Nem szokásom étteremkritikákat írni, de a Csalogány 26-ról olyan ellentmondásos véleményeket hallottam idáig, hogy muszáj volt elmenni, kipróbálni és elmesélni, hogy nekünk milyen élményben volt részünk.
Két nappal előre foglaltuk a négy fős asztalt, az étterem egyébként telt házzal ment csütörtök este.
A séf üdvözlete, a házilag pácolt makréla, mindenkinek nagyon ízlett.
Előételnek gévagombás borjúmirigyet kértünk és malacterrint. A pácolt taplógomba ehetőnek bizonyult, szépen volt tálalva, ennek ellenére semmilyen katartikus élményt nem váltott ki. A borjúmirigy dettó.
A malacterrinben viszont benne volt minden, ami ebben a műfajban benne kell, hogy legyen: remegős, ízes, kellően zsíros, omló hús, amit szépen ellensúlyozott a mellé adott saláta és a finom rusztikus kenyér. Már ezért megérte eljönni!
A férjem kért még egy második előételt is: laskagombalevest. Ízre nagyon jó, tálalásában elképesztően rossz leves érkezett. A laskagombaleves egyébként sem a legfotogénebb étel, de hogy egy vizespohárban érkezett, az mindent alulmúlt. Ha valamit javasolhatnék, akkor ezt a tálalást sürgősen betiltanám!
Főételnek szopós malac húsát kértünk káposztával, tejesbárányt spéclivel, illetve szürke tőkehalat spenóttal. A hal tökéletes volt a maga egyszerűségében, a húsok pedig omlósak, ízesek, és rózsaszínűek voltak, valamint mindkét köret remekül passzolt az ízükhöz.
A "ház ajándéka" desszerten jót mulattunk. A csokoládékrémre rétegezett sárgadinnye (?)zselé és bodzahab kompozíció csokoládérésze anyukám csokoládéfagylaltjának ízét juttatta eszembe (ez egyébként bók), a zselé finom, a bodzahab pedig kellemesen intenzív volt. Nagyon elemezni nem tudtuk, mivel egy kupicányi volt az egész, de összességében tetszett.
Desszertnek én egy csokitortát választottam curryfagylalttal. Azt kaptam, amig vártam: kellemes állag, finom harmónia.
A fiúk kipróbálták a kecskesajtkrémet epersorbettel és spárgahabbal. Ez olyan kivételesen finomnak bizonyult, hogy rögtön kértünk belőle még egy adagot. A három összetevő külön-külön is hibátlan volt, de együtt valami fantasztikus élményt adott, különösen a mellé választott borral.
A legvégén kiérkező petit fours-ra már nem maradt kapacitás. A madeleint kóstoltam, ami nekem túl száraz, tömör és ízetlen volt, a kókuszosból csípett morzsa pedig túl édes.
És akkor egy rövid megemlékezés arról, amit mások kifogásoltak és amitől én is tartottam:
-sehol, senki nem dohányzott
-az asztalterítők patyolattiszták voltak
- egyik tányér sem hagyott fekete kört maga után
-a pincérek nagyon figyelmesek voltak, szorgalmasan töltögették után a kenyeres tányérainkat, vizespoharainkat
-pincérünk folyékonyan beszélt mind angolul, mind franciául, így külföldi barátunk is otthon érezte magát
-az ételekről szívesen és sokat beszéltek, a spárgahab receptjét még kérésünkre meg is osztották
- a sommelier hölgy nagyon kedvesen segített kiválasztani minden ételhez a megfelelő bort
- mivel belga barátunk oda volt a rusztikus bagettért a végén (utolsónak távoztunk) kaptunk egy bagettet a ház ajándékaként.
Összességében: remekül éreztük magukat és finomakat ettünk. Bármikor szívesen visszatérünk!
2010. május 14., péntek
2010. május 10., hétfő
Millie műrepül
Vannak napok, amikor nekem is tele lesz a hócipőm az élet apró szivatásaival, mint például amikor az étkező csillár felfúrása közben az ember vizet talál a plafonban (társasház, 2. emeletén). Ilyenkor jönnek legjobban azok az élmények, melyek mint egy kontroll-alt-del fröccs újraindítják az ember hardverét, és mindent teljesen új inerciahelyzetbe rendeznek.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.
2010. május 7., péntek
Minden lébe kell egy kanál...
Ma délelőtt miközben a Bosnyákon intéztem a hétvégi nagybevásárlást, megakadt a szemem ezen a kiskanálon. Az őt áruló cigányasszony amolyan Bosnyák piaci ikon; minden nap kinn ül, szinte mindig vannak remek dolgok is a kacatjai között és mindig tuti nyerő a sales-es dumája.
A mai olyan nyerő volt, hogy magammal hoztam ezt a tűzzománcbetétes leningrádi kis teáskanalat (bele van gravírozva hátul), pedig nem vagyok afelől meggyőződve, hogy tényleg ezüst, bár két fémjel is van benne.
Nekem így is tetszik...
Szerintetek hol lehetne "lekádereztetni" a kanalam?
A mai olyan nyerő volt, hogy magammal hoztam ezt a tűzzománcbetétes leningrádi kis teáskanalat (bele van gravírozva hátul), pedig nem vagyok afelől meggyőződve, hogy tényleg ezüst, bár két fémjel is van benne.
Nekem így is tetszik...
Szerintetek hol lehetne "lekádereztetni" a kanalam?
2010. május 6., csütörtök
Gyors tavaszi ebéd spárgából
Lássuk be, van annak is előnye, amikor az ember olykor egyedül dolgozik itthon. Például az, hogy biztosan finom ebédet készít magának. 10 perc alatt. 
Hozzávalók 3 tekercshez:
fél csomag spárga
3 szelet fekete-erdei sonka
fél golyó (62,5 g mozzarella)
egy kis bazsalikom
olivaolaj
Egy kis edényben sós vízben 2 percig előfőztem a spárgát, majd hideg vízben jól átöblítettem őket. Egy serpenyőben egy kanál olajat felhevítettem. A sonkaszelekre 4-5 spárgasípot, egy szelet mozzarellát tettem majd feltekertem. Minden oldalán körbesütöttem, míg a mozzarella olvadozni nem kezdett belül.
Addig a tányérra bazsalikomot morzsoltam (sajnos most csak a fagyasztóból) és egy kis olivaolajkört rajzoltam. A kisült tekercseket az előkészített tányérra szedtem.
Forrás: BBC Good Food
Hozzávalók 3 tekercshez:
fél csomag spárga
3 szelet fekete-erdei sonka
fél golyó (62,5 g mozzarella)
egy kis bazsalikom
olivaolaj
Egy kis edényben sós vízben 2 percig előfőztem a spárgát, majd hideg vízben jól átöblítettem őket. Egy serpenyőben egy kanál olajat felhevítettem. A sonkaszelekre 4-5 spárgasípot, egy szelet mozzarellát tettem majd feltekertem. Minden oldalán körbesütöttem, míg a mozzarella olvadozni nem kezdett belül.
Addig a tányérra bazsalikomot morzsoltam (sajnos most csak a fagyasztóból) és egy kis olivaolajkört rajzoltam. A kisült tekercseket az előkészített tányérra szedtem.
Forrás: BBC Good Food
2010. május 4., kedd
Vaníliafagyi olivaolajjal
Ha valaki egy kicsit is ismer, tudja, hogy a vanília nem az én esetem (volt). Viszont mióta Max tavaly nyáron "megetetett" ezzel a kombinációval, ez megdőlt. Most már szinte ott tartok, hogy nincs is ennél jobb fagyi...
Aki nem hiszi, járjon utána!
Hozzávalók:
6 tojás sárgája
125 g cukor
500 ml habtejszín
250 ml tej
egy rúd vanília
(esetleg még házi vaníliaesszencia)
A tojás sárgáját kikavartam a cukorral, majd felengedtem a tejjel és a tejszínnel. Egy rúd vaníliát kettévágtam, a magokat kikapartam belőle és az egészet a tojásos keverékhez adtam.
Lassú tűzön, kevergetve sűrűre főztem (kb 80-82 Celsius fok). Azonnal áttöltöttem egy kancsóba, amibe kihűtöttem (ellenkező esetben rántottává ugrik össze).
A fagylaltgépben pedig krémesre fagyasztottam.
Nálam most egy Val di Mazara völgyből származó, számozott üvegű, szicíliai, gyümölcsös karakterű olivaolaj kísérte, de érdemes próbálkozni bármilyen jó minőségű extraszűz olivával.
Egészen biztosan jót tesz a szívünknek (is)!
Aki nem hiszi, járjon utána!
Hozzávalók:
6 tojás sárgája
125 g cukor
500 ml habtejszín
250 ml tej
egy rúd vanília
(esetleg még házi vaníliaesszencia)
A tojás sárgáját kikavartam a cukorral, majd felengedtem a tejjel és a tejszínnel. Egy rúd vaníliát kettévágtam, a magokat kikapartam belőle és az egészet a tojásos keverékhez adtam.
Lassú tűzön, kevergetve sűrűre főztem (kb 80-82 Celsius fok). Azonnal áttöltöttem egy kancsóba, amibe kihűtöttem (ellenkező esetben rántottává ugrik össze).
A fagylaltgépben pedig krémesre fagyasztottam.
Nálam most egy Val di Mazara völgyből származó, számozott üvegű, szicíliai, gyümölcsös karakterű olivaolaj kísérte, de érdemes próbálkozni bármilyen jó minőségű extraszűz olivával.
Egészen biztosan jót tesz a szívünknek (is)!
2010. április 29., csütörtök
Zöldborsó krémleves sonkával
Ha zöldborsóról van szó, nekem még mindig a sárgarépás változat a kedvencem galuskával, úgy, ahogy azt gyerekkoromban készítettük.
Persze szívesen kísérletezem más receptekkel is, különösen ha rám tör a lelkiismeretfurdalás azon szakácskönyvek kapcsán, amiből egyáltalán nem, vagy alig főztem. Szóval jöjjön hát egy G. Ramsay recept és annak tanulsága...
Hozzávalók:
2 fej salotta
egy marék húsos szalonna
egy liter csirkealaplé
400 g borsó helyett inkább 800 g
kis tejszín
feketeerdő sonka, pancetta vagy bacon ízlés szerint
A hagymát a szalonnával együtt megdinszteltem, ráborítottam a borsót, a zsírmentes alaplevet és egy pohár vizet, forrástól számítva 20 percig főztem. Leturmixoltam és átpasszíroztam.
Mivel csak 400 g borsót tettem bele egy kicsit besűrítettem étkezési keményítővel, de ha több borsót használunk, akkor ezt megspórolhatjuk.
A levest behűtöttem.
Tálaláskor tejszínnel díszítettem és sült feketeerdő sonkát tettem a tetejére.
Kifejezetten finom leves, de a legközelebb
-duplázom a borsót
-zölségalaplevet használok, hogy jobban kijöjjön a borsó édessége.
Persze szívesen kísérletezem más receptekkel is, különösen ha rám tör a lelkiismeretfurdalás azon szakácskönyvek kapcsán, amiből egyáltalán nem, vagy alig főztem. Szóval jöjjön hát egy G. Ramsay recept és annak tanulsága...
Hozzávalók:
2 fej salotta
egy marék húsos szalonna
egy liter csirkealaplé
400 g borsó helyett inkább 800 g
kis tejszín
feketeerdő sonka, pancetta vagy bacon ízlés szerint
A hagymát a szalonnával együtt megdinszteltem, ráborítottam a borsót, a zsírmentes alaplevet és egy pohár vizet, forrástól számítva 20 percig főztem. Leturmixoltam és átpasszíroztam.
Mivel csak 400 g borsót tettem bele egy kicsit besűrítettem étkezési keményítővel, de ha több borsót használunk, akkor ezt megspórolhatjuk.
A levest behűtöttem.
Tálaláskor tejszínnel díszítettem és sült feketeerdő sonkát tettem a tetejére.
Kifejezetten finom leves, de a legközelebb
-duplázom a borsót
-zölségalaplevet használok, hogy jobban kijöjjön a borsó édessége.
2010. április 26., hétfő
Tavasz!
A hétvégén egész sok mindent terveztem főzni, aztán szinte semmi nem lett belőle. Ehelyett vasárnap reggel elmentünk Visegrádra bobozni, aztán átsétáltunk a Fellegvárba. A Nagyvillám tetején ebédeltünk (átlag vendéglős koszt), majd úgy döntöttünk, átugrunk Vácra fagyizni, Mihályfi Lászlóhoz. A kompot pont elértük.A Desszertszalon tömve volt, az idén is akadnak különleges ízek (jázminos mangó, kókusztejes zöldborsó) a hagyományos befutók mellett. A sütik valahogy most nem ízlettek, de a kávé még mindig remek.
Miközben mi a gyönyörű tulipánok közt élveztük a lusta vasárnapot, addig Dani is remekül játszott a szökőkútnál.
Este 8 órára értünk haza, és egy cseppet sem bántam, hogy így alakult :-D
2010. április 24., szombat
Madeleine
Mostanában alig eszem édességet, így ha sütésre adom a fejem, akkor kétszer is meggondolom mit készítsek. Két verzió van: vagy olyan ami egyáltalán nem visz kísértésbe, akármilyen finom is (tejcsokis dolgok), vagy ami mindenkit megkísért, így túl hamar elfogy...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):
135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja
A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.
A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.
A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.
A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.
Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.
Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja
A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.
A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.
A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.
A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.
Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.
Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...
2010. április 22., csütörtök
Borjú koreai stílusban
A távol-keleti kajáknak rengeteg előnyük van. Legtöbbször finomak, egészségesek és 5 perc alatt elkészíthetők a wokban.
Ez a recept is ilyen, amit kivételesen nem saját képpel illusztrálok (az étel hamarabb elfogyott, mintsem fotózhatóvá hűlt volna). Szerintem érdemes egyből dupla adagot készíteni (pácolni) és csak egy-egy adagot készíteni a wokban, ami azonnal el is fogy.
Addiktív!
Hozzávalók 2 személyre:
300 g borjúhús, nagyon vékony csíkokra vágva (az eredeti recept marhát ír, de itthon ritkán lehet megbízhatóan jó marhát venni, így érdemesebb borjúval (ami legtöbbször növendék marha így is) próbálni, mert az biztosan puha lesz)
Öntet:
2 teáskanál barnacukor
2 ek szójaszósz
2 evőkanál mirin (száraz sherry vagy végszükség esetén egy kis száraz fehérbor is megteszi)
2 gerezd fokhagyma áttörve
1 teáskanál pirított szezámolaj (sötétbarna színű)
bors
egy kis olaj
4 darab újhagyma, hosszában csíkokra vágva
pár kanál pirított szezámmag
100 g basmati rizs
Az öntet hozzávalóit összekevertem, majd beleforgattam a borjúcsíkokat. Egy kicsit hagytam pácolódni.
A wokot 2 kanál olajjal felhevítettem és átpirítottam benne a húst. Hozzáadtam az újhagymát, és így is pirítottam egy percig. Végül megszórtam szezámmaggal.
Rizzsel kiegészítve isteni, gyors ebéd kerekedett belőle.
Ez a recept is ilyen, amit kivételesen nem saját képpel illusztrálok (az étel hamarabb elfogyott, mintsem fotózhatóvá hűlt volna). Szerintem érdemes egyből dupla adagot készíteni (pácolni) és csak egy-egy adagot készíteni a wokban, ami azonnal el is fogy.
Addiktív!
Hozzávalók 2 személyre:
300 g borjúhús, nagyon vékony csíkokra vágva (az eredeti recept marhát ír, de itthon ritkán lehet megbízhatóan jó marhát venni, így érdemesebb borjúval (ami legtöbbször növendék marha így is) próbálni, mert az biztosan puha lesz)
Öntet:
2 teáskanál barnacukor
2 ek szójaszósz
2 evőkanál mirin (száraz sherry vagy végszükség esetén egy kis száraz fehérbor is megteszi)
2 gerezd fokhagyma áttörve
1 teáskanál pirított szezámolaj (sötétbarna színű)
bors
egy kis olaj
4 darab újhagyma, hosszában csíkokra vágva
pár kanál pirított szezámmag
100 g basmati rizs
Az öntet hozzávalóit összekevertem, majd beleforgattam a borjúcsíkokat. Egy kicsit hagytam pácolódni.
A wokot 2 kanál olajjal felhevítettem és átpirítottam benne a húst. Hozzáadtam az újhagymát, és így is pirítottam egy percig. Végül megszórtam szezámmaggal.
Rizzsel kiegészítve isteni, gyors ebéd kerekedett belőle.
2010. április 20., kedd
Áfonyás muffin teljes kiőrlésű lisztből
Van egy rovat a Good Food magazinban, ami eddig soha nem érdekelt: az "ultimate makeover". Ebben nem másra vállalkozik a rovat gazdája, minthogy népszerű és hízlaló ételeket egészségesebbre szab: kevesebb telített zsírt, cukrot, kalóriát viszont több rostot tartalmaznak az így elkészített fogások, melyek "állítólag" ugyanolyan finomak, mint a hagyományos verzió.
Érdektelenségemnek több oka is volt, részben gyakorlati (ritkán van itthon ezekből az alapanyagokból), részben elvi (ha már "bűnözünk", akkor csináljuk rendesen), így soha nem próbáltam ki egy ilyen receptet sem...egészen mostanáig.
Ugyanis az életmódváltás kapcsán igyekszem kiszelektálni a nagy szénhidráttartalmú, magas glikémiás index-szel rendelkező ételeket - kvázi cukorbetegeknek is használható étrendet igyekszem követni, bár tény, vannak időnként kilengések.Ez a muffin is egyfajta kilengés (hisz rengeteg szénhidrát van így is benne), de a szomszédból kapott áfonya remek apropóul szolgált a kísérletezgetésre. Kicsit megtoldottam az általam eltett meggyel is, ami nem rontott az ízén. Mivel Dani nemrég kezdte az óvodát, az ideológia is megszületett gyorsan:kell a tápláló reggeli!
Az eredmény: az eddigi egyik legfinomabb muffin, amit készítettem. Biztosan "kockás füzet" esélyes a recept.
Hozzávalók:
5 ek semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj, de sima étolaj is elmegy, ha nincs más otthon)
225 g liszt
115 g teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
egy fél citrom reszelt héja és egy ek citromlé
130 g nádcukor (világos muscovado)
85 g túlérett banán
1 tojás
285 ml író (mindegyik Sparban kapható)
kb. 225 g áfonya vagy bármilyen más bogyós gyümölcs lecsepegtetve
Legelőször a banánt összenyomtam villával, majd hozzáadtam az írót, a felvert tojást és az olajat. Hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, és kevergettem egy darabig. Végül belekevertem a lisztet, sütőport és az áfonyát. Ekkor már nem szabad nagyon keverni, ahogy elvegyült a liszt már be is lehet tölteni a masszát a muffinformába. (A túlkeveréstől kemények lesznek a sütik!)
200 fokos sütőben kb 25 perc alatt aranybarnára sültek.
A kanál citromlevet összekevertem egy kanál porcukorral és a még forró sütemények tetejét átkentem egy ecsettel. Ettől szép fényes és puha lett a tetejük.
Egy muffin kb 200 kcal-át tartalmaz, ami szerintem bármilyen fogyókúrás reggelibe belefér (feltéve, hogyha valaki rácsap a kezünkre, mikor a második után nyúlunk...)
Érdektelenségemnek több oka is volt, részben gyakorlati (ritkán van itthon ezekből az alapanyagokból), részben elvi (ha már "bűnözünk", akkor csináljuk rendesen), így soha nem próbáltam ki egy ilyen receptet sem...egészen mostanáig.
Ugyanis az életmódváltás kapcsán igyekszem kiszelektálni a nagy szénhidráttartalmú, magas glikémiás index-szel rendelkező ételeket - kvázi cukorbetegeknek is használható étrendet igyekszem követni, bár tény, vannak időnként kilengések.Ez a muffin is egyfajta kilengés (hisz rengeteg szénhidrát van így is benne), de a szomszédból kapott áfonya remek apropóul szolgált a kísérletezgetésre. Kicsit megtoldottam az általam eltett meggyel is, ami nem rontott az ízén. Mivel Dani nemrég kezdte az óvodát, az ideológia is megszületett gyorsan:kell a tápláló reggeli!
Az eredmény: az eddigi egyik legfinomabb muffin, amit készítettem. Biztosan "kockás füzet" esélyes a recept.
Hozzávalók:
5 ek semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj, de sima étolaj is elmegy, ha nincs más otthon)
225 g liszt
115 g teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
egy fél citrom reszelt héja és egy ek citromlé
130 g nádcukor (világos muscovado)
85 g túlérett banán
1 tojás
285 ml író (mindegyik Sparban kapható)
kb. 225 g áfonya vagy bármilyen más bogyós gyümölcs lecsepegtetve
Legelőször a banánt összenyomtam villával, majd hozzáadtam az írót, a felvert tojást és az olajat. Hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, és kevergettem egy darabig. Végül belekevertem a lisztet, sütőport és az áfonyát. Ekkor már nem szabad nagyon keverni, ahogy elvegyült a liszt már be is lehet tölteni a masszát a muffinformába. (A túlkeveréstől kemények lesznek a sütik!)
200 fokos sütőben kb 25 perc alatt aranybarnára sültek.
A kanál citromlevet összekevertem egy kanál porcukorral és a még forró sütemények tetejét átkentem egy ecsettel. Ettől szép fényes és puha lett a tetejük.
Egy muffin kb 200 kcal-át tartalmaz, ami szerintem bármilyen fogyókúrás reggelibe belefér (feltéve, hogyha valaki rácsap a kezünkre, mikor a második után nyúlunk...)
2010. április 2., péntek
Húsvéti madárfészek torta
Az elmúlt napjaimat teljesen áthatotta a Segítsüti-láz. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki licitált a felajánlást! Még végeredményt nem tudok, de ígérem, a tavalyi évhez hasonlóan, nálam biztosan lesz vigaszág.
Ma viszont újra nagyüzem volt a konyhában, a sütemények elkészítése az én feladatom az idén is. Nem akartam túlbonyolítani az utazás előtti napom (amin dolgoznom is kell, Dani itthon van velem, és a párhuzamos idősíkokon zajlik a nagymosás, pakolás és rámolás) így mazsolás Hokkaidó kalácsot sütök és a torta is csak a dekorációjában újdonság.A csokiszálakat Líviától kaptam, és mikor megláttam a színes cukortojásokat a boltba, adta magát az ötlet, hogy madárfészket építsek a torta tetejére. Természetesen nem egyedül, hanem a Kapitány aktív közreműködésével. :-D
Mivel a torta elkészítési módján változtattam, azt is leírom.
Tészta:
1 narancs reszelt héja és leve
50 g vaj
3 tojás
150 g cukor
150 g liszt
7 g sütőpor
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.A tojássárgáját kikavartam a cukor 2/3-ával, a fehérjéből kemény habot vertem a maradék cukorral.
Hozzáadtam a sárgához a puha vajat, a narancs héját és levét, valamint beleszitáltam a sütőporos lisztet. Óvatosan belekevertem a habot, majd a kész masszát 20cm-es tortaformában aranyszínűre sütöttem.
Rácson hagytam kihűlni.
A kihűlt tortát kettévágtam és meglocsoltam 4 ek narancslikőrrel (Cointreau).
Krém:
200 g 60%-os csoki
100 g vaj
80 g porcukor
2 tojás
1/2 narancs reszelt héja
A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokival, belereszeltem a narancshéjat.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem 3 ek porcukorral. A maradék cukrot és tojássárgákat a krémbe kevertem, majd hozzáadtam a fehérjéket is. Kicsit hűlni hagytam.
Ezzel a csokimousse-szal töltöttem be és vontam be a tortát.
Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Ma viszont újra nagyüzem volt a konyhában, a sütemények elkészítése az én feladatom az idén is. Nem akartam túlbonyolítani az utazás előtti napom (amin dolgoznom is kell, Dani itthon van velem, és a párhuzamos idősíkokon zajlik a nagymosás, pakolás és rámolás) így mazsolás Hokkaidó kalácsot sütök és a torta is csak a dekorációjában újdonság.A csokiszálakat Líviától kaptam, és mikor megláttam a színes cukortojásokat a boltba, adta magát az ötlet, hogy madárfészket építsek a torta tetejére. Természetesen nem egyedül, hanem a Kapitány aktív közreműködésével. :-D
Mivel a torta elkészítési módján változtattam, azt is leírom.
Tészta:
1 narancs reszelt héja és leve
50 g vaj
3 tojás
150 g cukor
150 g liszt
7 g sütőpor
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.A tojássárgáját kikavartam a cukor 2/3-ával, a fehérjéből kemény habot vertem a maradék cukorral.
Hozzáadtam a sárgához a puha vajat, a narancs héját és levét, valamint beleszitáltam a sütőporos lisztet. Óvatosan belekevertem a habot, majd a kész masszát 20cm-es tortaformában aranyszínűre sütöttem.
Rácson hagytam kihűlni.
A kihűlt tortát kettévágtam és meglocsoltam 4 ek narancslikőrrel (Cointreau).
Krém:
200 g 60%-os csoki
100 g vaj
80 g porcukor
2 tojás
1/2 narancs reszelt héja
A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokival, belereszeltem a narancshéjat.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem 3 ek porcukorral. A maradék cukrot és tojássárgákat a krémbe kevertem, majd hozzáadtam a fehérjéket is. Kicsit hűlni hagytam.
Ezzel a csokimousse-szal töltöttem be és vontam be a tortát.
Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
2010. március 30., kedd
Mentás csokoládékekszek
Nem okozott túl nagy fejtörést, hogy idén milyen finomságot készítsek a Segítsütire, hisz már tavaly megszületett az ötlet. Nagyon szeretem az After eight-et, de valami olyan édességet szerettem volna, ami attól sokkal harmonikusabban hozza a menta ízét és benne van a keksz omlós állaga is. Bár eredetileg nem töltött kekszeket terveztem, az élet és a konyhai bakik másképp alakították a receptet, ami ily módon teljesen saját fejlesztésűvé vált. Hogy az elfogultság ne befolyásoljon, az első adagot szétosztogattam kostólópróbaként. A visszajelzések egybehangzóan pozitívak lettek, így örömmel (és nem kis megkönnyebbüléssel) ajánlom fel licitre a következő kekszet!
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat
A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.
A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín
A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat
A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.
A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín
A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.
2010. március 25., csütörtök
Panforte fagylalt és mindenféle egyéb dolog
Végre itt a tavasz!
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.
Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...
No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D
Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.
A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.
Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...
No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D
Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.
A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.
2010. március 23., kedd
Macaronmánia
Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, megtanulunk macaront sütni. Piszke vette is a fáradtságot és beavatott a nagy rejtélybe, Niki pedig biztosította a konyhát. Még akkor is remek lett volna a buli, ha egyáltalán nem sikerülnek a makik, de azok bizony mind remekül tudták a dolgukat, szép kis lábakat növesztgettek és nem repedtek szét. A bizonyság erre itt látható.
Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.
Persze teszteltem a Piszkétől tanultakat is, kevertem egy zöld teás adagot is, melynek egyik fele remekül, a másik viszont tragikusan sikerült...
Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.
Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D
Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.
Persze teszteltem a Piszkétől tanultakat is, kevertem egy zöld teás adagot is, melynek egyik fele remekül, a másik viszont tragikusan sikerült...Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.
Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D
Segítsüti 2010
Mint azt már több helyütt is olvashatjátok, idén is újra indul a Segítsüti!!!
A részleteket és a szavazás menetének leírását itt találhatjátok!
Ne feledjetek március 30-ig regisztrálni!
A részleteket és a szavazás menetének leírását itt találhatjátok!Ne feledjetek március 30-ig regisztrálni!
2010. március 22., hétfő
Zila tortaforma pályázat - A "finis" és a nyertes lemon curd
Nem vagyok az az izgulós fajta, de pénteken elég felpörgetett állapotba kerültem. Először is sütöttem két tepsi macaront. Az egyik tepsi tökéletes lett, a másik katasztrófa. Ne kérdezzétek miért, ha tudnám, már posztoltam volna. De nem adom fel a gyakorlást! :-D
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.
Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.
Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!
Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!
Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé
Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.
Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!
Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!
Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé
Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.
2010. március 12., péntek
Barista szaküzlet
Szereted a jó kávét? Belefáradtál már a fekete Lavazzába, a Media Markt-tól meg konkrétan a hideg ráz? Akkor nézz be a Barista szaküzletbe!
A polcon rengeteg különleges szemes és őrölt kávét találsz, beszerezhetsz egy-két szirupot is, hogy feldobd a sima feketéd és a csetreszkészletet is lehet bővíteni!
Én teljesen véletlenül bukkantam rá a boltra, ahol az első vásárlás során ezeket sikerült zsákmányolnom.
Tapasztalat:
1. Ez a 190 ft-os tisztítópor kb egy évre elég havi karbantartás mellett. Félelmetes mit oldott ki az amúgy tisztának vélt kávéfőzőmből... nem is akarom tudni, mi a hatóanyaga :-D
2. Egyszer jó régen a National Geographicban volt egy terjedelmes írás a kávéről és a kávézásról, benne egy rettenetes képpel, mely a koffeinmentesítést illusztrálta. Az élénken bennem élő kép ellenére (és a jó alvás érdekében) kezd új luxusommá válni ez a kávé, mellyel könnyebb ellenállni a nassolási kényszernek is.
3. Mogyoró szirup. Ultragagyi aromás nádcukorszirup, de egy teáskanálnyi egyből 10 évet fiatalít rajtam, ahogy visszarepít az amerikai emlékeimbe... Nekem bejön, bármilyen ciki.
4. A kis üzletben kártyával is fizethetsz, szóval nem kifogás, ha egy vas sincs nálad!
Én egészen biztos törzsvásárló leszek!
A polcon rengeteg különleges szemes és őrölt kávét találsz, beszerezhetsz egy-két szirupot is, hogy feldobd a sima feketéd és a csetreszkészletet is lehet bővíteni!
Én teljesen véletlenül bukkantam rá a boltra, ahol az első vásárlás során ezeket sikerült zsákmányolnom.
Tapasztalat:
1. Ez a 190 ft-os tisztítópor kb egy évre elég havi karbantartás mellett. Félelmetes mit oldott ki az amúgy tisztának vélt kávéfőzőmből... nem is akarom tudni, mi a hatóanyaga :-D
2. Egyszer jó régen a National Geographicban volt egy terjedelmes írás a kávéről és a kávézásról, benne egy rettenetes képpel, mely a koffeinmentesítést illusztrálta. Az élénken bennem élő kép ellenére (és a jó alvás érdekében) kezd új luxusommá válni ez a kávé, mellyel könnyebb ellenállni a nassolási kényszernek is.
3. Mogyoró szirup. Ultragagyi aromás nádcukorszirup, de egy teáskanálnyi egyből 10 évet fiatalít rajtam, ahogy visszarepít az amerikai emlékeimbe... Nekem bejön, bármilyen ciki.
4. A kis üzletben kártyával is fizethetsz, szóval nem kifogás, ha egy vas sincs nálad!
Én egészen biztos törzsvásárló leszek!
2010. március 10., szerda
Buffalo wings
A hétvégén sikerült megalkotnom a tökéletes reprodukcióját az amerikai kedvencemnek. A dolog olyan jól sikerült, hogy mire körülnéztünk már el is tűnt a 2 kiló csirkeszárny...
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):
2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír
A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!
A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír
A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!
A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.
2010. március 3., szerda
Habos citromtorta
Míg a blog első évében a csokoládés recepteket posztolgattam egymás után, mostanság egyre inkább a citrom válik dominálóvá a konyhában, és azt tekintem ritka kivételnek, ha csokoládéból készül valami. Nem mintha kevésbé szeretném, ugyanúgy értékelem, csak valahogy ritkábban vágyom rá...
Ez a citromtorta viszont annyira jól sikerült, hogy napi szinten tudnám nem csak én, hanem a történetesen a lépcsőházunkba költöző 3 éves csöpp lány is enni, aki azóta is emlegeti!
Vegyétek ezt figyelmeztetésnek: Addiktív!
Az elkészítés apropóját a megmaradt lemon curd szolgáltatta, ami a Zila tortaforma tesztelésre készült, és a hűtőben árválkodott. A receptet itt találjátok, először is ebből kell egy adagot készíteni a tortához. Az elkészített lemon curd kb. 3 hétig szavatos hűtőben, lefedve tartva.
A tészta hozzávalói:
6 tojás
150 g cukor
2 tk reszelt citromhéj
2 tk vaníliakivonat
2 tk meleg víz
70 g finomliszt
60 g kukoricakeményítő
3/4 tk borkősav (sütőpor is jó)
A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Sütőpapírral kibéleltem 2 db 24 cm-es tortaformát.
A tojások sárgáját habosra kavartam a cukor 2/3ával és a reszelt citromhéjjal. Beledolgoztam a vaníliát és a vizet is, a legmagasabb sebességgel kavarta a robotgép egy percen át. Beleszitáltam a lisztet, de nem kevertem bele.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a maradék cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab harmadát hozzáadtam a lisztes keverékhez, hogy föllazítsam és jól elkeverjem. A föllazított masszát pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem. Ezután kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tortaformákban. Kb 25-30 perc alatt sültek meg.
A kész tortalapokat azonnal kivettem a formából és rácson hagytam őket hűlni.
Közben elkészítettem a citromszirupot:
100 g cukor
177 g víz
93 g frissen csavart citromlé
A vizet felforraltam a cukorral, majd lehúztam a tűzről. Miután teljesen kihűlt, hozzáadtam a citromlevet.
Mivel a tojáshabtól iszonyatosan édes lesz a végeredmény, itt érdemes visszavenni a cukormennyiségből. Egészen biztos vagyok abban, hogy 50 g is bőven elég, de lehet, hogy nincs is szükség semmilyen cukorra (ízlés dolga).A tortát másnap állítottam össze.
A tortalapok tetejét és alját levágtam egy kenyérvágó késsel (kb 1 mm-t), hogy ne legyen egy pici kérge sem. Az alsó tortalapot megöntöztem a szirup felével. Rákentem a lemon curdből 240 g-ot. Rátettem a másik tortalapot és ezt is megöntöztem a maradék sziruppal.
Nem kell megijedni, a babapiskóta jellegű tortalap gyönyörűen felveszi ezt a mennyiséget anélkül, hogy szétázna.
Az olasz módon készített tojáshab hozzávalói:
6 tojásfehérje (180 g)
260 g cukor
80 g víz
47 g frissen csavart citromlé
3/4 tk borkősav
A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 3 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.
Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.
Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 6 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.
Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a tortánk tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!
Ez a citromtorta viszont annyira jól sikerült, hogy napi szinten tudnám nem csak én, hanem a történetesen a lépcsőházunkba költöző 3 éves csöpp lány is enni, aki azóta is emlegeti!
Vegyétek ezt figyelmeztetésnek: Addiktív!
Az elkészítés apropóját a megmaradt lemon curd szolgáltatta, ami a Zila tortaforma tesztelésre készült, és a hűtőben árválkodott. A receptet itt találjátok, először is ebből kell egy adagot készíteni a tortához. Az elkészített lemon curd kb. 3 hétig szavatos hűtőben, lefedve tartva.
A tészta hozzávalói:
6 tojás
150 g cukor
2 tk reszelt citromhéj
2 tk vaníliakivonat
2 tk meleg víz
70 g finomliszt
60 g kukoricakeményítő
3/4 tk borkősav (sütőpor is jó)
A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Sütőpapírral kibéleltem 2 db 24 cm-es tortaformát.
A tojások sárgáját habosra kavartam a cukor 2/3ával és a reszelt citromhéjjal. Beledolgoztam a vaníliát és a vizet is, a legmagasabb sebességgel kavarta a robotgép egy percen át. Beleszitáltam a lisztet, de nem kevertem bele.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a maradék cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab harmadát hozzáadtam a lisztes keverékhez, hogy föllazítsam és jól elkeverjem. A föllazított masszát pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem. Ezután kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tortaformákban. Kb 25-30 perc alatt sültek meg.
A kész tortalapokat azonnal kivettem a formából és rácson hagytam őket hűlni.
Közben elkészítettem a citromszirupot:
100 g cukor
177 g víz
93 g frissen csavart citromlé
A vizet felforraltam a cukorral, majd lehúztam a tűzről. Miután teljesen kihűlt, hozzáadtam a citromlevet.
Mivel a tojáshabtól iszonyatosan édes lesz a végeredmény, itt érdemes visszavenni a cukormennyiségből. Egészen biztos vagyok abban, hogy 50 g is bőven elég, de lehet, hogy nincs is szükség semmilyen cukorra (ízlés dolga).A tortát másnap állítottam össze.
A tortalapok tetejét és alját levágtam egy kenyérvágó késsel (kb 1 mm-t), hogy ne legyen egy pici kérge sem. Az alsó tortalapot megöntöztem a szirup felével. Rákentem a lemon curdből 240 g-ot. Rátettem a másik tortalapot és ezt is megöntöztem a maradék sziruppal.
Nem kell megijedni, a babapiskóta jellegű tortalap gyönyörűen felveszi ezt a mennyiséget anélkül, hogy szétázna.
Az olasz módon készített tojáshab hozzávalói:
6 tojásfehérje (180 g)
260 g cukor
80 g víz
47 g frissen csavart citromlé
3/4 tk borkősav
A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 3 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.
Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.
Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 6 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.
Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a tortánk tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!
2010. március 1., hétfő
Pillekönnyű csokoládétorta (gluténmentes!)
Következzék akkor az eddigi legeslegjobb csokoládétortám. Csokoládé mousse-szerű lapok között csokoládé ganache. Kell ennél több?
Hozzávalók:
225 g 60%-os étcsokoládé
150 g porcukor
12 tojás (szobahőn)
1,5 tk borkősav (sütőporral is lehet helyettesíteni, ha nem tudtok beszerezni)
Legelőször is elővettem a két legnagyobb tepsit, ami a háztartásban beszerezhető. Az enyémek 35x46 cm-esek. Kibéleltem sütőpapírral őket. A sütőt előmelegítettem 175 fokra.
A csokoládét nagyon óvatosan felmelegítettem a mikróban (régebben nem szerettem ezt a módszert, de mióta rájöttem, hogy kell, sok időt és macerát megspórolok vele). A cukorból kivettem két kanálnyit a maradékot pedig kikevertem a tojássárgájával. Ez kb 5 perc gyors fokozaton géppel, amíg a keverék halvány és habos nem lesz.Óvatosan hozzáadtam a langyos csokoládét és alaposan összedolgoztam.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a két evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab negyedét hozzáadtam a csokis keverékhez, hogy föllazítsam. A föllazított csokis krémet pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem.A masszát kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tepsikben. Mindegyiket 16 percig sütöttem.
A kész tortalapok kb 1 cm vastagok, kissé puffadt, matt kinézetűek és ruganyos tapintatúak:
Konyharuhával letakarva a tepsiben hagytam őket teljesen kihűlni, majd sütőpapírostól a hűtőbe pakoltam őket.
Ganache hozzávalói:
500 ml tejszín
240 g 60%-os csokoládé1 tk vaníliaesszencia (de bármilyen más fűszer is lehet, ízlés szerint)
A tejszínt melegíteni kezdtem, majd amikor kis buborékok kezdtem megjelenni az edény pereménél, lehúztam a tűzről. Belekevertem az apróra tört csokoládét és jó alaposan belekevertem. Miközben hűlt is átkevertem időnként.
A tejszínes keveréknek 20 fokosnak kell lennie, ezt hőmérővel ellenőriztem. (Ha nem elég hideg, nem lehet felverni, ha túl hideg, nem lesz elég levegős.)A keveréket a robotgéppel kb 30-60 másodpercig vertem alacsony sebességgel, figyelve, hogy mikor kezd sűrűsödni. Mikor lágy hullámokat vetett, a gépet kikapcsoltam (a massza még ezután is sűrűsödik kissé!)
Ha valaki túlverné a ganache-t és az szemcséssé válna, visszamelegítéssel és újrahűtéssel megmentheti az alapanyagokat!
A torta összeállítása:
A hűtőből kivett lapokat kettévágtam (így 4 kisebb téglalapot kaptam). Lefejtettem róluk a papírt és betöltöttem a ganache-sal. A kilógó széleket levágtam és a maradék krémmel bevontam a torta oldalát is. A tetejére csokifodrokat halmoztam.
Bár a leírás részletessége miatt bonyolultnak hangzik, a torta elkészítése mégsem jár nagyobb munkával, mint bármelyik másé (Nigella receptjeit most nem számítom ide), a végeredmény pedig olyan különleges, hogy kétszer ennyi gályázást is megér a dolog!
A héten felteszem a tojáshabos citromtortát is!
Hozzávalók:225 g 60%-os étcsokoládé
150 g porcukor
12 tojás (szobahőn)
1,5 tk borkősav (sütőporral is lehet helyettesíteni, ha nem tudtok beszerezni)
Legelőször is elővettem a két legnagyobb tepsit, ami a háztartásban beszerezhető. Az enyémek 35x46 cm-esek. Kibéleltem sütőpapírral őket. A sütőt előmelegítettem 175 fokra.
A csokoládét nagyon óvatosan felmelegítettem a mikróban (régebben nem szerettem ezt a módszert, de mióta rájöttem, hogy kell, sok időt és macerát megspórolok vele). A cukorból kivettem két kanálnyit a maradékot pedig kikevertem a tojássárgájával. Ez kb 5 perc gyors fokozaton géppel, amíg a keverék halvány és habos nem lesz.Óvatosan hozzáadtam a langyos csokoládét és alaposan összedolgoztam.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a két evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab negyedét hozzáadtam a csokis keverékhez, hogy föllazítsam. A föllazított csokis krémet pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem.A masszát kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tepsikben. Mindegyiket 16 percig sütöttem.
A kész tortalapok kb 1 cm vastagok, kissé puffadt, matt kinézetűek és ruganyos tapintatúak:
Konyharuhával letakarva a tepsiben hagytam őket teljesen kihűlni, majd sütőpapírostól a hűtőbe pakoltam őket.Ganache hozzávalói:
500 ml tejszín
240 g 60%-os csokoládé1 tk vaníliaesszencia (de bármilyen más fűszer is lehet, ízlés szerint)
A tejszínt melegíteni kezdtem, majd amikor kis buborékok kezdtem megjelenni az edény pereménél, lehúztam a tűzről. Belekevertem az apróra tört csokoládét és jó alaposan belekevertem. Miközben hűlt is átkevertem időnként.
A tejszínes keveréknek 20 fokosnak kell lennie, ezt hőmérővel ellenőriztem. (Ha nem elég hideg, nem lehet felverni, ha túl hideg, nem lesz elég levegős.)A keveréket a robotgéppel kb 30-60 másodpercig vertem alacsony sebességgel, figyelve, hogy mikor kezd sűrűsödni. Mikor lágy hullámokat vetett, a gépet kikapcsoltam (a massza még ezután is sűrűsödik kissé!)
Ha valaki túlverné a ganache-t és az szemcséssé válna, visszamelegítéssel és újrahűtéssel megmentheti az alapanyagokat!
A torta összeállítása:
A hűtőből kivett lapokat kettévágtam (így 4 kisebb téglalapot kaptam). Lefejtettem róluk a papírt és betöltöttem a ganache-sal. A kilógó széleket levágtam és a maradék krémmel bevontam a torta oldalát is. A tetejére csokifodrokat halmoztam.
Bár a leírás részletessége miatt bonyolultnak hangzik, a torta elkészítése mégsem jár nagyobb munkával, mint bármelyik másé (Nigella receptjeit most nem számítom ide), a végeredmény pedig olyan különleges, hogy kétszer ennyi gályázást is megér a dolog!A héten felteszem a tojáshabos citromtortát is!
2010. február 28., vasárnap
Könyvajánló
Vagy lehetne az is a poszt címe, hogy Pierre Hermé menjen haza.... :-D
A történet ott kezdődött, hogy még decemberben vettem egy fantasztikus tortáskönyvet, melyből már több dolog is készült, többek között ez a háromtejes torta. A szerzője Rose Levy Beranbaum, aki már korábban világhírűvé vált a Cake Bible és a Bread Bible című könyve kapcsán. 20 évvel a Cake Bible után kiadta a Rose's heavenly cakes-et, ami a legfantasztikusabb tortáskönyv, ami valaha a kezembe került. A receptek nem tipikusan a 30 perc alatt összedobható zseniálprimitív torták, hanem részletesen leírt és körbemagyarázott műalkotások (kb. 6 oldal egy recept!), melyekben a hozzávalók nemcsak pohárban, hanem grammban is meg vannak adva (pedig amerikai könyv). Mivel az író magyar származású, olyan kifejezésekkel is találkozunk a könyvben, mint a "lekvár" és a "Jancsi torta"!
A könyv nemcsak azért nagyszerű, mert tele van jobbnál, jobb receptekkel, hanem mert mindent alaposan megmagyaráz, így számos cukrásztechnikát meg lehet tanulni, melyek a jövőben kreatívan használhatók. Megmagyarázza, hogy miért kell szobahőmérsékletű tojásokat használni, mire jó a borkősav, hogyan készítsünk tökéletes tojáshabot olasz módra (cukorsziruppal) vagy hány fokon verjük habbá a ganache-t?
Nem állítom, hogy kezdő háziasszonyoknak való, de ha valakit komolyabb mélységekben is érdekel a cukrászat, ki ne hagyja!!!
Én személy szerint már bejelöltem magamnak ezt a könyvét is a kívánságlistámon.
Hamarosan jönnek a receptek!
A történet ott kezdődött, hogy még decemberben vettem egy fantasztikus tortáskönyvet, melyből már több dolog is készült, többek között ez a háromtejes torta. A szerzője Rose Levy Beranbaum, aki már korábban világhírűvé vált a Cake Bible és a Bread Bible című könyve kapcsán. 20 évvel a Cake Bible után kiadta a Rose's heavenly cakes-et, ami a legfantasztikusabb tortáskönyv, ami valaha a kezembe került. A receptek nem tipikusan a 30 perc alatt összedobható zseniálprimitív torták, hanem részletesen leírt és körbemagyarázott műalkotások (kb. 6 oldal egy recept!), melyekben a hozzávalók nemcsak pohárban, hanem grammban is meg vannak adva (pedig amerikai könyv). Mivel az író magyar származású, olyan kifejezésekkel is találkozunk a könyvben, mint a "lekvár" és a "Jancsi torta"!
A könyv nemcsak azért nagyszerű, mert tele van jobbnál, jobb receptekkel, hanem mert mindent alaposan megmagyaráz, így számos cukrásztechnikát meg lehet tanulni, melyek a jövőben kreatívan használhatók. Megmagyarázza, hogy miért kell szobahőmérsékletű tojásokat használni, mire jó a borkősav, hogyan készítsünk tökéletes tojáshabot olasz módra (cukorsziruppal) vagy hány fokon verjük habbá a ganache-t?
Nem állítom, hogy kezdő háziasszonyoknak való, de ha valakit komolyabb mélységekben is érdekel a cukrászat, ki ne hagyja!!!
Én személy szerint már bejelöltem magamnak ezt a könyvét is a kívánságlistámon.
Hamarosan jönnek a receptek!
2010. február 25., csütörtök
Gorgonzolás saláta vörösboros körtével
A tegnapi saláta annyira jól sikerült, hogy úgy határoztam, ma is "ünnepelek". Egy újabb színes kis szösszenet az egészség és változatosság jegyében.
Hozzávalók két személyre:
két marék rukkola
gorgonzola vagy márványsajt
egy marék dió
két körte
Az öntethez
150 ml száraz vörösbor
100 ml ecet
50 g cukor
3 szegfűbors
3 szegfűszeg
5 feketebors
Az öntet hozzávalóit összemértem és feltettem főni. Közben meghámoztam, kimagvaztam és cikkekre vágtam a körtéket. A körteszeleteket 20 percen keresztül főztem takaréklángon, amíg megpuhultak és a lé besűrösödött alattuk. A körtét kiszedtem hűlni, a maradék levet pár kanálnyira beforraltam.
Egy serpenyőben megpirítottam a diót.
Közben a rukkolát tányérokra szedtem. A körtét és a sajtot elrendezgettem, majd megszórtam piritott dióval. Végül megöntöztem a vörösboros mártással.
A recept alapötlete innen: Olive 2009/12
Hozzávalók két személyre:
két marék rukkola
gorgonzola vagy márványsajt
egy marék dió
két körte
Az öntethez
150 ml száraz vörösbor
100 ml ecet
50 g cukor
3 szegfűbors
3 szegfűszeg
5 feketebors
Az öntet hozzávalóit összemértem és feltettem főni. Közben meghámoztam, kimagvaztam és cikkekre vágtam a körtéket. A körteszeleteket 20 percen keresztül főztem takaréklángon, amíg megpuhultak és a lé besűrösödött alattuk. A körtét kiszedtem hűlni, a maradék levet pár kanálnyira beforraltam.
Egy serpenyőben megpirítottam a diót.
Közben a rukkolát tányérokra szedtem. A körtét és a sajtot elrendezgettem, majd megszórtam piritott dióval. Végül megöntöztem a vörösboros mártással.
A recept alapötlete innen: Olive 2009/12
2010. február 24., szerda
Ünnepi ebéd
Ne kérdezzétek, mit ünnepelek! Igazából semmit, de úgy is mondhatnám, hogy minden olyan apró dolgot, amiért érdemes élni. 
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.
Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.
Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!
2010. február 23., kedd
Sült paprikás fougasse
Pedig már azt hittem mára utolértem magam! De nem. Úgy alakult, hogy megint megtalált egy "kis" munka. Hál istennek ez nem hónapokra szól, jól látható a vége, de a héten nem unatkozom.
Munka közben persze időnként bele-belenézek egy-két könyvjelzőbe, amiket még réges-rég jelöltem be magamnak a neten. (Ti is szoktatok elkalandozni munka közben?)
Nos az én egyik könyvjelzőm ez a csodás sült paprikás kenyér volt. A recept egy könyvből származik, ami csodás kenyereket ígér 5 perc munkával. Nem is álltam volna neki a dolognak, ha nem 5 percről lett volna szó. Meg arról a két kaliforniai paprikáról, amit egy hete vásároltam (más célból) és már kezdtek ráncosodni a hűtőben....
Hozzávalók:
300 ml víz
1 tk porélesztő
1 tk só
kenyérliszt (kb 2,5 pohár)
Langyos vízben felkevertem az élesztőt és a sót, majd kanalanként adagoltam hozzá a lisztet. Egy kicsit eltértem a recepttől, mert tettem bele egy ek. olivaolajat is (már ha ilyen mediterránban nyomjuk). A dagasztást a gépre bíztam, a kész tésztát olivaolajjal kikent tálban kelesztettem 3 órán keresztül (amíg duplájára nem nőtt).
Közben a 2 paprikámat feketére sütöttem a grillserpenyőben (platni is remek), majd beletettem egy tálba, amit lefedtem. A gőz hatására a paprikák bőrét könnyen le lehetett húzni, miután kihűltek. Kicsumáztam és feldaraboltam a paprikákat.
A tésztát ovális alakúra nyújtottam, az egyik felére rápakoltam a sült paprikadarabokat. A másik felét 2 cm-es csíkokban bemetszettem. Megsóztam Maldon sóval, kicsit borsoztam is a paprikát, majd ráhajtottam a bemetszett tésztát. A szélét jól összetapasztottam. A tetejét lekentem olivaolajjal, megsóztam és kakukkfűvel is megszórtam.
Sütőpapírra tettem és amíg bemelegedett a sütő, kelni hagytam.
A sütőt beizzítottam 250 fokra, majd berakram a kenyerem. Bőszen spricceltem a vizet az elején, hogy gőzös legyen a sütő belül, majd 220 fokra levettem a hőt.
Most trükköztem, és az elején csak alsó sütést használtam 8 percig, majd eztán váltottam vissza alsó-felső melegítésre, hogy jó piros héja legyen alul is a kenyeremnek (ha már nincs sütőkövem).
Félórán belül meg is sült a gyönyörűség, amit a család apraja-nagyja lelkesen fogyasztott.
Be is termeltük némi kéksajttal és fehérborral vacsorára majdnem az egészet.
Remek kenyér lett, amit még biztosan sokszor fogok készíteni!
Az eredeti receptet pedig itt olvashatjátok!
Munka közben persze időnként bele-belenézek egy-két könyvjelzőbe, amiket még réges-rég jelöltem be magamnak a neten. (Ti is szoktatok elkalandozni munka közben?)
Nos az én egyik könyvjelzőm ez a csodás sült paprikás kenyér volt. A recept egy könyvből származik, ami csodás kenyereket ígér 5 perc munkával. Nem is álltam volna neki a dolognak, ha nem 5 percről lett volna szó. Meg arról a két kaliforniai paprikáról, amit egy hete vásároltam (más célból) és már kezdtek ráncosodni a hűtőben....
Hozzávalók:300 ml víz
1 tk porélesztő
1 tk só
kenyérliszt (kb 2,5 pohár)
Langyos vízben felkevertem az élesztőt és a sót, majd kanalanként adagoltam hozzá a lisztet. Egy kicsit eltértem a recepttől, mert tettem bele egy ek. olivaolajat is (már ha ilyen mediterránban nyomjuk). A dagasztást a gépre bíztam, a kész tésztát olivaolajjal kikent tálban kelesztettem 3 órán keresztül (amíg duplájára nem nőtt).
Közben a 2 paprikámat feketére sütöttem a grillserpenyőben (platni is remek), majd beletettem egy tálba, amit lefedtem. A gőz hatására a paprikák bőrét könnyen le lehetett húzni, miután kihűltek. Kicsumáztam és feldaraboltam a paprikákat.
A tésztát ovális alakúra nyújtottam, az egyik felére rápakoltam a sült paprikadarabokat. A másik felét 2 cm-es csíkokban bemetszettem. Megsóztam Maldon sóval, kicsit borsoztam is a paprikát, majd ráhajtottam a bemetszett tésztát. A szélét jól összetapasztottam. A tetejét lekentem olivaolajjal, megsóztam és kakukkfűvel is megszórtam.
Sütőpapírra tettem és amíg bemelegedett a sütő, kelni hagytam.
A sütőt beizzítottam 250 fokra, majd berakram a kenyerem. Bőszen spricceltem a vizet az elején, hogy gőzös legyen a sütő belül, majd 220 fokra levettem a hőt.
Most trükköztem, és az elején csak alsó sütést használtam 8 percig, majd eztán váltottam vissza alsó-felső melegítésre, hogy jó piros héja legyen alul is a kenyeremnek (ha már nincs sütőkövem).
Félórán belül meg is sült a gyönyörűség, amit a család apraja-nagyja lelkesen fogyasztott.
Be is termeltük némi kéksajttal és fehérborral vacsorára majdnem az egészet.
Remek kenyér lett, amit még biztosan sokszor fogok készíteni!
Az eredeti receptet pedig itt olvashatjátok!
2010. február 18., csütörtök
Sajtos croissant - házilag hajtogatott leveles tésztából
Joanne Harris könyveit legtöbbször akkor veszem elő, ha pihenni akarok. A regényei teljesen kikapcsolnak, a szakácskönyveiben szereplő képek és receptek pedig otthonos érzést keltenek. Nem utolsó szempont, hogy eddig minden kipróbált receptje működött is!
Mivel az év eleje nagyon mozgalmasra sikeredett (illetve a folytatás sem ígérkezik másnak), mostanában nagyon keveset alkotok a konyhában. Örülök, ha valami ehetőt összedobok 20 perc alatt. De ezért ott motoszkálnak az agyamban hátul a kívánságlistán szereplő tételek, mint pl. ez a croissant.
Világéletemben imádtam, januárban nem is bírtam ellenállni a kísértésnek. Ebben a receptben az a jó, hogy pár óra alatt összedobható és másnap reggel már süthető is. A mi háromfős családunknak ez dupla adag, így a teljesen megkelt kiflik felét lefagyasztottam és kb. két hét múlva sütöttem meg reggelire.
Legszívesebben mindig tartanék a fagyasztóban, mert überelhetetlen mind reggeliként, mint uzsonnaként.
Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
4,5 dkg cukor
egy tk só
1,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 dl langyos tej
25 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
egy tojás
Előkészítés:
A vaj és a tojás kivételével a robotgéppel összedolgoztattam a hozzávalókat és pihenni hagytam kb 20 percig.
A vajat 20x20 cm-es négyszöggé formáztam.
A tésztát kb 50x50 cm-esre nyújtottam, és belecsomagoltam a vajat.
Hajtogatás:
A csomagot kinyújtottam kb 20x60 cm-es téglalappá (az oldalarány mindig 1:3)
A tészta alsó harmadát felhajtottam, majd a felső harmadot is ráhajtottam, így megint egy 1:3 oldalarányú lapot kaptam, amit 90 fokkal elforgattam és újra kinyújtottam 20x60 cm-esre, majd folpackba csavartam és betettem a hűtőbe min. 30 percre (de volt benne 1,5 órás szünet is)
Ezt a hajtogatást ismételtem meg még kétszer vagy háromszor az este folyamán, ahogy időm engedte.
Lefekvés előtt kivettem a tésztát a hűtőből és kb 42x42 cm-esre nyújtottam. Kettévágtam és mindegyik téglalapból 6 háromszöget vágtam. Ezekre egy egy darab sajtot helyeztem és feltekertem kifli alakban. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, folpackkal beborítottam (nehogy kiszáradjanak) és egész éjszaka kelni hagytam (kb 7 órát).
Másnap bemelegítettem a sütőt 220 fokra. Lekentem egy felvert tojással a kifliket és kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.
A második tepsi ment a fagyasztóba, majd a megfagyott kiflik egy hűtőzacskóba. A fagyos kifliket közvetlenül sütés előtt kentem le tojással és ugyanúgy 220 fokos sütőben sütöttem.
A képen a második csapat látható, mert az elsőnél esélytelen volt fotózni :-D
A recept Joanne Harris: Francia Piac című könyvéből származik.
Mivel az év eleje nagyon mozgalmasra sikeredett (illetve a folytatás sem ígérkezik másnak), mostanában nagyon keveset alkotok a konyhában. Örülök, ha valami ehetőt összedobok 20 perc alatt. De ezért ott motoszkálnak az agyamban hátul a kívánságlistán szereplő tételek, mint pl. ez a croissant.
Világéletemben imádtam, januárban nem is bírtam ellenállni a kísértésnek. Ebben a receptben az a jó, hogy pár óra alatt összedobható és másnap reggel már süthető is. A mi háromfős családunknak ez dupla adag, így a teljesen megkelt kiflik felét lefagyasztottam és kb. két hét múlva sütöttem meg reggelire.
Legszívesebben mindig tartanék a fagyasztóban, mert überelhetetlen mind reggeliként, mint uzsonnaként.
Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
4,5 dkg cukor
egy tk só
1,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 dl langyos tej
25 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
egy tojás
Előkészítés:
A vaj és a tojás kivételével a robotgéppel összedolgoztattam a hozzávalókat és pihenni hagytam kb 20 percig.
A vajat 20x20 cm-es négyszöggé formáztam.
A tésztát kb 50x50 cm-esre nyújtottam, és belecsomagoltam a vajat.
Hajtogatás:
A csomagot kinyújtottam kb 20x60 cm-es téglalappá (az oldalarány mindig 1:3)
A tészta alsó harmadát felhajtottam, majd a felső harmadot is ráhajtottam, így megint egy 1:3 oldalarányú lapot kaptam, amit 90 fokkal elforgattam és újra kinyújtottam 20x60 cm-esre, majd folpackba csavartam és betettem a hűtőbe min. 30 percre (de volt benne 1,5 órás szünet is)
Ezt a hajtogatást ismételtem meg még kétszer vagy háromszor az este folyamán, ahogy időm engedte.
Lefekvés előtt kivettem a tésztát a hűtőből és kb 42x42 cm-esre nyújtottam. Kettévágtam és mindegyik téglalapból 6 háromszöget vágtam. Ezekre egy egy darab sajtot helyeztem és feltekertem kifli alakban. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, folpackkal beborítottam (nehogy kiszáradjanak) és egész éjszaka kelni hagytam (kb 7 órát).
Másnap bemelegítettem a sütőt 220 fokra. Lekentem egy felvert tojással a kifliket és kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.
A második tepsi ment a fagyasztóba, majd a megfagyott kiflik egy hűtőzacskóba. A fagyos kifliket közvetlenül sütés előtt kentem le tojással és ugyanúgy 220 fokos sütőben sütöttem.
A képen a második csapat látható, mert az elsőnél esélytelen volt fotózni :-D
A recept Joanne Harris: Francia Piac című könyvéből származik.
2010. február 3., szerda
Citromos mákos szelet lemon curd-del töltve
Az egyik nagy kedvencem a citrom-mák kombináció, így egyértelmű volt, hogy a harmadik Zila tortaformára adaptált recept erre fog épülni.
Hozzávalók a tésztához:
2 nagy szobahőmérsékletű tojás
1 szobahőmérsékletű tojássárgája
2 tk vaníliakivonat
1,5 tk sütőpot
0,5 tk szódabikarbóna
0,5 tk só
3 kezeletlen citrom reszelt héja
A tojás kivételével a hozzávalókat a robotgép keverőtáljába mértem és a krémkarral közepes sebességgel egyneművé kavartam (kb. 2 perc). A tojásokat egy tányérban kissé felvertem, majd két részletben a masszához adtam és újabb 2-3 percig keverte a gép.
A 180 fokra előmelegített sütőből kivettem a forró tepsit, erre helyeztem az előkészített Zila tortaformát. Gyorsan lefújtam a leválasztó spray-vel, majd belekanalaztam a masszát.
Kb 40 perc alatt sült meg a tészta, ezt tűpróbával ellenőriztem.
A tészta egy része kinőtt a formából és a tepsibe csurogva sült meg, mely kostolónak nagyon örült a család, de így kb 15% veszteséggel lehet számolni.
A kész tésztáról először a szilikont, majd kihűlés után a fémkeretet is lehúztam. Hagytam teljesen kihűlni.
Lemon curd
Hozzávalók:
7 tojás sárgája
150 ml citromlé
egy kezeletlen citrom reszelt héja
egy csipet só
A hozzávalókat összemértem, majd vízgőz felett, folyamatos kavarás mellett sűrűre főztem. Ahogy kész lett egy sűrű hálójú szitán átszűrtem, majd hagytam kihűlni.
A kész krémet a kocka alakú mélyedésekbe töltöttem.
Eredmény: Nagyon intenzív citromos desszert, ahol a mák íze csak jelzésértékű, főleg textúrában teszi azt különlegessé. El tudnám képzelni egy vajasabb krémmel (Pierre Hermé klasszikus citromkrémje), ahol a citromlevet csak a tojással főzöm fel, és kihűlés után kanalanként dolgozom bele a szobahőmérsékletű vajat. Ez egy sokkal légiesebb textúrát adna, ami még érdekesebb lenne a mákos alapon. Majd legközelebb!
Maga a tészta is isteni, őzgerinc vagy kuglófformában is megsüthető, majd érdemes egy kis citromos cukorsziruppal átecsetelni, hogy nedvesebb legyen az állaga (bár mi önmagában is tökéletesnek találtuk).
2010. január 31., vasárnap
Kitartás!
Szíves elnézést kérek mindenkitől, aki hiányolja a posztjaim. Rengeteg a munkám, külföldön is voltam, mostanában pedig netem nincs.
De a konyha működik, a képek készülnek, egyszer időm is lesz, hogy megírjak mindent.
Addig pedig : Kitartás!
De a konyha működik, a képek készülnek, egyszer időm is lesz, hogy megírjak mindent.
Addig pedig : Kitartás!
2010. január 19., kedd
2010. január 14., csütörtök
Kávéfagylalt whiskys karamellkrémmel
Ehhez a desszerthez egy örök nyerő párost választottam, a kávét és a karamellt.
Készült alá döngölt sajttorta-alap is amarettini kekszből, hogy élvezhessük a különböző textúrákat, de enélkül is finom nyalánkságot kapunk.
A fagylalt:
5 tojássárgája
150 g cukor
4 ek nescafe
250 ml tej
500 ml tejszín
egy tk vaníliakivonat
A tojássárgáját kikavartam a cukorral és a vaníliával. Felöntöttem a tejjel és a tejszín felével, majd lassú tűzön főzni kezdtem. Fontos az állandó kavargatás. Mikor már szépen bevonta a fakanál hátát a sűrűsödő sodó, lehúztam a tűzről. Belekevertem a kávét és a maradék tejszínt, majd behűtöttem. (Mivel nálunk felnőtteknek készült a desszert, került bele egy nagy lötty Kahlúa kávélikőr is).
A hideg masszát a fagylaltgép tartályába tettem és hagytam, hogy lágy állagú fagyit készítsen belőle. A fagyit betöltöttem a Zila tortaformába, és jól kifagyasztottam.
Whiskys karamellszósz:
300 g golden szirup
100 g demerara nádcukor
50 g vaj
1/2 tk Maldon só
2 ek bourbon whisky
125 ml tejszín
A whisky és a tejszín kivételével összeforraltam a hozzávalókat kb. 5 percen keresztül. Lehúztam a tűzről és vékony sugárban hozzáadtam a whiskyt, majd a tejszínt.
Hagytam kihűlni, majd csőrös mérőpohárba töltöttem, és annak segítségével a kávéfagyi mélyedéseibe adagoltam.
Kekszmorzsa alap:
200 g amarettini
75 g puha vaj
A hozzávalókat aprítógépben összeaprítottam, majd a tortaforma alapjának megfelelő nagyságú négyzetre lapítottam és behűtöttem.
Tálaláskor a kész alapra helyeztem a betöltött kávéfagyit. Legközelebb a tortaformát nem töltöm tele, hanem arra"döngölöm" az alapot, hogy egyszerűbb legyen tálalni.
Készült alá döngölt sajttorta-alap is amarettini kekszből, hogy élvezhessük a különböző textúrákat, de enélkül is finom nyalánkságot kapunk.
A fagylalt:
5 tojássárgája
150 g cukor
4 ek nescafe
250 ml tej
500 ml tejszín
egy tk vaníliakivonat
A tojássárgáját kikavartam a cukorral és a vaníliával. Felöntöttem a tejjel és a tejszín felével, majd lassú tűzön főzni kezdtem. Fontos az állandó kavargatás. Mikor már szépen bevonta a fakanál hátát a sűrűsödő sodó, lehúztam a tűzről. Belekevertem a kávét és a maradék tejszínt, majd behűtöttem. (Mivel nálunk felnőtteknek készült a desszert, került bele egy nagy lötty Kahlúa kávélikőr is).
A hideg masszát a fagylaltgép tartályába tettem és hagytam, hogy lágy állagú fagyit készítsen belőle. A fagyit betöltöttem a Zila tortaformába, és jól kifagyasztottam.
Whiskys karamellszósz:
300 g golden szirup
100 g demerara nádcukor
50 g vaj
1/2 tk Maldon só
2 ek bourbon whisky
125 ml tejszín
A whisky és a tejszín kivételével összeforraltam a hozzávalókat kb. 5 percen keresztül. Lehúztam a tűzről és vékony sugárban hozzáadtam a whiskyt, majd a tejszínt.
Hagytam kihűlni, majd csőrös mérőpohárba töltöttem, és annak segítségével a kávéfagyi mélyedéseibe adagoltam.
Kekszmorzsa alap:
200 g amarettini
75 g puha vaj
A hozzávalókat aprítógépben összeaprítottam, majd a tortaforma alapjának megfelelő nagyságú négyzetre lapítottam és behűtöttem.
Tálaláskor a kész alapra helyeztem a betöltött kávéfagyit. Legközelebb a tortaformát nem töltöm tele, hanem arra"döngölöm" az alapot, hogy egyszerűbb legyen tálalni.
2010. január 10., vasárnap
Rozmaringos piskóta kecskesajttal, mézes tokajis redukcióval
Karácsonykor ez a nem túl édes desszert lett a kedvencünk, amit a Zila tortaformával készítettem. Az első próbálkozásom a tortaformával csúfos kudarcba fulladt. Másodjára viszont - amikor kizárólag a saját érzéseimre hagyatkoztam az arányokat illetően - született ez a remek darab. Engedjétek meg, hogy ezzel kívánjak Boldog Új Évet nektek is!
Hozzávalók:
Az öntethez:
150 ml gesztenyeméz
150 ml tokaji vagy egyéb fehérbor ízlés szerint
1,5 ek friss rozmaringlevél aprítva
2 tk citromlé
A mézet és a bort összekevertem, felforraltam és kb. 5 percig gyöngyöztetve forraltam Miután levettem a tűzről beleszórtam a rozmaringot és állni hagytam pár órát. Kis üvegbe szűrtem, citromlével ízesítettem (opcionális).
A piskótához:
4 egész tojás
160 g demerara nádcukor
1 tk vaníliakivonat
225 g liszt
1 tk sütőpor
2 ek extra szűz olívaolaj
egy csipet só
1,5 ek apróra vágott friss rozmaringlevél
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A tojásokat habosra kavartam a sóval a robotgéppel, majd hozzáadtam a cukrot és hagytam, hogy a legmagasabb fordulaton habbá verje a Kitchen Aid. Ez legalább 10 perces művelet volt, amíg kimértem és előkészítettem a többi hozzávalót is.
Mikor a tojásból gyönyörű hab lett, óvatosan hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, rozmaringot, majd legvégül az olívaolajat (isteni aromát ad a tésztának).
A Zila tortaformát egy tepsire tettem, lefújtam a leválasztó spray-vel, majd beleöntöttem a masszát.
Addig sütöttem, míg mindenütt aranyszínű lett. A tésztát rácson hagytam kihűlni.
Kecskesajtos töltelék:
300 g friss krémes kecskesajt
1 ek vágott rozmaringlevél
1 tk só
egy ek. gesztenyeméz
opcionális:
néhány ek. pirított, vágott mogyoró
egy ek. Calvados
A töltelék hozzávalóit összekavartam. Mivel sok minden múlik a sajt állagán, ha szükséges egy-két kanál tejföllel, vagy tejszínnel lehet lágyítani. Ha túl folyós lenne a végeredmény, akkor pedig kanalazzuk egy muszlinkendőbe, amit egy nagy szűrőbe állítunk és hagyjuk lecsöpögni.
Én a SPAR-ban vettem francia kecskesajtot, annak pont tökéletes volt az állaga.
A krémet nyomózsákba szedtem és megtöltöttem a kis kockákat. Megszórtam pirított mogyoróval, és friss rozmaringlevéllel díszítettem.
Az öntet nagyon jól áll ennek a süteménynek, nem érdemes vele spórolni!
Változat: Ha valaki szereti a mazsolát, akkor tehet mindegyik lyuk aljába egy kis tokajiba áztatott mazsolát is.
Hozzávalók:
Az öntethez:
150 ml gesztenyeméz
150 ml tokaji vagy egyéb fehérbor ízlés szerint
1,5 ek friss rozmaringlevél aprítva
2 tk citromlé
A mézet és a bort összekevertem, felforraltam és kb. 5 percig gyöngyöztetve forraltam Miután levettem a tűzről beleszórtam a rozmaringot és állni hagytam pár órát. Kis üvegbe szűrtem, citromlével ízesítettem (opcionális).
A piskótához:
4 egész tojás
160 g demerara nádcukor
1 tk vaníliakivonat
225 g liszt
1 tk sütőpor
2 ek extra szűz olívaolaj
egy csipet só
1,5 ek apróra vágott friss rozmaringlevél
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A tojásokat habosra kavartam a sóval a robotgéppel, majd hozzáadtam a cukrot és hagytam, hogy a legmagasabb fordulaton habbá verje a Kitchen Aid. Ez legalább 10 perces művelet volt, amíg kimértem és előkészítettem a többi hozzávalót is.
Mikor a tojásból gyönyörű hab lett, óvatosan hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, rozmaringot, majd legvégül az olívaolajat (isteni aromát ad a tésztának).
A Zila tortaformát egy tepsire tettem, lefújtam a leválasztó spray-vel, majd beleöntöttem a masszát.
Addig sütöttem, míg mindenütt aranyszínű lett. A tésztát rácson hagytam kihűlni.
Kecskesajtos töltelék:
300 g friss krémes kecskesajt
1 ek vágott rozmaringlevél
1 tk só
egy ek. gesztenyeméz
opcionális:
néhány ek. pirított, vágott mogyoró
egy ek. Calvados
A töltelék hozzávalóit összekavartam. Mivel sok minden múlik a sajt állagán, ha szükséges egy-két kanál tejföllel, vagy tejszínnel lehet lágyítani. Ha túl folyós lenne a végeredmény, akkor pedig kanalazzuk egy muszlinkendőbe, amit egy nagy szűrőbe állítunk és hagyjuk lecsöpögni.
Én a SPAR-ban vettem francia kecskesajtot, annak pont tökéletes volt az állaga.
A krémet nyomózsákba szedtem és megtöltöttem a kis kockákat. Megszórtam pirított mogyoróval, és friss rozmaringlevéllel díszítettem.
Az öntet nagyon jól áll ennek a süteménynek, nem érdemes vele spórolni!
Változat: Ha valaki szereti a mazsolát, akkor tehet mindegyik lyuk aljába egy kis tokajiba áztatott mazsolát is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)