, biztosan kinevettem volna. De ez a csináld magad hozzáállás rendesen be tud gyűrűzni, amit részben a paranoia, részben pedig a kíváncsiság hajt. Mivel mostanában rengeteg paradicsomot veszünk a piacon áruló néniktől, bácsiktól, adta magát a téma, hogy ezt is kipróbáljuk.

Ehhez nem a képen látható gyönyörű koktélparadicsomokat használtam, hisz az kedvenc aktuális nassolnivalónk, hanem hatalmas szív alakú befőzőparadicsomokat vettem egy nagytarcsai nénitől.

Az alapötlet a GoodFoodból származik, a kivitelezést már inkább anyukám tanácsai alapján végeztem.

Hozzávalók:
2 kg paradicsom felparítva
4 nagy hagyma
250 g zellergumó
4 gerezd fokhagyma
egy tk őrölt koriander
egy rúd fahéj
egy tk szegfűbors
1/2 tk őrölt bors
1/2 tk Tabasco
200 ml fehérborecet
pár kanál nádcukor (eredeti recept 200 g-ot ír, de szerintem az durván sok)
só

Először is egy nagy fazékban feltettem főni a paradicsomot. Amikor jól összerottyant, átpasszíroztam. (A Kitchen Aid-del egy perc volt.)
A zellert és a hagymát felkockáztam, pár kanál olajon lepirítottam, majd a fokhagymát is hozzáadva még egy percig dinszteltem.
Felöntöttem a lepasszírozott paradicsomlével, hozzáadtam a többi hozzávalót is, fellforraltam majd a legkisebb lángon főzni kezdtem. Kb félúton átmenetileg kivettem belőle a fahéjat és a szegfűborsot és botmixerrel krémesre pürésítettem. A fűszereket visszatettem és még kb 1 órán keresztül rotyogtattam. Időnként megkavargattam, kóstolgattam.
Mikor már jó sűrű lett kis üvegekbe szedtem és száraz dunsztba tettem.
Elvileg 3 hónapig eláll.
Kétlem, hogy addig ne fogyna el.

Ti szoktatok ketchupot főzni?

A tökéletes biscotti nyomában

Pár hete elcsábultam egy zacskó bolti biscottira... A biscotti azon túl, hogy drága volt, még gejlnek is bizonyult, de pikkpakk elfogyott. Ezúttal nem a "cica", hanem a Kapitány ette meg. Almalébe mártogatva.
S azóta minden reggel ezt hallgatjuk: Kérek szépen biszkottit!

Nekem se kellett sok, felkajtattam a könyveimet, az internetet és munkához is láttam múlt héten. Nem apróztam el, rögtön kétfélét készítettem (mivel nem kétszer annyi munka, és láttam milyen tempóban fogy az anyag). A csokisat egy Olive recept alapján készítettem, de ezzel nem vagyok megelégedve sem ízben, sem állagban. Mondjuk nem használt neki az sem, hogy csonttá szárítottam, de enélkül sem ismételném.

A vaníliás viszont egész jó lett (Good Food recept módosítva) és nem utolsósorban minden maradék szárított gyümit és magot el lehetett benne sütni. Szó szerint!


Hozzávalók:
350 g liszt
2 teáskanál sütőpor
egy-két tk vaníliakivonat
3 tojás
200 g cukor
kb 200 g szárított gyümölcs (áfonya, mazsola, barack)
kb 200 g pirított olajos mag (mandula, mogyoró, dió, pisztácia)

A tojásokat a cukorral habosra kavartam a robotgéppel. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, magvakat és gyümölcsöket. Ha kell még kanalanként lehet lisztet adni hozzá, hogy formálható legyen.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztát 4 részre osztottam, melyekből 30 cm-es rudakat formáztam lisztezett deszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, kicsit ellapítottam őket és kb. 25-30 percig sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak.
Kicsit hagytam őket hűlni, de ezen a ponton akár egy éjszakára is megszakítható a folyamat. Egy nagyon éles késsel (nekem a recés élű NEM jött be, a santoku viszont igen) ferdén vékonyra szeleteltem a rudakat majd 140 fokon sütőbe toltam a szeleteket pirulni.

Sacher torta

Van-e ennél klasszikusabb torta? És finomabb?
Ízlés dolga.
Mindenesetre anyukám kedvencét öröm volt elkészíteni még egy olyan rohangálós nap után is, melynek során 3-szor jártam meg a Heim Pál kórház-Mátyásföld útvonalat 3 óra alatt (ezúttal nem a Kapitánnyal), majd estére megadta magát az autóm (generátor és aksicsere).
A torta a Szakácsok könyve alapján készült sok módosítással.



Hozzávalók:
150 g étcsoki (A Líviától kapott Valhrona Guajana lényegült át tortává)
150 g vaj
200 g cukor
1 vaníliarúd
7 tojás
150 g liszt
baracklekvár

250 g keserűcsokoládé
220 g cukor

1. A vajat és az étcsokoládét felolvasztottam gőz felett, majd langyosra visszahűtöttem.
2. A tojás sárgáját kikevertem a cukorral, majd a csokis keverékhez adtam.
3. A tojás fehérjéből habot vertem, majd kis adagonként, váltakozva az átszitált liszttel, a csokis masszához adtam.
4. Kivajaztam és liszteztem egy 24 cm-es tortaformát, beleöntöttem a tésztát.
5. 170 fokos sütőben kb 45 percig sütöttem.
6. Rácson kihűtöttem.

Másnap reggel 3 lapba vágtam és alaposan lekentem a múlt hónapban főzött savanykás sárgabaracklekvárommal (direkt sütési célból készült, héj nélkül, homogénné turmixolva).

A következő lépéshez délután jutottam.
Szirupot főztem 1,4 dl vízből és 220 g cukorból. A csokit megolvasztottam. Óvatosan hozzáadtam a szirupot a csokihoz, és tűz fölött addig kevertem, amíg újra homogénné nem vált.
Elvileg vissza kellett volna hűteni a mázt. Ehhez nekem se időm, se türelmem nem volt, így lazán ráöntöttem a tortára, melyen szépen végigcsorgott, simítgatni sem kellett.( A tortarács alá persze sütőpapírt tettem, hogy a "hulladékot" felfogjam, jó lesz az kávéba vagy valamibe alapon.)
A bevont tortát hűtőbe tettem, csak tálalás előtt fél órával tettem át a tortatálra, hogy szobahőmérsékletűre hozzam. A máz pedig féééééényesen sikerült!