Amerikai palacsinta

Ma reggel kénytelen kelletlen konstatáltam, hogy egy morzsányi kenyér nincs itthon. Ez önmagában még nem sodort volna kétségbeesésbe, de megjelent előttem éhező gyermekem arca, ami cselekvésre sarkalt.
Azt hiszem kétféle embertípus van: az egyik fogja magát és lemegy a kis pékárú boltba, ami oda-vissza 15 perc, és bevásárol. A másik kinyitja a hűtőt és a kredencet, és összedob valamit, ami minimum 20 perc, de nem kell hozzá felöltözni :-D
Én az utóbbi vagyok (ha valaki nem ismerne).

Így született az amerikai palacsinta ma reggel.
Hozzávalók:
3 tojás
120 g liszt
1 púpos teáskanál sütőpor
1,5 dl tej
egy csipet só

Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a habverője keverőtálas. A tojásokat felütöttem, a fehérjét a keverőtálba, a sárgáját egy másik edénybe tettem. A fehérjéket a csipet sóval szép kemény habbá verte a gép, amíg én összemértem a tojássárgájához a lisztet, tejet és sütőport.
Közben készítettem egy capuccinot, "apának" meg egy kakaót.
Mikor kész lett a hab, a gépet átemeltem a tojássárgás kotyvalékba és 2 perc alatt gyönyörű simára kevertem. Egy lyukas fakanállal (a lyuk nagyon fontos, össze ne törjön a hab) belekevertem a habot és nekiálltam sütni vaj-olaj keverékben a palacsintákat.
Kb egy-egy perc oldalanként.
Közben észrevettem, hogy nincs itthon juharszirup, így akácmézzel tálaltam. Eper viszont volt!
Ennek különösen Dani örült, aki úgy van a földieperrel, mint a maszájok a marhákkal. Mármint hogy a világ összes epre az övé, ha nem is tudja birtokolni mindet, azért törekszik rá :-D
Cselezve tudtam ezt a képet is csinálni, mert már a hátamnál vinnyogott az eperért, amit rögtön be is tömött..
Így lett az, hogy mi jól belakmároztuk apával a palacsintát, Dani meg 250 g epret reggelizett :-D
Megérte a meló!