Egy új év kezdetére...

Naná, hogy én is rengeteg konyhai ajándékot kaptam. Könyvek közül Gordon Ramsay: Vasárnapi ebédjével lepett meg apósom. Első átlapozásra nagyon tetszett. Második átlapozásra fanyalogtam. Harmadjára kipróbáltam ez a receptet, hisz este buliba megyünk és csak egy kis könnyű ebédre vágytam. Ami zöldséges.
Ugyanis nagy fogadalmak helyett én csak kicsivel több és változatosabb zöldségételt tervezek a jövő évre. A tökkel és a zsályával elég ambivalens a viszonyom, így kicsit szkeptikusan által ehhez az ételhez. Férjem nemkülönben, de meg se nyikkant (hisz anyukám töltött káposztájából van még egy-két adag a hűtőben, vészhelyzet esetére).

A rizottóhoz vettem egy pici sonkatököt, lehámoztam, majd felkockáztam. Kis vizet tettem alá és puhára pároltam. Botmixerrel pedig pürésítettem.
A fagyasztóból kiolvasztottam 7 dl marhahúslevest.
180 g rizottó rizst olajon megpirítottam, majd apránként öntögettem rá a forró húslevest, mindig amikor már épp kezdte volna elfőni. A sütőtökpüréből is tettem bele vagy 2 dl-rel, de bevallom őszintén nem mértem. Jól megsóztam, borsoztam. Közben a zsályanövénykémet kicsit lekopasztottam, a levelekről letöröltem az esetleg rajtuk lévő port, és forró olajban gyorsan kisütöttem őket. Papírtörlőre szedve leitattam a felesleges olajat.

A rizs kb 18-20 perc alatt lett kész (al dente), ekkor kapott még egy diónyi vajat. Tányérokba szedtem és bőségesen faragtam rá parmezánt. A tetejét megszórtam a zsályachips-szel.

Konklúzió: Átütő siker! Egy ültő helyünkben megettük! A húsleveslé (pont ezért nem érdemes kockából csinálni, mert ott csak a Na-glutamát ízét érezni) rendesen ellenpontozta a tök édességét, amihez jól illett a sok bors, só és parmezán. A sült zsályalevelek pedig olyan isteniek lettek, hogy férjem rögtön elkezdett brainstormingolni, milyen ételekbe lehetne még belecsempészni. (aki nem tudná, ő az a fajta, aki minden gyanús zöldet eddig a tányérja szélére gyűjtött)...
Bravó Gordon!