Ezt a szuflét azóta tervezem, mióta sikerült Nagygombócossal is összefutnom és egy picit megismerkednünk. Bár mindenkit csak biztatni tudok az elkészítésére, mert ez a legfinomabb felfújt a világon, ezt a posztot elsősorban Neki és NoSalty Petrának ajánlom!
A felfújt egyébként nem a szokványos módon készült, hanem kisebb malőrrel, de ez mit sem rontott rajta. A történetet csak azért mesélem el, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon: nem is olyan bonyolult ez a műfaj.
Első lépésként összehívtam a vendégeket.
Gondosan kimértem minden alkatrészt kis tálkákba. (közben vacsorát is készítettem)
Tehát a hozzávalók:
vaj és cukor a formák kikenéséhez
55 g cukor
250 ml tej
1/2 vaníliarúd
3 nagy vagy 4 kicsi tojássárgája
30 g liszt
4 tk narancslikőr (Grand Marnier, Cointreau)
4 nagy tojásfehérje
porcukor a szóráshoz
1. Kivajaztam és cukorral meghintettem a formákat. Betettem őket a hűtőbe.
2. A tejet a kikapart vaníliarúddal együtt felforraltam, 10 percig állni hagytam (volt az 20 is).
3. 2 tojás sárgáját kikavartam 40 g cukorral.
4. Ezután kell hozzáadni a lisztet, amit én véletlenül kihagytam.
5. A tojásos masszát felengedtem az átszűrt vaníliás tejjel és visszatettem a tűzre.
6. Kavargatva addig főztem, míg enyhén sűrösödni kezdett.
7. Ekkor áttöltöttem egy tiszta üvegtálba, hozzáadtam a likőrt és a maradék 1 tojássárgát.
8. A tojásfehérjét puha habbá vertem, majd hozzáadtam 15 g cukrot. Tovább vertem, míg kemény hab nem lett.
9. Először a hab negyedét, majd a maradék részt dolgoztam az alapmasszába.
10. A masszát a formákba kanalaztam és 191 fokos sütőbe tettem őket. 8-15 perc alatt lesznek kész, a méretüktől függően.
Szóval már épp kezdtem magam vállon veregetni, mikor a konyhai romhalmazra tévedt a tekintetem és ott figyelt a kimért liszt!!!!
Gyorsan sütőkesztyűt ragadtam és kikapkodtam a felfújtkezdeményeket a sütőből (ekkor már teljesen át voltak hevülve a kis kerámiaedények). Jobb híján a KitchenAid keverőtájába ráztam a tartalmukat, majd hozzáadtam a lisztet. Pár kavarintás után azon melegében visszatöltöttem őket a formákba és visszatettem a sütőbe, de óvatosságból közöltem a vendégeinkkel, hogy katasztrófa esetén van a közelben egy-két tűrhető cukrászda.
Legnagyobb megdöbbenésünkre a felfújtaknak meg se kottyant ez a kis detour, szépen nőni kezdtek.
Jókedvemben én is összedobtam még egy kis mártást is:
2 nagy narancs kifacsart levét két kanál narancslekvárral (saját) harmadára beforraltam, egy diónyi vajjal pedig bársonyossá tettem.
Nagyon jól kiegészítette ez a savanykás mártás a fenséges szuflét.
Azt ugyan nem állítom, hogy legközelebb szántóföldön is kipróbálom, de annyi biztos: ez a recept elronthatatlan !
5 megjegyzés:
Ahogy ránézek, hihetetlen az a kis bibi....Lélekjelenlétből csillagos ötös:)))
Csodaszép lett az íze pedig zseniális lehetett!!!
Csodaszép! Teljesen oda vagyok érte! Szerintem ha kimarad a liszt se lett volna baj! :))
Olyan szepek ezek a szuflek! Megvannak a formaim mar tobb mint fel eve, de nem hasznaltam meg oket. Lehet, hogy ezzel a recepttel avatom fel oket, ha mar ennyire elronthatatlan a recept...
Hát ezek gyönyörűek! Az ember lány rögtön kedvet kap, hogy elkészítse, de a tiédet is megkóstolnám!
Szia!
Ide írok, mert a legutolsó bejegyzés nagyon szomorú, nem illene oda :(
Ha nem vagyok nagyon tolakodó, beneveztelek egy vándor-blogdíjra, mert nagyon tetszik a blogod.
Itt többet meg lehet tudni:
http://azigaziferfi.blogspot.com/
Contre
Megjegyzés küldése