Ez a kedvenc salátám, amit bármikor szívesen eszek.
Legnagyobb bánatomra, itthon nem kapni "romain" salátát :-(((, vagy ha igen a mi kis XVI. kerületi odúnktól nagyon távol lehet....
Most elkezdhetném mesélni a saláta történetét, ami 1942-ben indult, de nem teszem. Azért nem, mert miközben csináltam, gondoltam át mennyire messze van az én "cézárom" az eredetitől, és így semmi értelme.
Szóval most az én "édesanya éhes anya" változatom jön, ami rengeteg kívánnivalót hagy maga után, de teljesen ehető és 20 perc alatt kész van.
Azzal kezdem, hogy gyorsan besózom-borsozom a csirkemellet, és elkezdem sütni őket egy serpenyóben. Másik kis fazékban vizet forralok a tojásoknak, amiket féligmeddig lágyra főzök (izlés dolga). A jégsalátát szétszaggatom, tányérokra teszem, és nekiállok öntetet mixelni.
Van egy cirka 3 dl-es csatos üvegem, amit öntet-shakerként használok. Ebbe belenyomok 3 gerezd fokhagymát, 2 kanál magvas mustárt, 2 teáskanál worchester-szószt, egy fél citrom levét, kb egy dl olivaolajat, sót, borsot. Összerázom. Szoktam beletenni szardellapasztát is egy-lét teáskanállal, de jó ha tudjuk, hogy az eredeti receptben ez nincs!!! Ha nincs itthon, akkor egy vállrándítással elintézem :-D
És most jön az istenkáromlás: kefírrel felngedem lassan, minden adag után jó összerázva.
És kóstolgatom. Teszek még bele citromot, mustárt, sót, borsot, amíg úgy nem érzem, hogy kész.
Sehol nem olvastam ezt a kefíres dolgot, én magam találtam ki, mert egyébként nekem túl tömény volt az öntet... így sokkal "lájtosabb" és kevésbé intenzív, a kefír aromája pedig jól passzol az egészhez.
Eddigre kb megsült a hús, a tojás már rég langyosra hűlt, rá lehet pakolni a salátakupac tetejére. Megszórom parmezánnak, dobok rá krutonokat és megöntözöm az öntettel.
A krutonokat magam készítem legtöbbször, mert mindig akad szikkadt kenyér... most kivételesen nem volt, ezért gyárit használtam... :-( Egyszerűen borzalmas. Kb annyi köze van a házihoz, mint a maggi leveseknek a jó húsleveshez. Soha többet!
Tegnap kezdtem készíteni ezt a bejegyzést, azóta egy kicsit jobban utánaolvastam a cézár saláta változatoknak, és ihletet is kaptam. Úgy döntöttem mégsem törlöm a piszkozatot, hanem felteszem, és ha további variációkat tesztelek, azok is felkerülnek. Így legalább jól nyomon követhető a "fejlődés" és a blog is hű marad alapelvéhez, hogy nem egy fennhéjázó, trendi szakácskönyv lesz, hanem a kedvenc ételeim és egyéb próbálkozásaim mindenki számára érthető, megvalósítható naplója.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése