Görög saláta

Ha valaki most egy önmagából kifordított, újraértelmezett, agyonvariált receptet vár, csalódni fog.
Gyermekkoromban a hideg rázott a salátáktól. Ez ugyanis mindig két dolgot takart: franciasalátát vagy ecetes cukros lében lebegő fejessalátát.
Aztán egyetemista koromban elutaztam a barátommal Görögországba. Vettünk egy buszjegyet Athénig, onnan meg a szerencsére bíztuk magunkat. A pireuszi kikötőben figyeltük, hova vesznek hajójegyet a jó fejnek tűnő emberek, és döntöttünk: Naxosra megyünk! Egy darabig nyomasztott minket, hogy vajon hogyan fogunk kijönni az ösztöndíjből félrepakolt nevetséges zsebpénzünkből, de ez kedvünket nem törte. A hajón később megtudtuk, hogy a szigeten kb. magyar árakon lehet kempingezni (ha béreltük a sátrat, hálózsákot, akkor is), így hirtelen nagyon gazdagok lettünk :-D
Nem is volt semmi gond, de mire berendezkedtünk, beesteledett és a kemping konyháján már szinte csak görög salátát lehetett kapni. Bevállaltam vállvonogatva. Egy új világ nyílt ki hirtelen.
Hogy egy saláta nem csak ehető, hanem finom?
Mondanom sem kell, egész nyaralás alatt görög salátát ettünk ebédre. Minden icipici faluban, ahol leszálltunk a robogóról ezt kértünk, nem tudtunk betelni vele. A naxosiak egyébként mindig tettek bele fejessalátaleveleket is, ami a friss ropogós formájában szintén rehabilitálta magát a szememben.