Spagetti a la carbonara

Ma délelőtt az uszodát választottam a fakanál helyett. Nem járok jógázni, mert tartok tőle hogy két légzőgyakorlat között elszakadna a cérna és sürgősen dolgom lenne, amilyen türelmetlen vagyok az ilyesmihez. Viszont az úszásban feloldódom. Amikor csak a tempókra és a légvételekre figyel az ember, először egy kicsit beszűkül a tudat, majd jön a "meditáció". Általában meg sem állok 2 km-ig, de volt már, hogy 4-et úsztam. Ma többek között azon filózgattam, hogyan tovább a kenyérprojekttel és miket készítsek a nálam jelentkezőknek... És hogy teljes legyen a dőzs még szaunáztam is egy nagyot.
Testileg-lelkileg újjászületve, de hangosan korgó gyomorral értem haza. Szerencsémre a fiúk még nem álltak neki a maradékok elpusztításának, így gyorsan munkához láttam. Ha nagyon gyors, nagyon laktató kajára kell gondolni, nálam csakis a spagetti a la carbonara jön szóba.
Ezt is sokféleképpen készítettem már az évek során és úgy vagyok vele mint a tiramisuval: A legletisztultabb (Silver Spoon féle) verziót favorizáljuk jelenleg.
Szóval egy nagy fazék sós vizet rögtön fel is tettem a woklángra és elkezdtem felkockázni 10 deka bacont. Na jó, 12 deka volt. Egy serpenyőben lassú tűzön sütögetni kezdtem 2 gerezd egészben hagyott fokhagyma társaságában. A fokhagymákat a végén kidobtam. Közben kis tálkában enyhén felvertem két tojást. Miután kifőztem a 20 deka spagettit (Az extra vékony Barilla No. 3 lenne az autentikus, de itthon én csak No. 5-t tudok venni, így azt), beleöntöttem a szallonás serpenyőbe, ráöntöttem a tojásokat és gyors kézzel összeforgattam. Ekkor már nem égett alatta a láng, a tojás így is pillanatok alatt "megfőtt". Ezután már csak borsot tekertem rá és sok-sok parmezán forgáccsal tálaltam.