Itt a grillszezon és már a könyökömön jön a ki a csirkecomb. Vettem hát egy kiló oldalast. Jóféle húsosat. Még fel is darabolta a hentes.Arra gondoltam, hogy ötvözni fogom anyukám lassan a tűzzel módszerét a kedvenc barbecueszószommal. Ez nemcsak azért jó, mert remek az íze, hanem mert pontosan tudom mi van benne (azaz nuku állományjavító, stabilizátor, kukoricaszirup) és szinte semmi nem kell hozzá. Azaz rendkívül költséghatékony. És hűtőben 3 hétig is eláll.
Eleget fényeztem?
Akkor itt a recept:
Egy nagyobb, apróra vágott hagymát és 4 gerezd áttört fokhagymát takaréklángon puhára párolok 2 evőkanál olajon. Felöntöm 3/4 pohár paradicsompasztával és 1 és 1/3 pohár vízzel. Aki nem szereti rusztikusan, az itt le is turmixolhatja. Hozzákeverek 1/2 teáskanál zellermagot (nekem ma nem volt), egy teáskanál szárított kakukkfüvet, 3 evőkanál vörösborecetet, 2 evőkanál dijoni mustárt, egy csipet fahéjt, egy evőkanál cukrot (az eredeti reci szerint 2, de nekem úgy túl édes) egy teáskanál sót és frissen őrölt borsot. Aki erősen szereti tegyen bele cayenne borsot is. Még 20 percig kell főzni, időnként megkeverve, aztán késznek lehet nyilvánítani.
Az oldalast természetesen elfelejtettem bepácolni tegnap este, annyira el voltam foglalva a kenyeremmel, így csak ma jutott eszembe. De egy gyors telefon anyu felé megnyugtatott, még semmi nincs veszve. Kizsíroztam egy kisebb tepsit, beletettem az oldalast és 220 fokon kicsit elősütöttem. Aztán nyakon öntöttem a barbecue szószommal és 150 fokon kb 3 órán keresztül hagytam őket süldögélni. Az eredmény: a csontról lemálló, ízes, puha falatkák, anélkül hogy odapörkölődött volna bármi. Tettem az asztalra tejfölt mártogatni és a kenyeremmel tálaltam. Nem kifejezetten bébikaja, de Dani is bevágott 2-őt belőlük! Ő persze Tabasco szósz nélkül.
4 megjegyzés:
A saját blogomr nem merem odaírni (de oda merem) de imádom az oldalast. És ez a szósz igazán jól hangzik!
A szósz eredetileg a Silver Palate Cook Book könyvben található. Ez az egyik kedvenc szakácskönyvem. Nincs benne semmi trükközés, a 70-es években írta két nő, akik egy menő kajáldát vezettek Manhattan-ben.Meg akarták reformálni az amerikai konyhát- azaz rá akarták venni az embereket, hogy főzzenek. Megboldogult lánykoromban 15 hónapot töltöttem az USA-ban és akkor jórészt ebből a könyvből főztem. Innen az elfogultság. :-D Másrészt nekem a kedvenceim az éttermek által kiadott szakácskönyvek. Van már jó néhány.
Ez jól hangzik nagyon. Ki fogom próbálni.
Az oldalas nekem sem jön be eredetileg - mindig azt a kemény, zsíros húst képzetet kötöm hozzá, aminek én ezt ismerem... De így annyira baromi jól hangzik (és jónak néz ki), hogy még az is lehet, hogy kipróbálom, köszi!:-)
Megjegyzés küldése