Ezt a tortát szintén ajándékba készítettem, ezért csak fázisfotóim vannak. Viszont olyan jól sikerült, hogy bekerült a tuti repertoárba, még készíthetek róla képeket.
Az alapkoncepció rendkívül egyszerű: omlós tészta, megszórva érett málnával, nyakonöntve csokikrémmel. A titok persze itt is a részletekben rejlik.
Először is egy gyors omlóstésztát kell készítenünk. Ehhez használhatjátok a jól bevált pate brisee-t, én most az Avoca verziót készítettem. 225 g liszt, 150 g vaj, 25 g cukor és egy tojás sárgája kell csak hozzá és gyors kezek.
Ezzel kibéleltem egy 24 centis kapcsos tortaformát. (Hullámos szélű piteformában is jól mutathat, bár szerintem az egy kicsit sekély). 180 fokos sütőben készre sütöttem a tésztát, majd hagytam kihűlni. Megszórtam illatos málnaszemekkel (kb. 300g). Lassú tűzön felforraltam 350 ml habtejszínt 100 g cukorral, majd a tűzről levéve beletördeltem 250 g 70%-os étcsokit. Egy löttyintésnyi Cointreau-t is belekevertem. A képen az egyik tábla málnás étcsoki, amit végül mégsem tettem bele, hanem simával helyettesítettem. Ez utóbb nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a krém olyan selymes lett, hogy mindennemű roppanós málnaizé csak rontott volna rajta.
A krémet időnként megkeverve hagytam kissé hűlni, majd ráöntöttem a málnára. Hát éppen nem lepett el minden szemet (bár én ezt szerettem volna), így lehet, hogy legközelebb egy kicsit több krémet készítek, és akkor tükörsima felszínű tortát kapok.
Az élvezeti értéken ez mit sem rontott, az eddig Sacher-hívő anyukám nem győzte dícsérni :-D
7 megjegyzés:
Stílusváltás? :) jobb ez az új design!
Szerintem még jobb is, h a csoki nem lepte el az összes málnaszemet, mert ha a málnák nem látszanának azt hinné a barátnőd, h csak csokis :) és melegen öntötted rá a csokit?
Igen, próbálom szépíteni. Hálistennek van hozzá segítségem, én keveset értek az ilyesmihez...
Az eredeti receptben fél kiló étcsoki és 700 ml tejszín szerepel, ami egyrészt egy vagyon, másrészt nagyon csokis irányba nyomta volna el az egészet, ami nyárra túl sok.
A csokit langyosan öntöttem rá. Amikor megdermedt, trüffelkrémszerű lett, nagyon lágy állaggal. Szépen lehetett szeletelni, nem folyt szét. Nincs benne vaj, sokkal könnyebb desszert, mint egy igazi trüffel. És mivel nagyon kevés cukor van benne, a málna édessége jól érvényesült. Próbád ki, tuti siker lesz! (A tésztába mindenképp vajat tegyél, ne margarint!)
A csokibasn viszont nyilván bőven van cukor, én lehet még ennyit sem tennék bele. Hasonló omlós tésztát már sütöttem én is, más arányokkal, abba kevesebb vaj kellett, de ezt is ki fogom próbálni :) mert az sajnos nem jött be, nem volt rossz, de nem is volt az igazi.
Ez nagyon fincsi lehet. Egyetértek minimálnával, szerintem is jobb hogy nem lepte el az összes szemet. :)
Ez megint mekkora durva....! Feltétlenül kipróbálandó, köszi!!:-)
Ide írok, Millie, de a másik málnásra is vonatkozik:
Megsütöttem, nagyjából egy keveréke lett az összes csokitortá(in)knak:-))
A tésztánál túl nagy különbséget nem látok, de lehet, hogy ezt a kézmeleg vaj-keverős módszert egyszer kipróbálom. Már Ízbolygó is áradozott róla, csak nekem annyira bevált a hagyományos módszer, hogy minek változtassak rajta? Ezt már le is írtam:-)) a csokis lepénynél.
A tölteléknél az írtad (a másiknál), hogy folyt. Nem csodálom, nekem még a jóval több csokival készült lepénynél is sűrű krém lett, hűtőbe kellett tenni. Nálam úgy vált be, hogy a tejszín-csoki aránya legalább 1:1,5 legyen, vagyis több csoki, különben folyik:-)))
Most ennél a 1:2 arányt alkalmaztam, és úgy állt, mint a cövek!:-))
A tapasztalataimat majd leírom:-)
Mamma! Várom a posztot!
Én legközelebb minitortáknak készítem!
Megjegyzés küldése