Zabpelyhes kex I.

A mai nap kredencrámolással és hűtőtakarítással is telt (elég szörnyű szombat reggeli program, nem?), amikor is felfedeztem, hogy kb. 1,5 kiló zabpehely lapul a legfelső polcon. Ezt valószínűleg még a terhességem alatt spájzoltam be, nyilván a III. világháborúra vagy valami hasonlóra készülve. Ezzel kezdeni kell valamit! Nálam viszont a zabpehely csupán egy formában nyerő: sütiben!
A hűtő aljában fél órával később hasonló módon találtam aszalt vörösáfonyát, és így gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ha már a főzés és takarítás miatt katasztrófa sújtotta övezet a konyha, akkor süssek is valamit. Csak hogy megédesítsem a délutánt :-D

A recept eredetijét egy nlc-s kismama-topicon találtam, de az arányokat itt is átvariáltam. A pohárban megadott mennyiségekből sejtem, hogy eredetileg valahol az Óperencián túlról származik ez is...de én ebben a formában a magaménak vallom.
Zabpelyhes keksz (kb. 22-24 nagy cookie lesz belőle)

20 dkg vaj
0,75 bögre barnacukor (fehér is ok, csak akkor kicsit más az íze)
1,5 bögre teljes kiőrlésű liszt
1,5 bögre zabpehely
2 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 ek. vaníliás cukor
100 g étcsoki durvára vágva (esetleg maradék csokimiki, nyuszi stb mehet bele ráadásnak)
1 késhegynyi só
½ teáskanál fahéj
150 g aszalt vörösáfonya
Ha van otthon, durvára vágott dió/mogyoró is mehet bele egy marékkal

A hozzávalókat egy nagy tálba öntöm, gyorsan összegyúrom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a diónyi darabokat. Sütés közben eléggé szétfolyik, hagyjunk minden darabnak úgy féltenyérnyi helyet. 180 fokon szoktam sütni, elég gyorsan elkészülnek, ezért nem árt szemmel tartani őket!

Jól záródó dobozban állítólag hónapokig friss marad, de nálunk mindig napok alatt elfogy.