2008. május 10., szombat

Wellington bélszín

Bár eddigi blogbejegyzéseim nem ezt mutatják, menthetetlen ragadozó népség vagyunk...Húst hússal...esetleg még egy kis husikát. A nyolcfogú Danikapitány miatt ugyan eléggé leszűkült a tánctér, szinte mindig csibecombot veszünk, azt próbáljuk ezer módon elkészíteni. Tegnap viszont úgy döntöttem, ellövöm a maradék bélszínt, ami a szülinapunk óta árválkodik a fagyasztóban, és jól meg is adom a módját, még bundát is kap!

A dolog sokkal egyszerűbb, mint azt gondoltam. Egy gyors gombaragut készítettem 20 deka gomba, egy kis fej hagyma, egy gerezd fokhagyma, egy kanál paradicsompüré, néhány ág kakukkfű, só, bors szereplésével. Amikor langyosra hűlt, belekevertem egy nyers tojást.
A bélszín (60 deka volt összesen) egy napra bepácoltam egy kis olaj, bors és worchester szósz keverékébe. Baconbe tekergettem és forró sütőben 10 percig elősütöttem őket. Miután kihűltek, leveles tésztába kerültek, a gombaraguból jutott alulra felülre is. A leveles tésztát megkentem tojással, és 200 fokon aranybarnára sütöttem a két kis csomagom.
15 percig pihentettem, mielőtt kettévágtam volna őket. Így sikerültek:

1 megjegyzés:

chriesi írta...

Én a Wellington inkább csinálni szeretem mint enni. Általában Karácsonykor mindig ez a főétel, bár egy szeletnél többet sosem bírok enni belőle, ennek a többiek örülnek. :D