Grand Marnier szufflé

Ezt a szuflét azóta tervezem, mióta sikerült Nagygombócossal is összefutnom és egy picit megismerkednünk. Bár mindenkit csak biztatni tudok az elkészítésére, mert ez a legfinomabb felfújt a világon, ezt a posztot elsősorban Neki és NoSalty Petrának ajánlom!

A felfújt egyébként nem a szokványos módon készült, hanem kisebb malőrrel, de ez mit sem rontott rajta. A történetet csak azért mesélem el, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon: nem is olyan bonyolult ez a műfaj.
Első lépésként összehívtam a vendégeket.
Gondosan kimértem minden alkatrészt kis tálkákba. (közben vacsorát is készítettem)

Tehát a hozzávalók:
vaj és cukor a formák kikenéséhez
55 g cukor
250 ml tej
1/2 vaníliarúd
3 nagy vagy 4 kicsi tojássárgája
30 g liszt
4 tk narancslikőr (Grand Marnier, Cointreau)
4 nagy tojásfehérje
porcukor a szóráshoz

1. Kivajaztam és cukorral meghintettem a formákat. Betettem őket a hűtőbe.
2. A tejet a kikapart vaníliarúddal együtt felforraltam, 10 percig állni hagytam (volt az 20 is).
3. 2 tojás sárgáját kikavartam 40 g cukorral.
4. Ezután kell hozzáadni a lisztet, amit én véletlenül kihagytam.
5. A tojásos masszát felengedtem az átszűrt vaníliás tejjel és visszatettem a tűzre.
6. Kavargatva addig főztem, míg enyhén sűrösödni kezdett.
7. Ekkor áttöltöttem egy tiszta üvegtálba, hozzáadtam a likőrt és a maradék 1 tojássárgát.
8. A tojásfehérjét puha habbá vertem, majd hozzáadtam 15 g cukrot. Tovább vertem, míg kemény hab nem lett.
9. Először a hab negyedét, majd a maradék részt dolgoztam az alapmasszába.
10. A masszát a formákba kanalaztam és 191 fokos sütőbe tettem őket. 8-15 perc alatt lesznek kész, a méretüktől függően.

Szóval már épp kezdtem magam vállon veregetni, mikor a konyhai romhalmazra tévedt a tekintetem és ott figyelt a kimért liszt!!!!
Gyorsan sütőkesztyűt ragadtam és kikapkodtam a felfújtkezdeményeket a sütőből (ekkor már teljesen át voltak hevülve a kis kerámiaedények). Jobb híján a KitchenAid keverőtájába ráztam a tartalmukat, majd hozzáadtam a lisztet. Pár kavarintás után azon melegében visszatöltöttem őket a formákba és visszatettem a sütőbe, de óvatosságból közöltem a vendégeinkkel, hogy katasztrófa esetén van a közelben egy-két tűrhető cukrászda.
Legnagyobb megdöbbenésünkre a felfújtaknak meg se kottyant ez a kis detour, szépen nőni kezdtek.
Jókedvemben én is összedobtam még egy kis mártást is:
2 nagy narancs kifacsart levét két kanál narancslekvárral (saját) harmadára beforraltam, egy diónyi vajjal pedig bársonyossá tettem.
Nagyon jól kiegészítette ez a savanykás mártás a fenséges szuflét.
Azt ugyan nem állítom, hogy legközelebb szántóföldön is kipróbálom, de annyi biztos: ez a recept elronthatatlan !

Juharszirup fagyi juharszirupban karamellizált dióval és egy kis juharszirup öntet

Még szerencse, hogy ez "csak" egy gasztroblog, így nem kell senkit a nyavajgásommal terhelnem. Elég annyi, hogy ez a fagyi egyfajta kompenzáció a hét eddigi "traumáira".
Ugyan a halottakat nem hozza vissza, a rosszakaró, irigy, lusta embereket nem változtatja meg, és az éjszakába nyúló lektorálást sem végzi el helyettem, csak egyszerűen JÓ.

Hozzávalók:

180 ml juharszirup
375 ml tej (3,6%)
2 ek cukor
375 ml tejszín
5 nagy tojássárgája
1/8 tk só
1/4 tk vaníliakivonat

A tojásokat kikavartam a cukorral, majd óvatosan hozzáadtam a forró tejet. Kis lángon feltettem főni, miközben kavargattam. Nem hazudok, az elsőnél elbambultam, így összeugrott rántottává. Kiegyensúlyozott emberek ezt a lépést kihagyhatják.
A második körben szemfüles voltam és rögtön levettem a tűzről, ahogy sűrösödni kezdett és beletöltöttem egy kancsóba. Hozzákevertem a juharszirupot, sót, vaníliát, tejszínt és jól behűtöttem.
Másnap elkészítettem a karamellizált diót: Egy serpenyőben felforraltam 140 ml juharszirupot, és belekavartam 150 g durvára vágott, pirított diót. Újra felforraltam és kb. 10 másodpercig hagytam gyöngyözni. Hagytam kihűlni.

A fagyigépbe öntöttem a masszát, és mikor az lágy fagylalttá állt össze, belepotyogtattam a diószemeket is. Juharsziruppal leöntve tálaltam.
Igen komoly dícséretekkel illette eddig mindenki, aki kóstolta.

Hamburger aiolival - Simply the best

Sokáig azt hittem, utálom a hamburgert. A mai napig ki lehet űzni a világból a magyar klasszik buciba temetett szottyos, ipari szemét pipifasírttal, amit még mindig hamburger néven mernek árulni, és még mindig árulni mernek. Brrr!
Aztán volt szerencsém megkóstolni az igazi burgert New Yorkban, itt.
A hétvégén pedig itthon is elkészült a tökéletes.
Suzanne Goin receptjét használtam, csak a romesco maradt ki. Azt majd legközelebb. Mi egyelőre már ettől az ízorgiától is extázisba estünk.
Hozzávalók:
1 kg sertéshús (comb, szűzpecsenye)
100 g füstölt bacon
150-200 g sütnivaló kolbász (chorizo)
2 ek apróra vágott petrezselyemzöld
egy ek apróra vágott fokhagyma
1/2 pohár aprított hagyma
1 és 1/2 teáskanál köménymag (egész)
egy ek friss kakukkfűlevél
2 csillipaprika
sajt (cheddar)
6-8 briós vagy hamburgerzsömle
egy adag aioli
rukkolalevelek
só, bors

1. Legelőször megpirítottam a köménymagot egy száraz serpenyőben, amíg egy kicsit
megbarnultak, majd mozsárban durvára törtem.
2. A hagymát megdinszteltem 3 ek olivaolajon, hozzáadtam a fokhagymát, kakukkfüvet,
köményt és feldarabolt csillit. megsóztam, borsoztam és még kb 3-4 percig kavargattam.
Félretettem hűlni.
3. A húst, kolbászt és szalonnát átnyomtam a húsdarálón és hozzáadtam a kihűlt fűszereket és a
petrezselyemzöldet. 8 húspogácsát formáztam belőle, melyeket tálcára tettem, és lefóliázva a
hűtőbe toltam egy éjszakára. (Aki nagyobb adagot csinál, le is fagyaszthatja őket)
4. Másnap délben elővettem az önvédelmi fegyvernek is beillő grillserpenyőmet, és feltettem a gázra. Egyszerre négy húspogácsát grilleztem. Mikor átsült az egyik oldal, átfordítottam őket és egy-egy darab cheddar sajtot tettem a tetejükre olvadozni, amit olvadozó tekintettel figyeltünk.
5. A kész húspogácsákat tányérra szedtem, a serpenyőt pedig kitöröltem papírtörlővel. A
hamburgerzsemléket kettévágtam, és a belső oldalukat megpirítottam a serpenyőben.
6. A zsemlék pirított belső oldalát megkentem az aiolival, majd rátettem a sajtos húspogácsát és
rukkolaleveleket.

Sok-sok friss paradicsommal tálaltam.

Aioli- elkészíteni 5 perc, tárolni nem érdemes (sőt, kockázatos!)
Hozzávalók:
1 nagy tojás sárgája
1/2 pohár szőlőmagolaj (bármely semleges olaj is megteszi)
1/2 pohár extra szűz olivaolaj
1 gerezd fokhagyma
1/2 citrom leve
egy csipet cayenne bors
só

A fokhagymát egy kis sóval krémmé törtem a mozsárban. A tojássárágához lassú sugárban folytonosan keverve (habverővel) hozzáadtam az olajokat. A fokhagymapasztával, citromlével és cayenne borssal pedig fűszereztem.

Rebarbarás-amarettis rétes

Sejteni lehetett, hogy ez a rétes jó lesz. De hogy ennyire? Ha éttermem lenne, biztos minden tavasszal ott lenne az étlapon! :-D
Mivel pedig a recept bármilyen gyümölccsel működik, gyakorlatilag egész évben lehet kísérletezni. Én legszívesebben jó ropogós cseresznyével és mandulával próbálkoznék legközelebb.


Mi kell hozzá?
egy csomag réteslap (8 lap)
kb 150 g amarettini keksz aprítógépben durvára darálva (LIDL-ben mindig kapható)
rebarbara 1,5 cm-es darabokra vágva (nekem kb 600 g volt itthon, de most az egyszer nem mértem)
kb fél bögre durvára vágott dió (mogyoró, mandula, stb)
2 tk fahéj
fél bögre cukor
egy narancs reszelt héja (kihagyható)
kb 100 g vaj, olvasztva

Először is bekapcsoltam a sütőt 180 fokra. Benedvesítettem két tiszta konyharuhát. Az egyiket a pultra tettem, a másikkal a réteslapokat védtem a kiszáradás ellen.
A pulton lévő konyharuhára tettem egy réteslapot, átkentem az olvasztott vajjal, megszórtam pár kanál kekszmorzsával. Összesen 4 lapot használtam fel így.
A rebarbara felét a rövid oldallal párhuzamosan elosztottam egy sávban, megszórtam a fahéjas cukorral és a vágott dióval. A nedves ruha segítségével fölcsavartam, úgy hogy az a része legyen felül, ahol a tészta véget ér. Lekentem vajjal, majd ügyesen rágördítettem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hogy ez a rész kerüljön alulra. Lekentem a tetejét is vajjal.
Ezt még egyszer eljátszottam. A két rúd végeit betűrtem, hogy nehogy kicsorogjon a töltelék.
Kb. 40 perc alatt aranybarnára sültek.
Langyosan volt a legfinomabb, mert a ropogós "mogyorós" rétestészta remek kontrasztot adott a szottyos-savanykás rebarbarának és a fahéjas cukorszirupnak, ami körülvette a diót.
Akinek nincsenek gátlásai, nyugodtan tálalja egy gombóc vaníliafagyival!

Az élet apró örömei: a reggeli

Újabb adag munkát zúdítottam a nyakamba, de azért a reggeli bolondozásra így is jut idő. Ilyen társaságban a leghétköznapibb ementáli sajt is fenséges reggelivé avanzsál. Dani főleg a "lyukacskákért" van oda, mert "oda szokott bújni a nyuszi".
Ha Ő mondja....

Epres joghurtfagyi

Ígérem, több epres fagyit már nem teszek fel az idén! Ezt az intenzív eperízéért szerettük, és azért, mert nem okozott túl nagy lelkiismeretfurdalást kalóriaügyileg.

Hozzávalók:
500 g eper
250 g joghurt
130 g cukor
egy ek meggylikőr
egy tk citromlé

Az epret megmostam, kicsumáztam, félbevágtam. Összekevertem a cukorral és a likőrrel Egy óra múlva hozzáadtam a többi hozzávalót is, és leturmixoltam. A fagyigépbe töltve kb 10 perc alatt elkészült.
Néhány mentalevél és eper társaságában tálaltam.

Vörösboros rebarbarakompót epres rebarbaraszorbettel

Egyszerűen nem hagy nyugodni sem a fagyigépem, sem a kíváncsiságom, legszívesebben egymás után gyártanám a finomabbnál finomabb jeges desszerteket.
Egyelőre még tudom tartani magam, és nem csapok bele a lecsóba a mézes rokfortfagyival (vajon meddig tart az önuralom?), hanem a szezonális kínálat alapján választok receptet.
Tehát egyelőre az eper témakört jártam körül, ezúttal rebarbarával.
A receptet már Niki is posztolta itt, így annak leírását megspórolom.
A szorbet nagyon jó állagú és ízű, és legalább annyira frissítő, mint egy jó citromfagyi.

De hogy a dolog mégse legyen olyan egyszerű, elkészítettem hozzá Susan Loomis vörösboros kompótját.
Ez viszont egy igazi ütős darab, mind színben, mind ízben.
Bár remek párost alkotott a szorbettel, kár lenne ennyiben le is tudni. Szerintem bármikor megállja a helyét pl. egy finom, roséra sütött kacsamell társaságában is.
Hozzávalók:
500 ml száraz vörösbor (én cabernet sauvignont használtam)
egy rúd fahéj
100 g cukor
egy ek méz
egy csipet őrölt szegfűszeg
Ezeket összeforraltam, majd hozzáadtam kb 450 g kétcentis darabokra vágott rebarbarát. Addig főztem kis lángon, amíg 2/3-ára be nem sűrösödött. Langyosan a legfinomabb!

Tejfölös eperfagyi és az új "gumikacsám"

Az elmúlt napokban megint sikerült "szénné" dolgozni magam, ami után jólesett a "jutalom". Egy új fagyigép, miután a régi kis Philips (ami egyébként semmire nem volt jó) bemondta az unalmast, elrepedt a tartálya.
Alapvetően impulzusvásárló vagyok, de ezt most alaposan körbejártam. Végigolvastam az amazon-on található véleményeket, és nem lettem tőlük okosabb.
Tájékozódtam az árakról-szomorúan állapítottam meg, hogy kb. 20%-ot nőttek a tavalyihoz képest... Aztán megérkezett a postán David Lebovitz fagyiskönyve, és lépnem kellett.
Mivel az alapgépet is a Pólusban található Konyhashow-boltban vettem, ahol maximális rugalmassággal szolgáltak ki, most is hozzájuk fordultam. Konkrétan azt kértem az üzletvezető úrtól, hogy adjon nekem 3 napos kipróbálási időt. Azaz ha három nap múlva úgy látom, hogy az amúgy tökéletesen működő, nem technikai hibás alkatrész nem válik be, nem tetszik, valamiért megbántam, akkor visszavihessem gond nélkül. Egyből igent mondott.
Másnap már nálam is volt a "szajré":
A tartály nagy. 2 liter az űrtartalma, ezért kapásból az egyik polcot ki kellett vennem a fagyasztóból. A fagylaltkeverő lapátot egy toldalékkal kell illeszteni, aztán már mehet bele a fagylaltmassza. Itt jön a kritikus pont: a betöltés.
Igaza volt a kritikáknak, elég nehézkes. De annak ellenére, hogy egy kerámiatálban volt a massza, sem ment mellé egy kanálnál több.
Legközelebb nagy üvegkancsóból töltöm, vagy veszek egy rendes turmixgépet (sajna a KitchenAid 70 ropi) és abból.
Mivel ez első fagyim csak egy liternyi volt, kb. 8 percen belül már vidáman kanalazhattuk is a kelyhekbe.
Bár tartok tőle, hogy az előreláthatóan sűrű fagyizásnak "súlyos" következményei lesznek, még tegnap este felhívtam a boltot, hogy megtartom a "szajrét". :-D

Most pedig a fagyiról, ami egyszerű és nagyszerű:
Hozzávalók:
450 g eper megmosva, félbevágva
150 g cukor
250 g tejföl
250 g tejszín
egy tk citromlé

Az epret összekevertem a cukorral, hagytam egy órát állni, míg leve nem képződött. (Ez kihozza az eper szinét is mellesleg). Aztán hozzákevertem a többi hozzávalót is, botmixerrel pürésítettem, és már ment is a fagylaltgépbe.
Üdítő élmény volt!

Rukkola krémleves füstölt lazaccal

Hiszek abban, hogy a jó dolgoknak nem kell bonyolultnak lenni. Ez a leves, az egyik legjobb bizonyíték erre. Pár hete Líviával a Culinárisban ebédeltünk, onnan az "ihlet". Ott füstölt tonhal szerepelt levesbetétként, de mivel ez viszonylag nehezebben beszerezhető, nálam "csak" füstölt lazac került bele. A rukkola jellegzetes íze teljesen megszelidül, szinte csak "zölddé" válik a hozzáadott kiegészítők mellett...
Egy szelet pirítóssal és egy pohár rozéval (mondjuk Konyári) maga a mennyország. Nem túlzás, ez az idei év legfinomabb levese! Hozzávalók:
egy doboz rukkola (100 g)
kb. 7 dl igazi alaplé vagy húsleveslé (kocka NEM jó!)
egy fej hagyma
2 dl tejszín
füstölt lazac (tonhal)
pirítós

A hagymát apróra vágtam, kevés vajon megdinszteltem. Felöntöttem a húsleveslével és kb 5 percig forraltam. Beleszórtam a rukkolát, majd a botmixerrel összeturmixoltam. Végül hozzákevertem a tejszínt.
Jéghidegen (!!!), füstölt lazaccal és pirítóssal tálalom.

Tavalyi év legfinomabb levese pedig ez volt.

Fő az egyszerűség!

Mostanában megint nem a sütés-főzés képviseli a fő prioritást az életemben - amit bánok is, meg nem. Ennek ellenére enni kell, méghozzá finomat és egészségeset.
Így egymás után készítem az olyan egyszerű ételeket, mint ez. S mivel tudom, hogy nem csak "háromcsillagos szakácsok" olvasnak, remélem lesz, aki ennek a bejegyzésnek is hasznát veszi.

Hozzávalók:
személyenként 20 dkg friss spenót
vaj, fokhagyma
gorgonzola (esetleg márványsajt)
dió (vagy mogyoró)
durumtészta (személyenként 10 dkg)

1. Felteszem a vizet főni a tésztához
2. Átmosom a spenótot, a vastag szárakat eltávolítom, lecsepegtetem (salátacentrifugában)
3. Egy edényben vajat olvasztok, rádobok egy-két gerezd fokhagymát, amit kicsit megpirítok
4. A fokhagymás vajban átforgatom a spenótot, amíg éppen össze nem esik
5. A diót szárazon megpirítom
6. A gorgonzola felét egy serpenyőben a tejszínnel együtt összeolvasztom
7. A kifőtt tésztát lecsepegtetem

Összeállítás:
A tésztát összekeverem a spenóttal, ráöntöm a tejszínes mártást. Gorgonzolát és vágott diót szórok a tetejére.

Epres tartalette

A hétvégén folytattam a "készletracionalizálás"-t. Azaz a szekrényben és a fagyasztóban kallódó alapanyagokból főztem, azokhoz vásároltam. Így született egy végtelen egyszerű "paszulyleves" a húsvéti sonka lefagyasztott főzőlevéből, egy egyszerű tésztaétel (erről is fogok írni) és ez az ínycsiklandó desszert.
A desszertet Pierre Hermé és Nigel Slater neve fémjelzi, és egyben garantálja az abszolút sikert is.Na nem mintha annyira bonyolult lenne az alapkoncepció, csak én hajlamos vagyok "sötéten" gondolkodni. Mondjuk 70% kakaótartalomban, kávéban és még sorolhatnám. Így az ehhez hasonló könnyed kis desszertek valahogy eszembe sem jutnának, ha drága Uram időnként nem figyelmeztetne, hogy egész birodalmak is vannak a csokoládén innen és túl.
Egy ilyen jellegű diskurzus után kínomban elővettem a Kitchen Diary-t, lássuk mit is főz ilyenkor Nigel barátunk. Hát valami ilyesmit.

S hogy még a brit publicistánál is egyszerűbb legyek, én nem kekszmorzsalappal dolgoztam, hanem a Möszjő mandulás omlós tésztájának utolsó, fagyasztóban rostokló adagjával.
Ehhez kivajaztam a kis piteformáimat (Bosnyák piacom vettem, "gyermektorta forma" néven). Az omlós tésztát két réteg folpack között vékonyra nyújtottam és kibéleltem a formákat.
200 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem, a formában hagytam kihűlni.
Mikor kihűltek, óvatosan kiemeltem a sütiket és megtöltöttem őket a következő krémmel:
250 g mascarponét összekavartam egy tojás sárgájával és 2 ek porcukorral. Hozzáadtam egy kemény habbá vert tojásfehérjét, hogy lazítsa a krémet.
Ezután már csak eperszemekkel kellett díszítenem.

Rebarbarás eperdzsem

Az idei első lekvárom szigorúan "limitált mennyiségben" készült.
Azaz 5 pici (2dl-es) üvegnyi. És ennek oka prózai: 40 dkg rebarbaránál többet nem találtam vasárnap a Bosnyákon. :-(
Na de kesergés helyett jöjjön inkább a recept, ha valakinek kedve és szerencséje lenne kipróbálni eme klasszikus párost:
Hozzávalók:
30 dkg apróra vágott, hámozott rebarbara
60 dkg átmosott, feldarabolt érett eper
45 dkg cukor
Oetker 1:2 zselésítő

A hozzávalókat összekevertem és egy óráig állni hagytam.
Nagy lángon, folytonosan kevergetve kb. 5 percen keresztül főztem, majd "steril" üvegekbe szedtem. A tetőt rácsavartam, az üvegeket pedig fejre állítottam 5 percre. Ezután egy éjszakára száraz dunsztba kerültek, másnap reggel pedig teszteltük az egyik üvegcsét.
Isteni!

Ezen kívül "sima" eperlekvár is készült, 5 nagy üvegnyi. Itt is az 1:2 arányban használtam cukrot:epret, ami kicsit túlzásnak bizonyult. Bár biztos vagyok benne, hogy ez is hamar el fog fogyni natúr joghurtok és palacsinták ízesítésére, legközelebb az 1:3 aránynál maradok.

A tavalyi rebarbaralekvárom gyömbérrel készült, itt olvashattok róla.