Ez az étel annyira egyszerű, mint amennyire nagyszerű. S bár minden ízlés dolga, de szerintem az egyik legpasisabb kaja. Amolyan legényfogó vacsora :-D
Én már rég túl vagyok a legényfogáson, de ma este kicsit ünnepeltünk. Az pedig, hogy egy szép bélszínt érlelek pár napja a hűtőben, remek apropójául szolgált ennek a fogásnak.Első körben mindent kipakoltam a pultra: az olajat, a vajat, a tejszínt, a konyakot, a borsokat és a húst. A húsból kb másfél centis szeleteket vágtam (kb. fél kilót használtam fel), egy-egy evőkanál fekete-, zöld- és rózsaborsot durvára törtem a mozsárban és ebbe "paníroztam" a hússzeleteket.
Egy vastag aljú serpenyőben felolvasztottam egy kis vajat némi étolajjal (a vaj önmagában megégne) és pár perc alatt megpirítottam a húsok mindkét oldalát. Roséra sütöttem, így nagyon hamar kész lettek. Tányérra szedtem őket. A serpenyőben maradt pörcöt, borsot egy kis konyakkal felkapattam, majd egy löttyintés tejszínnel (30%) selymes mártássá varázsoltam.
Pain al' Ancienne-nel és egy üveg száraz vörösborral (Iváncsics Soproni Kékfrankos) tálaltam.
Remek volt!
1 megjegyzés:
Szinte érzem az ízét. Isteni lehetett.
Megjegyzés küldése