2008. június 14., szombat

Foccacia

Az egyre híresebbé váló foccacia az igazi nápolyi pizza liguriai unokatestvére. A legfőbb különbség kettejük között, hogy míg a pizza vékony tésztájú, a foccacia vastagabb, kb 2,5-3 cm. A belseje pedig bővelkedik nagy, szabálytalan lukacsokban.

Több blogon olvastam már különböző recepteket, én most a Peter Reinhart félét készítettem.

Mielőtt hozzáláttam, készítettem egy nagy adag fűszerolajat. Felmelegítettem langyosra fél liter olivaolajat és belekevertem 2 nagy marék vegyes vágott zöldfűszert, amit az erkélyről arattam. Volt benne bazsalikom, kakukkfű, zsálya, tárkony, petrezselyem, majoranna és rozmaring. Késsel szétlapítottam 5 gerezd fokhagymát, ezt is beletettem. Frissen őrölt borssal és egy kimagozott csilipaprikával gazdagítottam. (Ízlés szerint mehet bele hagymapor, cayenne bors, édesköménymag stb). Időnként átkavartam, hogy minél jobban kioldódjanak az ízek. Hűtőben 2 hétig is eláll, salátákra is kitűnő!

Most pedig vissza a foccacia-hoz!

Hozzávalók: 5 pohár (2,5 dl) kenyérliszt (BL80), 2 teáskanál só, 2 teáskanál porélesztő, 6 evőkanál olivaolaj, 2 pohár szobahőmérsékletű víz.

Ezekből robotgép segítségével tésztát dagasztunk. A tészta elég nedves (annak is kell lennie!), úgy jó, ha a tál falától már elválik, de az aljára még odaragad (6-8 perc). Ha nem, vízzel vagy liszttel korrigáljuk a megfelelő irányba.
Kaparjuk át a tésztát az alaposan meglisztezett pultra egy vízbe mártott kanállal, a tetejét is lisztezzük meg. Pihentessük 5 percet (hogy a glutén relaxálódjon). Lisztezett kézzel húzzuk szét téglalap alakúra és hajtsuk háromba, mintha levélpapírt hajtogatnánk (így megmarad a téglalap alak). Kenjük le olivaolajjal, szórjuk meg liszttel és hagyjuk 30 percig kelni a pulton.
Ezt a széthúzkodós-hajtogatósdit még kétszer ismételjük meg. Ne ijedjünk meg, nem lesz belőle leveles tészta! :-D
A 3 alkalom után kelesszük egy órát a pulton. Ekkor már jól érezhetően megkelt a tésztánk.
Egy nagy méretű tepsit béleljünk kis sütőpapírral és olajozzuk meg a papír felszínét. Óvatosan emeljük át a tésztát. Vegyük elő a zöldfűszeres olajunkat és kanalazzunk rá fél pohárnyit. Az ujjbegyeinket használva masszírozzuk az olajat a tésztába, miközben nyomkodjuk szét a tepsiben. Így elérhetjük, hogy ne lapítsuk le vagy szakítsuk szét és mindenhova kerüljön az olajból.
Fedjük le folpackkal és tegyük be a hűtőbe egy éjszakára. Másnap (minimum 3 órával a sütés előtt) vegyük ki. Locsolgassuk meg ismét egy kis fűszerolajjal, ujjbeggyel nyomkodjuk bele, majd kelesszük 3 órát vagy amíg a tészta el nem éri a 2,5 cm-es vastagságot.
Melegítsük elő a sütőt 250 fokra. Ahogy betettük a tésztánk, mérsékeljük a hőmérsékletet 220 fokra és süssük aranybarnára a foccaciat. Rácson hűtsük ki (előtte húzzuk le a papírt az aljáról).

Ez a sima változat (én tettem bele fekete olajbogyót). Számtalan módon lehet ízesíteni, csak arra kell figyelni, mit mikor adunk a rendszerbe, nehogy megégjen. Egy kis ötlettár:

Kelesztés előtt hozzáadandó: Olajban eltett szárított paradicsom, olivabogyó, pirított fokhagyma, friss zöldfűszerek, dió, fenyőmag, egyéb mag, pirított gomba, piros vagy zöld paprika, hagyma.

Sütés előtt hozzáadandó: Nagy nedvességtartalmú sajtok, pl. márványsajt, friss mozzarella, feta, sült húsdarabkák, durva szemű só vagy cukor.

Sütés közben hozzáadandó: Kemény sajtok, pl parmesan, pecorino, cheddar stb.

1 megjegyzés:

chriesi írta...

Mmm jól néz ki. Ki fogom majd próbálni.