Rákóczi túrós

Imádom a szakácskönyveimet, lelkesen próbálkozom mindenféle, a magyar ízlelőbimbók számára szokatlan vagy alig ismert ízzel. Aztán időnként újra felfedezem a magyar klasszikusokat is. Nagy kár lenne kihagyni őket a repertoárból.

Hozzávalók:
A tésztához:
240 g liszt
120 vaj
60 g cukor
egy tojás sárgája
1 dl tejföl
1 csomag sütőpor
1 citrom reszelt héja

A töltelékhez:
500 g túró (én a Cserpes Sajtműhelyére esküszöm)
100 g cukor (vaníliás cukor vagy vaníliaesszencia is mehet bele)
3 tojás
50-100 g mazsola
egy-két kanál zsemlemorzsa
egy pár kanál savanykás baracklekvár

A habhoz:
3 tojásfehérje
120 g porcukor

A tészta hozzávalóit összedolgoztam, majd a hűtőben egy félórás pihenőt engedtem neki. Sütőpapíron kinyújtottam, majd egy nagyobb téglalap alakú tepsibe tettem. 180 fokon világos zsemleszínűre sütöttem.

Közben a túrót kikavartam a cukorral és a tojások sárgájával. A fehérjéket külön felvertem és óvatosan hozzákevertem a túróhoz. Végül hozzáadtam a beáztatott lecsepegtetett mazsolát és 2 kanál zsemlemorzsát.

A félig sült tésztát kivettem a sütőből és megkentem a baracklekvárral, majd a túrókrémmel. Visszatoltam sülni.

Utolsó lépésként a tojáshab készült. Itt csak azótán kell beletenni a cukrot, miután a fehérjét már felvertük. Látszólag soha nem lesz belőle újra hab, de nem kell megijedni. Kitartóan dolgoztatni kell a robotgépet (vagy a férjet) és egyszer csak kész lesz a tükörfényes, kemény habcsoda, ami akkor sem esik ki az edényből, ha a feje tetejére állítjuk.
Én dupla mennyiséget készítettem (nyugodtan lehet triplát is), mert volt elfekvő tojásfehérje készletem. Vérmérséklet kérdése, hogy most leáll az ember habzsákba tenni a habot és rácsozni, vagy sem. Én sem.
Egyszerűen a kész tésztára simítottam, egy késsel kicsit megcifráztam, aztán visszatoltam a sütőbe, amíg egy kis színt kapott.

Fűszeres krémsajttal töltött csirkemell

Ez tipikusan az a recept, amiből száz lesz. Kb. 5 perc munkát igényel és egy órán belül tálalható.
Hozzávalók:
2 egész csirkemellfilé
150 g krémsajt
olajbogyó, aszalt paradicsom, zöldfűszerek (szóval ami van otthon)
egy gerezd fokhagyma
só, bors
1-2 darab paradicsom

A csirkemellet kettévágtam, majd minden felet újra kettévágtam (tasakot képeztem bennük). A krémsajtot (lehet füstölt vagy natúr is) kikevertem a fűszerekkel és a fokhagymával, majd a tasakokba kanalaztam. A melleket kívülről sóztam, borsoztam és egy kiolajozott tepsibe tettem. A paradicsomkarikákat vékonyra szeleteltem és a tetejükre tettem.
180 fokon egy szűk óra alatt átsültek.
Remek vacsora nem csak gyors hétköznapokra...

Grillezett teriyaki lazac uborkasalátával

A Kapitány elkezdett nagyon komolyan válogatni. Konkrétan arról van szó, hogy sima kifőtt tésztán, rizsen, krumplin, joghurton és sonkán (és savanyú "ubokkán") kívül nem nagyon eszik mást. Egy éve pedig még az indiai kaját is megette.... :-S
Hol rontottam el?
Két dolgot tehetek: vagy beállok erre a "natúr" vonalra vagy nem. Hát nem. Főzök, amihez kedvem és energiám van és ő legfeljebb kap egy szelet prágai sonkát a körethez. Aztán remélhetőleg ezen a korszakon is "túljutunk". Avagy a remény hal meg utoljára.

A férjem pedig mostanában halat enne. Úgy mindig. Magyarország tengeri kapcsolatait tekintve itt a beszerzés a leggyengébb láncszem. Van ugyan egy elvileg kitűnő forrásom, de ahhoz Törökbálintra kellene zarándokolnom, ami a XVI. kerületből, munka után, több mint heroikus vállalkozás.
Mielőtt bárki sajnálni kezdene, a helyzet azért nem olyan vészes. Tegnap például egész szimpatikus lazachoz jutottam az egyik piacon. A közelben.

Valami egyszerű, de nagyszerű dolgot szerettem volna, így teriyaki pácba tettem a halat és egy nem szokványos uborkasalival és rizzsel tálaltam, hogy mindenkinek akadjon fogára való a tányéron.

Hozzávalók:
A páchoz:
egy hüvelyknyi darab gyömbér lereszelve
2-4 gerezd fokhagyma áttörve (elvileg 2 nagy, de nekem 4 kicsi volt itthon)
5 ek szójaszósz
5 ek Mirin vagy száraz sherry
egy ek olaj
egy kis barnacukor (max egy ek)
Ebbe a lötyibe tettem a megnyúzott vastag lazacszeleteket pácolódni (kb 2 órát ültek benne).

Közben elkészítettem az uborkasalátát.
egy kígyóuborka
2 ek szójaszósz
2 ek rizsbor ecet
egy tk barnacukor
egy-két kanál pirított szezámmag
Az uborkát meghámoztam, majd a hámozóval vékony "tagliatelle"-re vágtam. A szójaszószból, ecetből és cukorból öntetet kevertem, amit ráöntöttem az uborkára. A szezámmagot megpirítottam, de csak közvetlenül tálalás előtt szórtam meg vele a salátát.

A lazacot nem a sütőben grilleztem, hanem felavattam vele a karácsonyra kapott hiperszuper grillserpenyőmet. Az eszköz multifunkcionális, mert nemcsak kaját lehet benne készíteni, hanem súlyzózásra is remekül alkalmas, esetenként szívlapátként is használható.
Szerelem első használatra!!! Már előre örülök, hogy nyáron nem kell majd az egész lakás a sütővel befűteni, ha egy kis grillvacsira vágyunk.

Csirketagine

Eddig egyszer próbálkoztam tagine-nal, egy Stahl recept alapján - totál katasztrófa lett. Konkrétan a kutya se ette meg és nem csak azért, mert nincs kutyánk.
Azért nem adtam fel egyből (így vagyok a nyúlhússal is), mert amit a fél világ imád, az nem lehet rossz. De most autentikusabb változatra vágytam. (Izé, valakinek nincs kedve egy marokkói gasztrotúrához?)
Így a múlt héten, mikor újra megtaláltam a hűtőben a még november végén elkészített sóban pácolt citromjaimat, nagyon megörültem nekik. Ezeknek 6-8 hét érés kell, így épp mostanában ideális felhasználni őket. Az Olive magazin receptje meg épp kapóra jött.

Hozzávalók:
4 csirkecomb vagy egy csirke
egy ek olaj
kis vaj
2 pácolt citrom
125 g zöld olajbogyó
kakukkfű és oregánó egy-egy ek (én frankón kihagytam, mert a szemem átugrotta)
egy csokor petrezselyem apróra vágva
kuszkusz a tálaláshoz

A páchoz:
1 hagyma reszelve
3 fokhagyma préselve
25 g reszelt gyömbér
egy kis csokor korianderzöld finomra aprítva
egy csipet sáfrány
egy citrom leve
3-4 kanál olivaolaj
Ezeket összekavartam, majd a csirkecombokra (8db felsőcomb) kanalaztam őket.
Fél napig pácolódtak.

Egy kis olaj és vaj keverékén elősütöttem a csibecombokat, majd a maradék páclevet rájuk kanalaztam, kicsit felhúztam vízzel. a citromok belsejét kivájtam, a héjukat vékony csíkokra vágtam, majd beletettem a raguba. Mellédobtam az olajbogyót is, és nagyon lassú tűzön, fedő alatt hagytam összeérni az ízeket. Sóztam, borsoztam, időnként fordítottam is rajtuk (bár enélkül is minden rendben lett volna).
Az utolsó fél órában levettem a fedőt, hogy a szaft kicsit besűrűsödjön és elkészítettem a kuszkuszt.

Remek lett. Tényleg.

Kifli, fánk és a hó....

Bárcsak azt írhatnám, hogy öcsémhez hasonlóan valami trópusi nyaralóhelyen lógatom a lábam már vagy négy (!!!) hete, ezért nem született még poszt ebben a hónapban... A valóság ehelyett az, hogy megint betemetett a munka - azaz elhavazódtam rendesen.
Nincs erőm nagyon kreatívkodni, írni, így a jól bevált (és részben már posztolt) kedvenceket szedegetem elő újra, esetleg egy-egy blogerrinától csenek ötletet (már ha van időm egyáltalán blogokat átfutni...)
Ezt a posztot most főleg azért írom, hogy később is könnyen megtaláljam a linkeket. Merthogy új kedvenceim lettek a következők:

Kezdjük rögtön a kifliőrülettel. Sajtkukac Nikinél figyeltem fel Bodza receptjére, amit azóta már többször el is követtem-mindenki nagy-nagy örömére.
Még sosem sütöttem kiflit, de most azon csodálkozom, hogy bírtuk ki eddig nélküle.

Én 35 dkg lisztből, kb 2,5-3 dl tejből, 15 g friss élesztőből, 25 g vajból és egy tk sóból készítem a tésztát. Szerintem akkor lesz jobb, ha kicsit lágyabb, mint egy pizzatészta.
Tojással sem kentem le, így olyan kis hétköznapi kinézetűek lettek :-D

Talán még annyit, hogy vaj hiányában egyszer maradék tejszínt öntöttem hozzá és mit sem rontott az állagán!

Második emlékezetes dolog a hónapban a fánksütés volt. Életem első darabjával tutira akartam menni és Limarához (hát kihez máshoz?) fordultam receptért. A dolog annyira jól sikerült, hogy tervezem a következő "fánkbulit".

2008 könyvekben

Grenadine-tól kaptam a kérdést, hogy mit olvastam tavaly. Hirtelen nem is tudtam melyik könyvhöz nyúljak, így levettem azt a stócot, amire a legélénkebben emlékeztem (és nem szakácskönyv vagy orvosi, amik "hivatalból" is gyakran kerülnek felütésre). Egy dolog látszik: rákattanós típus vagyok. Ha egy író megtetszik, hajlamos vagyok végigolvasni az "életművet". Volt így már Kundera, Marquez, Móricz, Szabó Magda és Vámos Miklós korszakom. Tavaly pedig Joanne Harris (amiről itt most mégsem írok egy szót sem, mert annyira közismert könyvek) lázban égtem (a Csokoládét csak azért nem fotóztam, mert hirtelen nem találtam...).
No de lássuk, melyik ötöt emelném ki nagy hirtelen:
Frank McCourt: Angela's Ashes (Angyal a lépcsőn)
Harmadjára vettem elő ezt a nagyszerű könyvet, ami a kilencvenes évek végén Pulitzer díjat is kapott. "Visszatekintve a gyermekkoromra, azon csodálkozom, hogy éltem túl. Hát persze, hogy nyomorúságos gyerekkor volt, a boldog gyermekkor senkit nem érdekel. Az átlagos nyomorúságos gyermekkornál is rosszabb a nyomorúságos ír gyermekkor, és még ennél is rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyermekkor."
Igaz történet egy ír házaspárról, és négy gyermekükről, akik a szegénység elől menekülve a nagy éhínség alatt visszaköltöznek Limerickbe. Az apa alkoholista, az anya úgy szerencsétlen, ahogy van, a gyerekek sorban születnek és meghalnak...Mindezt egy cseperedő kisfiú első szám első személyben narrálja. Akárhányszor olvasom, egyik szemem sír a másik nevet.
És ami a legmeghatóbb az egészben: ez egy igaz történet.

Frank McCourt: 'Tis
A visszaemlékezés ott folytatódik, ahol az előző könyvben abbamarad: Frank 18 évesen visszakerül Amerikába, NYC-be. Részletes beszámoló minden csetlés-botlásról, amit egy félszeg, iskolázatlan, rossz fogazatú vidéki ír fiú el tud követni a csillogó amerikai nagyvárosban. Aztán tanúja lehetünk, ahogy önerőből (érettségi nélkül) bekerül egy college-ba, elvégzi az és elkezd tanítani egy putyerák gimiben... Kevésbé szívszorító, mint az első kötet, de én ezt is nagyon élveztem.

Hugh Laurie: A balek
Ez a könyv az önfeledt szórakozás! Ha valaki szerette "A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső" című alapművet, az ezt sem fogja tudni letenni, max úgy, ha kiesik a kezéből röhögés közben. Vérbeli szarkasztikus angol humor Dr. House-tól (a sorozatot egyébként nem komálom).

Khaled Hosseini: The kite runner (Papírsárkányok)
Két afgán kisfiú története közvetlenül azelőttről, mielőtt az oroszok lerohanták volna Afganisztánt. Az egyik az úr, a másik a cseléd. Egy könyv a barátságról, az árulásról, a bűntudatról és a feloldozásról. És nem utolsósorban egy országról és kutúráról, amit talán már soha senki nem fog tudni előítéletek nélkül említeni. Kár érte.
Ha valaki látta a könyvből készült filmet, ne gondolja, hogy az akár csak a felszínét karcolta annak, ami le van írva. Ezt tényleg érdemes elolvasni.


Khaled Hosseini:Ezeregy tündöklő nap
Fattyúnak lenni sehol nem könnyű, de különösen nehéz dolog egy muzulmán országban. Könyvünk főhösnője, egy butuska és kevésbé szép nő, aki folyamatosan elvetél. A durva és öreg férje ezért magukhoz veszi 2. feleségként, az utca szépét, egy okos és fiatal lányt, aki hirtelen megárvul a Talibok hatalomra kerülése előtt. A két nő először esküdt ellenség, majd a legjobb szövetségesek, akik megpróbálnak kitörni és elmenekülni a kilátástalan mindennapokból. Akár az életük árán is.

És a rádaás: Nick Hornby: How to be good
Katie Carr egy orvos és egy "jó ember". Legalábbis annak véli magát. Ugyan éppen most van egy viszonya, de ez igazán nem az ő hibája. A férje ezzel szemben egy cinikus, dühös és negatív ember, akivel egy fedél alatt élni egy rémálom. De aztán a férj találkozik DJ Goodnews-zal, a hihetetlenül hatékony és sunyi "látóval", aki megváltoztatja az életét. Jó embert csinál belőle. Túl jót.
S így fordul elő az, hogyha a jóság otthon kezdődik, akkor ideje továbbállni.
Letehetetlen.
És ezzel egy súlyos Nick Hornby korszak kezdődött az életemben.
De ez már a 2009-es év története lesz.

A kérdést szívesen továbbpasszolom bárkinek, aki elég indíttatást és időt érez, hogy megnyíljon.

Marokkói csicseriborsó saláta

Még decemberben megígértem, hogy igyekszünk az idén sokkal több zöldséget enni és ezen recept repertoárt bővíteni. Ehhez képest ez az egyetlen zöldségétel ( a guacamolet nem számolom ide) januárban, amit újként tudok bemutatni. Ez viszont nagyon jó! Még egy olyan megrögzött húsevőben sem hagy hiányérzetet, mint én.
Ráadásul a csicseriborsó roppant egészséges, csak arra kell vigyázni, hogy időben beáztassuk.
Hozzávalók
250 g csicseriborsó (minimum egy éjszakára beáztatva, de 24 óra sem árt neki)
egy lilahagyma vékony szeletekre vágva
4 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk őrölt kömény
2 tk pirospaprika
3-4 ek olivaolaj
1 citrom leve
egy kis csokor petrezselyem apróra vágva
korianderzöld ízlés szerint (én kihagytam)
125 g morzsolt kecskesajt vagy feta (opcionális, enélkül is fenséges)

A sós vízben megfőtt csicseriborsóról leöntöttem a vizet és még melegen hozzáadtam a fűszereket és az olivaolajat. Rámorzsoltam a fetát és addig kavargattam, amíg az szinte fel nem olvadt és be nem vonta a csicseriborsót. A többi hozzávalót is beletettem és még langyosan tálaltam.

Gasztroajándékok

Ezt a posztot is rég meg kellett volna írnom... De vagy időm nem volt, vagy fény a fotózáshoz.
Merthogy marha nehéz egy inox tepsit úgy lefényképezni, hogy ne én tükröződjem benne és a lényeg se maradjon le: a gravírozás. ( a fotó így sem adja vissza, a garvírozás ugyanis nyílegyenes és párhuzamos)A férjem baráti körében (Big Six) az a módi, hogy karácsonyra sorsolással döntik le, ki-kit fog megajándékozni. Egy pár éve nem csak hat név kerül a kalapba, hanem 12, a feleségekével együtt. Engem Hegyi Zoli húzott. Aki azzal a zseniális ötlettel lepett meg, hogy vett egy tepsit és belegravírozta a blog betűtípusával a "nevem". Saját kezűleg.
Én már ettől elájultam, de a dolognak itt még nincs vége. Jutott a csomagba egy plexilemez is - szintén gravírozva - a fotókhoz:
Még nem jöttem rá, hogy kéne jól beállítani, hogy ne erre fókuszáljon az optika, de már most is a konyha "dísze". Mint ahogy azok a fűszertartók is. A Zoli kertjében termett "bio" dióról pedig már szóltam, jövőre megyünk és begyűjtjük Danival az egészet :-D
Köszönöm Zoli!!!!

A múlt héten pedig Nik látogatott haza, kinek puttonyában mindig a legkülönlegesebb dolgok lapulnak.
Pl. ez a díjnyertes karamell szürke sóval és a chardonnay zselé.
A zselét még csak Dani tesztelte ("Anya, anya, nyissa ki, nyissa ki, jogurt, jogurt"), a karamell viszont már elfogyott. Isteni kombináció ízben és tökéletes állag. És muszáj lesz elmennem a Culinárisba egy kis fleur de sel-ért. (Hihetetlen milyen finom tud lenni ez a só!)
Nik! Köszönöm az inspirációt!

Citromos gyömbéres keksz lemon curd-del

Újra itt vagyok. A ritkább posztoknak igen prózai oka van: minden hónap középső két hetére annyi extra munkát kapok (angol szakfordítás), hogy semmi időm sem marad a hobbijaimra. Ilyenkor a blogololás arra redukálódik, hogy időnként át-átfutom a gasztro gyűjtőoldalakat, megnézem ki mit főzött-sütött.
Így esett, hogy amikor egyik vasárnap megláttam Orsi citromtortáját, szinte feljajdultam. Hogy ez "állatkínzás"! Írtam is neki rögtön egy kommentet, mire 5 perc múlva már csörgött a telefonom, hogy szívesen vagyunk látva. Na így kell meghívatni magát az ember lányának :-D
Csak, hogy félreértés ne essék: 19 éve ismerjük egymást.
A citromtortából repetát is kértünk (s kaptunk is), sőt még egy üveg fantasztikus lemon curd-del is gazdagabban tértünk haza.
Kacérkódtam az ötlettel, hogy lazán benyomjuk kiskanállal, de aztán ráleltem erre a receptre, amit szinte sírt, hogy kísérője legyen a nagyszerű krémnek.
De hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, balga fejjel nem követtem a receptet, hanem elkezdtem kreatívkodni. Így vékony, törékeny kekszek helyett igencsak roppanós "tündérkenyereket" kaptam. Viszont az íze olyan fantasztikus lett, hogy mindenképpen megér egy misét, sőt akár egy vallást is lehetne rá alapítani.
Mindenesetre közlöm az eredeti receptet, hátha másnak is kedve támad szerencsét próbálni. Legközelebb én sem változtatok rajta.

Hozzávalók:
110 g vaj
2 ek barna cukor
2/3pohár cukor
egy citrom reszelt héja
egy citrom leve
1/4 pohár juharszirup
egy tk narancskivonat
1 pohár liszt
egy tk őrölt gyömbér
1/2 pohár kandírozott gyömbér

Ezeket kell összedolgozni, behűteni, majd diónyi darabokat sütőpapírra rakni és 160 fokon megsütni.
Isteni finom!

A tökéletes tízórai, uzsonna, lélekmelegítő és egy baráti meghívás

Ezt a posztot azoknak ajánlom, akiktől az elmúlt hetekben barátságszalagot kaptam! Én virtuális meghívással szeretném meghálálni a kedvességeteket! Természetesen akinek ideje és kedve engedi, be is kukkanthat hozzánk, ezen a héten még itthon vagyok a Kapitánnyal, a mandulaműtétet követő kényszerpihenő okán.
A fénykép kapcsán pedig külön szeretném megköszönni Ízbolygónak a fantasztikusan jópofa (Ízbolygós) ajándékokat! Nélküle ez a kép nem jött volna létre.
Zabpelyhes-diós keksz

Hozzávalók:
175 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
85 g zabpehely
175 g barna cukor
1 tk fahéj
140 g vaj
100 g aszalt áfonya
50 g dió vagy pekándió durvára vágva
egy tojás

A hozzávalókat összekevertem, majd lisztezett pulton kb. 7 cm átmérőjű "szalámit" formáztam. Ezt folpackba csavartam és betettem a hűtőbe.
Két óra múlva a sütőt bemelegítettem 180 fokra, a szalámiból kb fél centi vastag korongokat vágtam és sütőpapíron kb. 10-15 percig sütöttem őket.
21 db lett.

Panettone puding

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretek bespájzolni. Aztán az idő csak telik-telik és a bespájzolt dolgok valahogy nem kerülnek ki a fagyasztóból, szekrényből, stb...mert mindig van új és érdekesebb dolog. Tisztelet a kivételnek.
Mikor két panettonét készítettem, akkor remek ötletnek tűnt az egyik lefagyasztása. Persze Karácsonykor volt stollen és egyéb finomságok, így esélye sem volt az asztalra kerülni. A húsvétot mégsem akartam megvárni, így múlt héten elővettem és Jamie O. mestere Gennaro Contaldo receptje alapján használtam fel, kisebb módosításokkal. Finom, látványos, tömény. Igazi téli darab.
Hozzávalók:
egy panettone
140 g cukor
kb 100 g vegyes cukrozott gyümölcs (maradékok előnyben)
50 g mandula durvára vágva
50 g csokoládé durvára vágva (szaloncukor is lehet)
kb 2 dl édes fehérbor (nálunk Tokaji aszú)
3 dl tejszín
egy evőkanál kakaópor és kakaó a megszóráshoz
1 kg (!!!) ricotta

1.A ricottát kikevertem a cukorral. Elfeleztem, az egyik felébe tettem a gyümölcsöket és a mandulát, a másikba a kakaót és a csokidarabokat. A panettonét 5 lapra vágtam.

2.Kibéleltem egy kb 2,5 literes üvegtálat folpackkal. Az aljára tettem egy korong panettonét, majd jól beecseteltem az aszúval. Két korongot csíkokra vágtam, ezzel széppel kiraktam az edény falát, majd bekentem őket is aszúval.

3.Belekanalaztam a fehér krémet és lefedtem egy panettone koronggal. Ezt is lekentem aszúval.

4. Belekanalaztam a csokis krémet és lefedtem az utolsó panettone koronggal. A réseket a megmaradt kis kalácsdarabkákkal lezártam, majd a maradék Tokajival meglocsoltam.

5. A folpackot ráhajtottam, és kézzel óvatosan lenyomkodtam, tömörítettem. Hidegre tettem, hogy az ízek összeérjenek.

6. Tálaláskor óvatosan kiborítottam egy tálra, levettem a folpackot. Mivel nekem kissé száraznak tűnt volna simán kakaóporral leszórni, habbá vertem 3 dl tejszínt, amivel bevontam a félgömböt. Nagyon látványos volt így is (hófehér iglu), de a receptet követve leszórtam kakaóval.

Egy kis Kitchen Aid promó

Nik és Bogi kérésének engedve, mégiscsak megéneklem kedvenc konyhai jobbkezem (sorrendben a második, mert az első még mindig a mosogatógép).
Hol is kezdjem? Talán ott, hogy eszembe sem jutott ilyet venni. De még egy Kenwoodot sem. Aztán elkezdtem értekezni Loriennel, Gabojszával... És akkor megláttam, hogy az amazonon kb 300 dolcsiból megúsznám a Kitchen Aid-et. Gyors üzenetváltások amerikába és vissza, majd a kemény valóság: az amerikai modell EU elektromos hálózatról nem megy.
Jó, akkor nem veszek semmit..Én az az ember vagyok ugyanis, hogy ha nagyobb összeget kell kiadnom valamire, fontosnak tartom, hogy szeressem is. Legyen szép például. Pláne, ha legalább 30 évre tervezem a konyhai együttélést.
A döntést végül természetesen leginkább az könnyítette meg, hogy kifizették a munkáimat és a pénz cincogni kezdett a zsebemben. A Pólusban lévő Konyhashow boltban tettem az első terepszemlét.
Ott értesültem arról, hogy aki novemberben vásárolt egy ilyen gépet, az 60ezer ft értékű kiegészítőt kap "ajándékba", azaz egy húsdarálót, 3 reszelőhengert és egy zöldségpasszírozót.
Most ugyan december van, de ők nekem is adnak a kiegészítőkből, ha mégis rászánom magam...
Még azt is megígérték, hogy beszereznek egy pirosat.
3 nap múlva kiderült, hogy piros nincs és nem is lesz már decemberben (felhívtam az összes Kátay-t, ott sem volt). De akkor én már annyira be voltam sózva, hogy nagyon örültem a (szerintem) 2. legszebb színnek is, a fahéjbarnának. Kértem még hozzá egy kolbásztöltőt is, hogy nyáron grillkolbászokat gyárthassunk...

És hogy milyen Kitchen Aid?
Nehéz. Vagy 11 kiló. Ehhez képest kecses. Egyáltalán nem szűkítette be a konyhapultot.
Van hozzá három lapát: egy dagasztó, egy krémkeverő és egy habverő. A kavarótálat bajonettzár rögzíti a gépre, valamint kézreálló füle van, ami megkönnyíti az életet. Nem is értem, miért nincs minden keverőtálon fül?
A húsdaráló két tárcsával is használható finom és még finomabb darálásra. Eddig csak egy tatárbifszteket nyomtunk át rajta, azt pillanatok alatt ledarálta.
A reszelőrész durván jó. Reszeltünk már vele céklát, káposztát...pillanatok alatt elbánt mindennel.
Nem is tudom mit írhatnék még róla? A rengeteg további kiegészítő a neten megleshető. Én egy fagylaltkészítőre gyúrok még, illetve egy finomreszelő hengerre.
Ugyanis összesen 6 hengert gyártanak a reszelőbe, amiből én 3-at kaptam (uborkagyalu, közepes reszelő és julienne-re vágó reszelő). A konyhashow rugalmasságára jellemző, hogy szívesen megbontják a 3-as csomagot és így csak egy hengert kell kifizetni...
Azt hiszem a legfontosabb azért az, hogy hetente sokszor használom és valahányszor rápillantok, mindig úgy érzem, hogy a lehető legjobban döntöttem.

Guacamole, a világ legjobb trutyija

Amikor először kóstoltam, kb. 10 éve, még azt sem tudtam, hogy kell ejteni. Aztán itthon eszembe jutott, mikor valamelyik Stahl könyvben megláttam és újra kipróbáltam. Közepes eredménnyel.
A februári Good Foodban is szerepelt, így a tálban árválkodó két avokádóra pillantva gondoltam, kap még egy esélyt.
Istenien sikerült, olyannyira, hogy a később érkező vendégeknek már alig jutott :-D
De vigasztalásul (hogy ők is elkészíthessék otthon) íme a recept.

Hozzávalók:
2-3 érett avokádó
1 nagy érett paradicsom apróra kockázva
1 közepes fej hagyma apróra kockázva
egy lime leve
chilli és aprított korianderzöld ízlés szerint
só

Meghámoztam az avokádót és egy tálban villával összetörtem. Meglocsoltam a lime levével és hozzákavartam a többi hozzávalót is.
Tortillával ettük.

Megjegyzés: Az eddigi tapasztalataim alapján ez az étel minél frissebb, annál jobb. Az avokádót tilos botmixerezni, mert attól csak gusztustalan lesz. Villával is simára lehet törni (ha nem, akkor még nem elég érett, nem is érdemes felhasználni), de akkor az igazi, ha kicsit darabos marad.
Ebben a korianderzöld is finom (amit egyébként mostanában megint "nemszeretek").

3 gyömbéres keksz

Egyszer volt, hol nem volt, még mindig a "kamrámban" (igazából csak egy szekrénykém van) lapult a kandírozott gyömbérem. Aztán kaptam a Fanan cégtől egy adag termékmintát (Aki nem tudná, friss fagyasztott fűszernövényeket forgalmaznak rettentő praktikus csomagolásban. És a gyömbért még reszelni sem kell!). Ráadásul már napok óta sütési kényszerem van, úgyhogy semmi sem menthetett meg attól, hogy összedobjam ezt a kis kekszet.
A beletett gyömbérmennyiséget tekintve valami igazán erős, szinte csípős darabra vártam, ehelyett egy teljesen harmonikus, erősen melaszos roppanós kekszet kaptam.
Ha engem kérdez valaki, akkor még mindig ez a recept a legjobb, amit valaha kóstoltam, de gyömbér "Gombóc Artúrok" ki ne hagyják ezt a kört se!Hozzávalók:
170 g vaj
egy pohár sötét barnacukor (muscovado)
1/4 pohár melasz
egy tojás
2 és fél pohár liszt
2 teáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
1 és fél ek friss gyömbér reszelve
fél pohár felaprított gyömbér

A szobahőmérsékletű hozzávalókat ebben a sorrendben beadagoltam a Kitchen Aid keverőtáljába és addig kavartam, míg teljesen egynemű lett. Aztán kitettem az erkélyünkre hűlni náhány órát.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral kibéleltem 2 nagy tepsit és kb diónyi golyókat formáztam a hideg masszából, amit kissé meglapítva a tepsire tettem. Kb. 10 perc alatt megsütöttem őket.

Napraforgómagos rozskenyér "couronne"

Az idei első kenyerünk. Az egészséges életmód illúziójához teljes kiőrlésű bio rozslisztből készült (részben).
A decemberi dínomdánom után még mindig kicsit bágyadtan állok hozzá a konyhai ténykedéshez. Ma sem volt különösebb ambícióm főzni, hisz bőven van még lencselevesünk, apósom beállított egy adag sólettel és egy kis gyümölcskenyérrel. És én még azt hittem, elkezdhetek végre diétázni.
Azért csináltam hozzá egy salátát rukkolából, kecskesajtból, zöldhagymából, Hegyi Zoli barátunktól kapott dióból (mely olyan finom, hogy szabadalmaztatni kéne, és a sali csak alibi volt, hogy ehessük) és az Ízbolygó-féle fügés balzsamecetből.
Már előző nap beáztattam 300 ml-nyi rozslisztet annyi vízben, ami épp átnedvesítette. A kovászomat is frissítettem, most viszonylag keményre sikerült. Abból is kivettem egy pohárnyit (250 ml). Ezeket egy éjszakára a pulton hagytam.

Másnap összeöntöttem őket. Beletettem 1,5 tk sót és egy és 1/4 tk instant élesztőt, 2 pohár kenyérlisztet és annyi vizet, hogy jó kenyértészta állagot kapjak. 5 percig hagytam, hogy a gép dagassza....
Egy serpenyőben megpirítottam fél pohárnyi napraforgómagot és ezt is hozzáadtam a dagasztás utólsó percében.
A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem. Lisztezett pulton kettévágtam, két golyót formáltam. 5 percig pihentettem, majd hüvelykujjal átlyukasztottam és nagyobb karikát formáztam belőle. A karikát kilisztezett sütőpapíra fektettem, egy fakanál nyelével 4 oldalon vágatot készítettem. A vágatokat megliszteztem, hogy a kelesztés során ne záródjanak össze.
Így:

Folpackkal lefóliáztam és újra duplájára kelesztettem.
Forró, gőzös sütőben megsütöttem őket, úgy, mint itt.

Talán kicsit több sót is elbírt volna, de így is finom volt ezzel a remek salátával.

Kedvenc sós rágcsám malackaruhában

Katakonyha által közzétett malackák bármelyik körkérdésnél nagyobb lavinát indítottak és rengetegen arattunk vele a szilveszteri büfé kapcsán.
Én sem maradhattam ki belőle. Örültem, hogy végre izgalmas formában prezentálhatom a kedvenc sajtos rágcsám, amit kb. két évtizede ollóztunk ki egy német nyelvű Burdából. (Vagy sem, mindenesetre én így emlékszem).

Hozzávalók:
300 g liszt
250 g vaj
6 ek víz
1 ek ecet
egy tk só
egy fél tk kömény (opcionális)
8 dkg reszelt sajt

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, a tésztát egy éjszakára betesszük a hűtőbe. Másnap a pulton hagyjuk kicsit kiengedni, majd vékonyra nyújtjuk és tetszés szerinti formára szaggatjuk.
Tojással lekenjük és szezámmaggal, köménnyel, sajttal, nagy szemű sóval megszórjuk (ízlés és vérmérséklet szerint).
Nagyon sokáig eltartható, bár ezt soha nem tudtuk hitelt érdemlően bizonyítani.

Devils on horseback (Baconbe csavart aszalt szilva)

Bár a címet a Ramsay könyvben találtam, ezt a poént Gabi barátnőm már évekkel ezelőtt lelőtte.
Kiváló partykaja!

Hozzávalók:
kb. 250 g aszalt szilva
kb. fél kiló szeletelt bacon
egy marék fogpiszkáló
egy pici száraz fehérbor (opcionális)

Az aszalt szilvákat baconba tekertem és fogpiszkálóra szúrtam. Egy tepsiben 150 fokon szép ropogósra sütöttem őket. Gabi barátnőm öntött alá egy kis száraz fehérbort is, attól még pikánsabb íz lett.
Pillanatok alatt elfogyott :-D

Egy új év kezdetére...

Naná, hogy én is rengeteg konyhai ajándékot kaptam. Könyvek közül Gordon Ramsay: Vasárnapi ebédjével lepett meg apósom. Első átlapozásra nagyon tetszett. Második átlapozásra fanyalogtam. Harmadjára kipróbáltam ez a receptet, hisz este buliba megyünk és csak egy kis könnyű ebédre vágytam. Ami zöldséges.
Ugyanis nagy fogadalmak helyett én csak kicsivel több és változatosabb zöldségételt tervezek a jövő évre. A tökkel és a zsályával elég ambivalens a viszonyom, így kicsit szkeptikusan által ehhez az ételhez. Férjem nemkülönben, de meg se nyikkant (hisz anyukám töltött káposztájából van még egy-két adag a hűtőben, vészhelyzet esetére).

A rizottóhoz vettem egy pici sonkatököt, lehámoztam, majd felkockáztam. Kis vizet tettem alá és puhára pároltam. Botmixerrel pedig pürésítettem.
A fagyasztóból kiolvasztottam 7 dl marhahúslevest.
180 g rizottó rizst olajon megpirítottam, majd apránként öntögettem rá a forró húslevest, mindig amikor már épp kezdte volna elfőni. A sütőtökpüréből is tettem bele vagy 2 dl-rel, de bevallom őszintén nem mértem. Jól megsóztam, borsoztam. Közben a zsályanövénykémet kicsit lekopasztottam, a levelekről letöröltem az esetleg rajtuk lévő port, és forró olajban gyorsan kisütöttem őket. Papírtörlőre szedve leitattam a felesleges olajat.

A rizs kb 18-20 perc alatt lett kész (al dente), ekkor kapott még egy diónyi vajat. Tányérokba szedtem és bőségesen faragtam rá parmezánt. A tetejét megszórtam a zsályachips-szel.

Konklúzió: Átütő siker! Egy ültő helyünkben megettük! A húsleveslé (pont ezért nem érdemes kockából csinálni, mert ott csak a Na-glutamát ízét érezni) rendesen ellenpontozta a tök édességét, amihez jól illett a sok bors, só és parmezán. A sült zsályalevelek pedig olyan isteniek lettek, hogy férjem rögtön elkezdett brainstormingolni, milyen ételekbe lehetne még belecsempészni. (aki nem tudná, ő az a fajta, aki minden gyanús zöldet eddig a tányérja szélére gyűjtött)...
Bravó Gordon!

Tárkonyos borjúraguleves

Valamikor december közepén készítettem egy nagy fazékkal, azzal az alattomos szándékkal, hogy több napra mentesítsem magam a főzés alól. Sikerült.
Szerintem az egyik legfinomabb leves.

Én így csinálom:
Hozzávalók:
Kb 1 kg borjú vagy bárányhús
4-5 nagy répa
2 nagy gyökér
egy karalábé
egy zeller
gomba (lehetőleg legyen benne erdei is)
200 g borsó
negyed fej kelkáposzta vagy két marék kelbimbó
alaplé
szalonna
hagyma
fokhagyma
1-2 dl fehérbor

Először is kiolvasztok egy kis füstölt szalonnát. Ha nincs, libazsíron megdinsztelem 2 fej hagymát és a fokhagymát. Rádobom az apró kockákra vágott színhúst és fehéredésig pirítom. Sózom, borsozom, tárkonyozom. Rádobom a megtisztított zöldségeket ( a kelkáposzta és a borsó kivételével) és kb 30 percig együtt párolom a hússal.
Felöntöm a fehérborral.
Felhúzom az alaplével (ha nincs, akkor vízzel). Beleteszem a kelkáposztát és a borsót.
Addig főzöm, amíg minden jó puha nem lesz benne. A végefelé teszek még bele tárkonyt, és ha kell sót és borsot is.
Tejföllel behabarom, citromlével kicsit savanyítom.
Rusztikus kenyérrel tálalom.

Nutellás pite Pierre Hermé módra

Ez a pite olyan tömény, hogy már ránézve is jól lehet lakni. Móni barátném férjének viszont (aki poénból futkos maratoni távokat) itt kezdődik a desszert. Így ez neki készült Karácsonyra.

Omlós tészta:
225 g liszt

150 g puha vaj (csak vaj jó, a margarinnal műíze lesz)

25 g porcukor

1 tojás sárgája

A hozzávalókat max 1 percig gyömöszköljük, tehát ahogy összeáll a tészta, vissza kell fogni a lendületet, nehogy túldolgozzuk (mert abból lesz a cipőtalp). Nem kell behűteni, ugyanis két réteg folpack között szakadás, lisztezés és bénázás nélkül vékonyra lehet nyújtani. Ekkor felső réteg folpackot lehúztam, kivajazott piteformát a tésztára tettem (fejjel lefelé) és az alsó folpackkal együtt belefordítottam a tésztát. Ezt a réteg folpackot csak azután húztam le, hogy belesimítottam a tésztát a formába. Kicsit megszúrkáltam, alufóliát tettem bele és babbal elősütöttem 180 fokon.Sajnos itt nem mértem az időt, de kb 15 perc lehetett. A fólát és babot leemeltem, és visszatettem sülni. Világos zsemleszínű volt, ahogy kivettem.
Pierre Hermé pitetésztájával is készíthető, annak itt található a receptje.

Ahogy kihűlt, kikentem 200 g Nutellával.

A csokitöltet:
140 g étcsoki (70%)
200 g vaj
egy nagy tojás
3 tojássárgája
2 ek cukor
kb 140 g hámozott, pirított mogyoró

A vajat és az étcsokit meolvasztottam, mikor langyosra hűlt belekevertem a tojásokatés a cukrot. (Ne habosodjon fel, arra érdemes vigyázni)
Megszórtam a tetejét a mogyoróval és 190 fokos sütőben 11 percig sütöttem. (igazság szerint kicsit tovább, mert a beteg Danival kellett foglalkoznom, de elvileg így kell.)

Mikor kihűlt egy zacsiba tettem pár kanál Nutellát, és csíkokat húztam a tetjére.

Ultrabrutáltömény.

Hókiflik

Egy újabb recept a "kockásfüzetemből". Szigorúan házi, szinte feketére főtt szatmári szilvalekvárral készítem, alig édes, elképesztően porhanyós. Érdemes rögtön duplázni, hisz pikk-pakk elfogy.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
35 dkg liszt
7,5 ek víz
1 ek 10%-os ecet
egy csipet só

Ezeket robotgéppel addig kavarom, míg homogén tésztát nem kapok. Hűtőben pihentetem kicsit (vagy akár 2 napot is, attól függően, hogy jön ki a lépés). Aztán kinyújtom, kb 2 mm vastag 5-7 cm-es négyzeteket vágok és szilvalekvárral megtöltöm. 180 fokos sütőben világos zsemleszínűre sütöm, majd porcukorral megszórva, jól záródó dobozban (nem) dugdosom.

Karácsonyi trüffeltorta

Erről a receptről azt gondoltam, könnyű lesz. A Goodfood is a közepesen könnyű kategóriába sorolta... Ehhez képest többet szenvedtem vele, mint az előző karamelles sajttortával, amit csak magabiztos szakácsoknak ajánlanak. Erről ennyit.
Anyukáméknak készítettem, akik étcsokoládé rajongók és hamarosan be fognak toppani.

Hozzávalók:
a tortához:
140 g 70% étcsoki
140 g vaj
2 teáskanál instant kávé
100 g kiszt
egy fél tk sütőpor
280 g cukor (fele barna)
1,5 ek kakaópor
2 tojás
3 ek tejföl

A csokit és a vajat gőz felett felolvasztjuk. Ha kihűlt hozzáadjuk a többi hozzávalót és teljesen simára keverjük. Egy kis méretű (22×11×6cm) téglatest formában 160 fokon megsütjük. Kb. 1,5 óra!!!
Ezek után hűlni hagyjuk. Legjobb egész éjszaka, mert a torta rendkívül törékeny. (Nekem sajna két sarka is bennragadt a formában, de aztán sikerült restaurálni).
Másnap három részre vágjuk.
A csillagokhoz:
egy tábla fehércsoki
kevés étcsoki

A csokicsillagokat rém egyszerű megcsinálni. Egy tábla fehércsokit felolvasztottam, véknyan sütőpapírra kentem és hagytam megszilárdulni. Nem hűtőben, csak úgy a pulton.
Ehhez is jó sok idő kell.
Aztán sütikiszúróval csillagokat vágtam ki belőle, melyeket óvatosan leválasztottam a papírról.
A maradék fehércsokit visszatettem az olvasztóedénybe a krémhez, a csillagokat pedig a papírra.
Kis étcsokit olvasztottam egy másik edénybe, és kanállal csokoládécirkákat húztam rájuk. Hűtőben pár perc múlva készre dermedtek.

A fehér csokoládékrémhez:
50 g fehércsokoládé
100 ml tejszín
egy ek forrásban lévő víz
A krémet és a csokoládét összeolvasztottam. Vizet nem tettem bele. Hűlni hagytam, majd rákentem a két tortalapra.

A csokoládémázhoz:
100 ml tejszín
2 ek porcukor
50 g étcsokoládé
másfél ek forrásban lévő víz
A hozzávalókat itt is összemelegítettem, vizet nem tettem bele. Szépen rácsorgattam a kész tortára és elsimítottam.

A maradékot kihűtöttem és trüffeleket készítettem belőlük. A torta tetejére tettem őket, hogy megtámasszák a csillagokat.

Ízre iszonyatosan finom, viszont nagyon tömény. Belül kellemesen "nedves", egyáltalán nem folytós. Az én ízlésemnek ez már túl sok (öregszem...), de "Imre papa" el volt tőle ragadtatva.

Karácsonyi menü III: Narancsos krém karamell sajttorta

Ez a desszert nagyon becsapós. Könnyű kis darabnak látszik, de üt rendesen. Már maga a kekszalap is egy kalóriabomba, a sajttorta nem kevésbé, a karamellt pedig nem kell bemutatnom. Mindezek ellenére látványos, tökéletesen elegáns és eszméletlenül finom.
Nem utoljára készült nálunk, az bizonyos. Sajtkukac Niki is elkészítette, náluk is nagy sikert aratott.
Hozzávalók:
a krémhez:
2 doboz (250 g) Philadelphia sajt
250 ml tejszín
4 tojás
egy narancs reszelt héja
85 g cukor
2 ek Cointreau

A karamellhez:
150 g cukor
2 ek Cointreau

A kekszalaphoz:
250 g Hobbits keksz
85 g olvasztott vaj

1. Legegyszerűbb a karamellel kezdeni. A cukrot egy kis vízzel össze kell kavarni, majd középbarna karamellt készíteni. Mikor elértük a kívánt szint, elzárjuk a gázt, egyik kezükben egy 3 cl-es stampedli narancslikőrrel, másikban egy nagy fedővel felszerelkezve rajthoz állunk. Szinte ugyanabban a pillanatban ahogy beleöntjük a likőrt, csapjuk rá a fedőt az edényre. Ha nem így tesszük, tuti az égési osztály, ugyanis a pokol kénköves tüze semmi, ahhoz képest ahogy ez el kezd fortyogni és köpködni. Fedő ide vagy oda, a kicsapó alkoholpára mindenképpen fejbe fog kólintani mindenkit, ne tessék megijedni. A nehezén már túl is vagyunk.
Mikor elcsitult a fazék tartalma, meg kell kevergetni, hogy homogén masszát kapjunk, amit szétosztunk 6 kis kerámia formácskában.

2. A krém ehhez képest gyerekjáték. Én nem babráltam külön a tejszínnel, hanem 4 tojást kikavartam a cukoral és a likőrrel. Hozzáadtam a krémsajtot, majd a reszelt narancshéjat és a tejszínt.
A teáskannában vizet forraltam. A krémet ráöntöttem a megdermedt karamellre (nyugodtan lehet tele is tölteni, nem jön fel a gőzölés alatt). A kis formákat egy mély tepsibe pakoltam, melléöntöttem a forróvizet, és előmelegített 150 fokos sütőben kb 40 percen keresztül gőzöltem, amíg remegőssé nem szilárdult.
Ekkor kivettem őket a vízfüdőből, kihűtöttem és folpackba csavarva másnapig a hűtőben tároltam őket.

3. A kekszalap elkészítése közben néha elég hangosan emlegettem a kitaláló őseit, de a tapasztalataim fényében legközelebb nem lesz nehéz elkészíteni.
Az első tapasztalat: teljességgel felesleges a keksz alá. Szerintem. Ha mégis mindenképpen ragaszkodunk a "csízkék" fílinghez, akkor se készítsünk vastag cioőtalpakat, azaz max 180 g keksz is elég. Miután összekevertük a vajat a darált keksszel, két sütőpapír között nyújtsuk ki és tegyük hidegre dermedni. Ellenkező esetben (én lenni kicsit türelmetlen) elég nehéz lesz összeálló korongokat szaggatni vagy pedig sokat fogunk káromkodni.
A kihűlt, vékony kekszlapokból már könnyű, akár tálalás előtt is, korongokat szabni és sütőlapáttal a desszertestányérra csúsztatni.

Az összeszerelés:
Tányérra helyezzük a kekszalapokat. Éles késsel körbevágjuk a krémet és a formát óvatosan kocogtatva a kekszalapra helyezzük. Mivel a karamell jó része így a formában marad, én legközelebb forró vízbe mártom őket pár percre a tálalás előtt.

A karácsonyi szezon legeslegjobb desszertje volt.

Karácsonyi menü II. Welligton bélszín

Ezt már posztoltam egyszer itt.
Most is így csináltam, csak dupla mennyiségben, hisz 6 főre főztem. A leveles tészta gúnyát is cifráztam, hogy még karácsonyibb legyen.
A fotó sietve készült a konyhában, ahogy a tálra pakoltam az ételt. Újra meg kellett állapítanom, hogy minden látszat ellenére az egyik legegyszerűbb és mégis leglátványosabb ünnepi étel.

Karácsonyi menü I. Avokádós-kecskesajtos lazac terrine

Mivel decemberben is sikerült "szénné" dolgoznom magam, határozott megkönnyebbülést éreztem a GoodFood menüsorait látva - kb. 5 perc alatt tudtam választani közülük!!!!
A beszerzéseket a férjem intézte - ezúton is örök hála érte!

Ezt a terrine-t már előző nap érdemes összeállítani, így a nagy napon már csak szervírozni kell.

Hozzávalók (6 főre):
3 érett avokádó
125 g krémes kecskesajt (Érdemes valami igazán jófajtát venni. Nekem pont volt itthon egy francia gyártmány, amit pár hete vettem egy izgalmas desszerthez, amire a mai napig nem jutott időm, de jövőre mindenképpen beillesztem a "táncrend"-be)
1-2 citrom leve
egy csokor újhagyma vagy metélőhagyma
300-400 g füstölt lazac
édes csiliszósz
rukkola

Az avokádót meghámoztam, felkockáztam és citromlével meglocsolgattam. Hozzákevertem a krémes kecskesajtot, sót, borsot és az apróra vágott újhagymát.
Itt komoly veszélybe került a dolog, mert olyan nagyon finomnak találtam, hogy eljátszottam az ötlettel, hogy megesszük egy zacskó tortillával, mint nem hagyományos guacamole...
Aztán győzött a józan ész (egyszer azért így is be fogom vetni) és folpackot tettem a kis kerámiaformákba, majd lazacszeletekkel is kibéleltem őket, úgy hogy túllógjanak.
Ezekbe került az avokádókrém, melyre ráhajtottam a lazacszeleteket, végül a folpackot.
Másnap estig a hűtőben parkoltak.
A tányérra friss rukkolaleveleket szórtam, erre helyeztem a kis terrine-ket. Édes csiliszósszal és az Ízbolygótól kapott, csodás, fügés balzsamecettel kínáltam.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Ezúton kívánok minden rendszeresen és random idetévedőnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Hortobágyi húsos palacsinta

Gyerekkoromban ezzel ki lehetett volna kergetni a világból. Pontosabban a bepanírozott, majonézbe fojtott, zsírtól csöpögő változatával.
Nem állítom, hogy azóta a kedvencem lett, de szívesen elkészítem egy évben egyszer. Ez most a férjem kérésére készült [és a Kitchen Aid-em további (húsdaráló rész) tesztelésére].
A hús krémes, a palacsinta pedig tökéletesen csomómentes lett.
És nem is volt macerás.
Hozzávalók:
Kb. 15 dkg felaprózott hagyma
500 g sertéscomb, kockákra vágva
egy kis füstölt szalonna, kockákra vágva
egy ek pirospaprika,
egy gerezd fokhagyma
fél tk őrölt kömény
néhány kanál lecsó (by apu) vagy egy hámozott paradicsom és egy feldarabolt, kicsumázott tv
paprika
só, bors

A szalonnát kiolvasztottam, megpirítottam rajta a hagymát és a fokhagymát. Rádobtam a pirospaprikát, összekevertem. Hozzáadtam a húst és átpirítottam, "pörköltem". Hozzáadtam a többi hozzávalót, rázártam a kuktafedőt és puhára főztem.

Közben palacsintatésztát készítettem:
200 g liszt
2 tojás
fél tk só
kb fél liter tej (de utána még hígítottam)

Én mindig a lisztet kavarom ki kb. 2 dl tejjel, amíg sima krém nem lesz. Utána adom hozzá a tojásokat és hígítom tejjel, vagy szódával. Esetleg egy kis vízzel.
Hűtőben pihentetem fél órát, majd megkérem az uram, süsse meg.

A kihűlt pörköltet leszűröm, a levét kikeverem kb 3 dl tejföllel. Húsdarálón ledarálom, annyi tejfölös levet adok hozzá, hogy krémes legyen. Ezzel megtöltöm a palacsintákat.
A feltekert palacsintákat hosszúkás tűzálló tálra helyezem és leöntöm a mártással. Sütőben átforrósítom. A tetejét tejföllel és petrezselyemmel díszítem.

Köszönöm!

Neked is köszönöm, hogy a panettonéra szavaztál!!!!! El sem hiszem, hogy közönségdíjas lettem!!!!

Kis sütemény nagy hagyományokkal: Isler

Kinek mi a tipikus karácsonyi süti, ezen nem érdemes vitázni. Nekem például nincs kedvencem, vannak viszont korszakaim. Nem csak karácsonykor. Ilyenkor hajlamos vagyok orrvérzésig ismételni a nagy kedvencet, aztán soha többé. Jelenleg például így vagyok a stollennel. Most esszük a másodikat, hármat már csináltam ajándékba, és még sütnék egyet. De nem fogok, mert talán az lenne az utolsó, és annál jobb a recept.
Islert két éve csináltam először, karácsonykor. Az én islerem abban tér el az eredeti (mandulás) verziótól, hogy apukám kertjében termett mintegy 3 kilónyi mogyoró egy részéből készült. A nyáron főzött szederlekvárral és Vicus barátnőm anyukájának meggylekvárjával (ugyanis a második adagba, már nem jutott szeder) kentem meg.
Egyetlen nagy hibája van: a "kopásállósága" kritikán aluli...

Hozzávalók:
280 g liszt
280 g vaj
150 g darált mandula
140 g porcukor
egy ek rum
csipetnyi só

Ezeket gyors mozdulatokkal összegyúrom és beteszem a hűtőbe dermedni. Kb. egy óra múlva 3 mm vastagra nyújtom és kiszaggatom őket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem és 175 fokon 10-12 perc alatt világos aranybarnára sütöm őket.
Mikor kihűltek, kettőt-kettőt összeragasztok egy kis szeder (málna vagy meggy) lekvárral és olvasztott étcsokoládéba (kb. 200 g) mártom őket.
Most következik a legnehezebb része: pár napra jól el kell dugni őket valami hűvös helyre egy jól záródó fémbobozban, hogy összeérjenek az ízek.
Az egyik legjobb aprósütemény a világon.
Nesze neked Nigella!

Tökmagos pogácsa mint a Daubnerben

Ez a pogi tipikus riszájkling darab, azaz az került bele, ami a hűtőszekrényben akadt (pl. tejföl helyett egy két napja lejárt natúr joghurt és némi maradék tejszín), a többi pedig adta magát. Kb. 5 óra alatt semmit nem látszott kelni, de én azért megsütöttem ( a remény hal meg utoljára).
Pont olyan lett, mint a Daubneré, csak kicsit több tökmag jutott egységnyi térfogatra.
Feltétlenül bekerül a "kockásfüzetbe", a szabadalmi hivatalt még meglátom :-D

Hozzávalók:
1 db 150 g-os natúr joghurt (nem baj, ha még szavatos)
125 g bryndza
kb 70-100 ml tejszín
1 tojás
1 csomag szárított élesztő (11g!) vagy 25 g friss
kb 320-350 g kenyérliszt (BL80)
4 evőkanál tökmagolaj
két csapott tk só
100 g tisztított tökmag

A hozzávalókat beletöltögettem a dagasztógépbe ( a liszt kivételével) és homogénné kavartam. A lisztet kanalanként adtam hozzá (utólag mértem meg mennyi fogyott a kétkilós zacskóból).
Mikor szép homogén tésztává vált, beleszórtam 100 g tisztított tökmagot és jól beledolgoztam.
Ezek után kelni hagytam, kb 5 órán keresztül.
Semmi változás, talán szivacsosabb lett a cucc. Ennek ellenére ujjnyi vastagra nyújtottam és pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Lekentem őket egy felvert tojással. Sütőpapírral kibélelt tepsikbe betettem a tepsiket a hideg sütőbe. Hagytam a sütővel együtt bemelegedni és 170 fokon, légkeveréssel megsütöttem őket. (Forró sütőben 190 fokon is tökéletes lesz, légkeverés nélkül

Ha legközelebb csinálom, akkor egy kicsit nagyobb pogikat szaggatok és nem légkeveréssel sütöm meg őket.

Update: Másnapra csak 3 darab árválkodott a tálban, de azok puhák, frissek maradtak! Tehát a recept felkerült a "Hall of fame" gyűjteményembe... :-D