2008. július 2., szerda

Bélszín Rossini módra

Nálunk otthon sokszor ez volt az "ünnepi" étel. Nincs benne semmi flanc, mégis olyan különleges és harmónikus, hogy az ember nem tud vele betelni. Ma életemben először én is megkíséreltem elkészíteni, többé-kevésbé sikerült is.

Az egésznek a legnehezebb része a Madeira mártás. Ezzel a részével nem voltam elégedett. De hát így jár az, aki nem szánja rá az időt és a neten található lebutított változattal igyekszik reprodukálni azt, amit nem lehet. Én ma így csináltam, de legközelebb biztos másképp fogom. Nem lett rossz, csak nem az igazi. Mindent beletettem amit írt, a leves nem kockából volt, de meg sem közelítette az anyukámét...

A többi egyébként gyerekjáték: az ember előveszi a kis libamájat, felszeleteli és pár perc alatt kisüti. Majd ugyanebbe a serpenyőbe a már 5 napja érlelődő bélszínszeletek kerültek, most kivételesen szinte teljesen átsütöttem őket. Végezetül a gombafejeket pirítottam meg. Közben a tegnap vásárolt bagettet felkarikáztam, megpirítottam. Egy-egy szelet bélszínt, libamájat és gombát pakoltam a tetejükre, s egy-két kanálnyi mártással meglocsoltam őket. Jófajta vörösbort ittunk hozzá és jókat kacarásztunk Danikapitány első libamájélményém...Naná, hogy nem köpte ki!

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Így azért el lehet viselni a lét gyötrelmeit! Bélszín, libamáj, vörösbor, halmozott élvezetek :)

Botond Sajti írta...

Ne süsd át teljesen, akkor oda a puha zamat!

Névtelen írta...

Gyanús, mármint hogy átsütöd.... te gasztromacs:-) Olvasgatlak, hiányollak, és nagyon örülök "nektek". Puszi innen a koronás városból.

chriesi írta...

Mmm ez isteni lehet. Még sosem csináltam de mindenképp fogok.