Nagymamám tésztakészítésből élt. "Csigázott" egész nap. Mivel fél gyermekkoromat nála töltöttem, és mindent szerettem kipróbálni, már egész kislánykoromban segíthettem tésztát gyúrni, nyújtani, vágni és készíteni.
Jó pár éve nem készít már tésztákat nagyi, nem bírja a karja, a keze. Ezért nagyon megörült, mikor a hétvégén megkérdeztem, elvihetném-e a tésztanyújtó gépét? Már régóta várta ezt a kérdést :-D
Most tehát van egy ATLAS típusú made in Italy tésztanyújtó gépem. A hét elején jól bevásároltam lisztekből, és eldöntöttem egy spenótos tagliatelle-l kezdem a pályafutásom. Meglepően egyszerű volt. Kb.15-20 deka spenótot megfonnyasztottam, összeturmixoltam 2 tojással (falusi!!) és annyi durumlisztet (semolina) adtam hozzá, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Gyömöszköltem egy darabig majd pihenni hagytam. Közben elmentünk Danival egy védőoltásra, majd megint egy kis tésztagyúrás, kis játszás, kis gyúrás...majd jött a nyújtás, mikor végre le tudtam tenni aludni.
A kinyújtott darabokat egy órán keresztül szikkasztottam, majd a tagliatelle vágón is áthajtottam.
3-4 perc alatt főtt meg.
Egyszerű paradicsomszószt készítettem mellé, és pecorinot reszeltem a tetejére.
3 megjegyzés:
Nagyon szép lett az első tésztád!!! A színe pedig valami gyöngyörű.
Köszönöm! Hétvégén Pierre Hermé browniet sütök, amit nálad láttam! És
citrompite is lesz! Csak úgy...
Juj ne is emlegesd azt a browniet, én nem bírtam abbahagyni míg elfogyott az utolsó morzsa is.:)
Megjegyzés küldése