Nem is tudom mi lett volna, ha nem töltünk elég sok időt nagymamámnál, aki viszont roppant édesszájú volt. Még a legínségesebb időkben is mindig volt egy kis dugisütije vagy háztartási keksze. Ahogy megérkezett a jó idő és kinyitott a presszóban a fagyis, minden délután kaptunk egy többé-kevésbé felvizezett csoki-vanilia fagylaltot. Egy forintért. Persze titokban.
A nagyi már rég nem süt. Évek óta én törlesztek: ahányszor csak meglátogatjuk, sütök neki valami finomat.
Ennek a diótortának a receptjét véletlenül fedeztem fel, mikor szisztematikusan elkezdtem elhasználni a hűtőben lapuló pár kiló diót (minden évben sokat kapok, és jobb lesz belehúznom, mert mindjárt itt a következő adag). Menthetetlenül mákpárti vagyok, ez a diós viszont bármikor versenyezhet fekete tesójával :-D
A tésztája omlós, a következő alapanyagokból:240 g liszt,
160 g vaj,
100 g cukor,
1 kk sütőpor,
egy csipet sót,
egy citrom reszelt héja,
egy kiskanál tejföl,
egy tojássárgája
Az összegyúrt tésztát pihentessük a hűtőben, majd kibélelünk vele egy tortaformát és 10-12 percig vakon sütjük (babbal) 180 fokon.
Közben összekavarjuk a tölteléket, amiből nem érdemes kispórolni az igazi vaníliát, különben a jóságot is kispóroljuk belőle.
200 g darált dió,
30 g finomliszt,
1 vaníliarúd,
200 g kristálycukor,
4 tojás,
1 kk. gyömbérpor,
1-1 citrom és narancs reszelt héja,
4 ek. rum (én most 1 ek. narancslikőrt tettem bele rum hiányában).
Ezeket habosra kavarjuk és az elősütött tésztára öntjük. Visszatoljuk a sütőbe és 50-60 percig sütjük (tűpróba!)
Porcukorral és diószemekkel(mézzel lehet ráragasztani) díszítjük. Egy gömb vaníliafagyi sem ront rajta!
Nem vettem ki a formából, mert holnap 340 km-t kell utaznia.
1 megjegyzés:
Juj ez nagyon jól hangzik.
Megjegyzés küldése