Nem utoljára készült nálunk, az bizonyos. Sajtkukac Niki is elkészítette, náluk is nagy sikert aratott.
Hozzávalók:
a krémhez:
2 doboz (250 g) Philadelphia sajt
250 ml tejszín
4 tojás
egy narancs reszelt héja
85 g cukor
2 ek Cointreau
A karamellhez:
150 g cukor
2 ek Cointreau
A kekszalaphoz:
250 g Hobbits keksz
85 g olvasztott vaj
1. Legegyszerűbb a karamellel kezdeni. A cukrot egy kis vízzel össze kell kavarni, majd középbarna karamellt készíteni. Mikor elértük a kívánt szint, elzárjuk a gázt, egyik kezükben egy 3 cl-es stampedli narancslikőrrel, másikban egy nagy fedővel felszerelkezve rajthoz állunk. Szinte ugyanabban a pillanatban ahogy beleöntjük a likőrt, csapjuk rá a fedőt az edényre. Ha nem így tesszük, tuti az égési osztály, ugyanis a pokol kénköves tüze semmi, ahhoz képest ahogy ez el kezd fortyogni és köpködni. Fedő ide vagy oda, a kicsapó alkoholpára mindenképpen fejbe fog kólintani mindenkit, ne tessék megijedni. A nehezén már túl is vagyunk.
Mikor elcsitult a fazék tartalma, meg kell kevergetni, hogy homogén masszát kapjunk, amit szétosztunk 6 kis kerámia formácskában.
2. A krém ehhez képest gyerekjáték. Én nem babráltam külön a tejszínnel, hanem 4 tojást kikavartam a cukoral és a likőrrel. Hozzáadtam a krémsajtot, majd a reszelt narancshéjat és a tejszínt.
A teáskannában vizet forraltam. A krémet ráöntöttem a megdermedt karamellre (nyugodtan lehet tele is tölteni, nem jön fel a gőzölés alatt). A kis formákat egy mély tepsibe pakoltam, melléöntöttem a forróvizet, és előmelegített 150 fokos sütőben kb 40 percen keresztül gőzöltem, amíg remegőssé nem szilárdult.
Ekkor kivettem őket a vízfüdőből, kihűtöttem és folpackba csavarva másnapig a hűtőben tároltam őket.
3. A kekszalap elkészítése közben néha elég hangosan emlegettem a kitaláló őseit, de a tapasztalataim fényében legközelebb nem lesz nehéz elkészíteni.
Az első tapasztalat: teljességgel felesleges a keksz alá. Szerintem. Ha mégis mindenképpen ragaszkodunk a "csízkék" fílinghez, akkor se készítsünk vastag cioőtalpakat, azaz max 180 g keksz is elég. Miután összekevertük a vajat a darált keksszel, két sütőpapír között nyújtsuk ki és tegyük hidegre dermedni. Ellenkező esetben (én lenni kicsit türelmetlen) elég nehéz lesz összeálló korongokat szaggatni vagy pedig sokat fogunk káromkodni.
A kihűlt, vékony kekszlapokból már könnyű, akár tálalás előtt is, korongokat szabni és sütőlapáttal a desszertestányérra csúsztatni.
Az összeszerelés:
Tányérra helyezzük a kekszalapokat. Éles késsel körbevágjuk a krémet és a formát óvatosan kocogtatva a kekszalapra helyezzük. Mivel a karamell jó része így a formában marad, én legközelebb forró vízbe mártom őket pár percre a tálalás előtt.
A karácsonyi szezon legeslegjobb desszertje volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése