Scone

Gyerekkori emlékem az omlós, édeskés vajas pogácsa… Sokáig kutattam a kézzel írt családi receptkönyv sárguló oldalait, vajon melyik lehetett, mindhiába… 2006-ban, Írországban, viszont legnagyobb örömömre újra felfedezhettem ezt az egyszerűségében nagyszerű reggeli vagy uzsonnasüteményt. Remélem nektek is nagyon fog ízleni :-D

A scone valószínűleg Skóciából származik, a serpenyőben süthető lapos kenyér (bannock) rokona. Kezdetben zabból készült, nagy kerek lepény formájában, melyet 6-8 háromszögre osztottak, és serpenyőben sütöttek meg a tűzhely tetején.
A név eredete szintén tisztázatlan. Egyesek szerint a skót király koronázási helyére utal, a Stone (Scone) of Destiny-re. Mások szerint, a holland „schoonbrot” szóból származik, ami finom fehér kenyeret jelent. A harmadik vélemény az, hogy a gael „sgonn” szóból ered, mely formátlan masszát vagy nagy falatnyit jelent. Mindenki döntse el, melyik számára a szimpatikusabb verzió.
A scone elkészítése nem túl bonyolult, a lényeg, hogy nem kell túlzásba vinni a gyúrást! Hasonlóan az omlós tésztákhoz, gyors mozdulatokkal kell dolgozni.

Hozzávalók, kb. 12-18 darabhoz:
450 g liszt
1 cs. sütőpor
1 nagy csipet só
1 kiskanál szódabikarbóna
50 g cukor
110 g hideg vaj (csakis vaj, szó sem lehet margarinról)
Ezekből morzsát készítünk, majd hozzáadjuk a következőket:
1 tojás, kissé felverve
50 ml tejszín
200 ml tej (vagy amennyit a tészta felvesz)
Nedves, puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk. Lisztezett deszkán 2,5 cm vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A tetejét megkenjük tojással, melyet egy kanál vízzel vertünk fel.
180 fokos sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sülnek. Ha ropogósabb scone-okat szeretnénk tegyük egymástól távol őket, és rácson hagyjuk kihűlni. Ha puhábban kedveljük, akkor közel ültessük őket, és fedjük le egy tiszta konyharuhával a hűlő sütiket.

Ez az „alap” scone. Akik szeretnék cifrázni, tegyenek bele aszalt áfonyát, mazsolát, csokidarabokat, részemről a málnalekvár tejszínhabbal elég tuning.