Az egésznek a legnehezebb része a Madeira mártás. Ezzel a részével nem voltam elégedett. De hát így jár az, aki nem szánja rá az időt és a neten található lebutított változattal igyekszik reprodukálni azt, amit nem lehet. Én ma így csináltam, de legközelebb biztos másképp fogom. Nem lett rossz, csak nem az igazi. Mindent beletettem amit írt, a leves nem kockából volt, de meg sem közelítette az anyukámét...
A többi egyébként gyerekjáték: az ember előveszi a kis libamájat, felszeleteli és pár perc alatt kisüti. Majd ugyanebbe a serpenyőbe a már 5 napja érlelődő bélszínszeletek kerültek, most kivételesen szinte teljesen átsütöttem őket. Végezetül a gombafejeket pirítottam meg. Közben a tegnap vásárolt bagettet felkarikáztam, megpirítottam. Egy-egy szelet bélszínt, libamájat és gombát pakoltam a tetejükre, s egy-két kanálnyi mártással meglocsoltam őket. Jófajta vörösbort ittunk hozzá és jókat kacarásztunk Danikapitány első libamájélményém...Naná, hogy nem köpte ki!
4 megjegyzés:
Így azért el lehet viselni a lét gyötrelmeit! Bélszín, libamáj, vörösbor, halmozott élvezetek :)
Ne süsd át teljesen, akkor oda a puha zamat!
Gyanús, mármint hogy átsütöd.... te gasztromacs:-) Olvasgatlak, hiányollak, és nagyon örülök "nektek". Puszi innen a koronás városból.
Mmm ez isteni lehet. Még sosem csináltam de mindenképp fogok.
Megjegyzés küldése