Levendulás-citromos muffin

Ha eddig valaki Nigellát említette, én csak húztam a számat. Ugyanis az a két műsor, amit a tv-ben láttam, nekem teljesen hiteltelennek tűnt. És nagyon gagyinak (easy-breasy).

Az elmúlt hetekben viszont a barátnőimnél kezembe akadtak a könyvei és muszáj volt őket kölcsönkérnem. Ugyanis két olyan recept is szerepelt bennük, amin mostanában sokat elmélkedtem (anélkül, hogy tudtam volna, hogy már lelőtték a poénomat).

Az egyik téma a levendula. Amit imádok. Gasztronómiai élményként előszőr Írországban találkoztam vele, levendulás citromlekvár formájában. Érdekes volt. Nem egyértelműen jóóó, hanem érdekes. Ahhoz eléggé, hogy most újra elővegyem az ötletet, és Nigella után szabadon megalkossam a saját variációm.

Először is levendulacukrot készítettem. Ehhez téptem egy marék levendulát édesanyám kertjében és kristálycukorral rétegeztem. Pár nap alatt teljesen átjárta a cukrot a finom illat.

A muffinhoz nem a jól bevált alapreceptem használtam, hanem a Nigelláét. Ez egy klasszikus egyensúly sütemény, amit már jó régen ettem, így nosztalgiáztam is kissé. És persze beturbóztam citrommal.

A hozzávalók
125 g liszt

125 g levendulás cukor (én benne hagytam a virágokat)

125 g puha vaj

2 tojás

egy csipet só

pár kanál tej

egy teáskanál sütőpor

egy citrom reszelt héja

Ezekből tésztát kavarunk, amit 12 muffinkapszliba töltünk (én 8-ba töltöttem, de nagyon megnőttek sütés közben). 200 fokon 20 percig sütöttem. A formában hagytam hűlni 5 percig, majd tányérra szedtem.

A cukormáznak elvileg halványlilának kellene lennie. Én biza nem szeretem a szinezőanyagokat, de ha szeretném se találtam sehol lilát. Csak pirosat és zöldet. Azokat meg hagytam inkább a Teccsó polcán...

Így egyszerűen összekavartam 200 g porcukrot egy citrom levével és ezzel vontam be a sütiket. Mindegyik tetejére tettem egy levendulavirágot. Nemcsak szépek, de finomak is lettek!