Receptek a tökéletes házassághoz

Ne ijedjetek meg, nem eszet fogok osztani. Csak eszembejutott ez a remek könyv, melyet pont két éve kaptam kölcsön. Természetesen Niktől.
A történet amerikai-ír vonatkozású, így számomra duplán kedves. Könyvünk főhősnője (foglalkozása szerint food-stylist) az esküvőjén ajándékba kapja nagyra becsült és rajongásig szeretett nagymamája naplóját. Mint szinte minden 30-as amerikai nő, ő se biztos benne, hogy jól döntött. Sőt, szinte biztos abban, hogy rosszul. Ezért dupla kíváncsisággal kezdi böngészni a nagyi gyöngybetűit, kinek házassága emlékei szerint példás és tökéletes volt. És jönnek a meglepetések. Merthogy a nagyi élete korántsem volt érzelmi viharoktól és nehézségektől mentes... Miközben főhősnönk végigolvassa a receptekkel megrakott naplót, rájön hogy miről is szól a tökéletes házasság és mennyire messze van azoktól a tinédzseres elképzelésektől, ami a legtöbb ember előtt lebeg párválasztáskor.
Varázslatos, humoros, letehetetlen. Nem csak nőknek!

Levendulás-citromos muffin

Ha eddig valaki Nigellát említette, én csak húztam a számat. Ugyanis az a két műsor, amit a tv-ben láttam, nekem teljesen hiteltelennek tűnt. És nagyon gagyinak (easy-breasy).

Az elmúlt hetekben viszont a barátnőimnél kezembe akadtak a könyvei és muszáj volt őket kölcsönkérnem. Ugyanis két olyan recept is szerepelt bennük, amin mostanában sokat elmélkedtem (anélkül, hogy tudtam volna, hogy már lelőtték a poénomat).

Az egyik téma a levendula. Amit imádok. Gasztronómiai élményként előszőr Írországban találkoztam vele, levendulás citromlekvár formájában. Érdekes volt. Nem egyértelműen jóóó, hanem érdekes. Ahhoz eléggé, hogy most újra elővegyem az ötletet, és Nigella után szabadon megalkossam a saját variációm.

Először is levendulacukrot készítettem. Ehhez téptem egy marék levendulát édesanyám kertjében és kristálycukorral rétegeztem. Pár nap alatt teljesen átjárta a cukrot a finom illat.

A muffinhoz nem a jól bevált alapreceptem használtam, hanem a Nigelláét. Ez egy klasszikus egyensúly sütemény, amit már jó régen ettem, így nosztalgiáztam is kissé. És persze beturbóztam citrommal.

A hozzávalók
125 g liszt

125 g levendulás cukor (én benne hagytam a virágokat)

125 g puha vaj

2 tojás

egy csipet só

pár kanál tej

egy teáskanál sütőpor

egy citrom reszelt héja

Ezekből tésztát kavarunk, amit 12 muffinkapszliba töltünk (én 8-ba töltöttem, de nagyon megnőttek sütés közben). 200 fokon 20 percig sütöttem. A formában hagytam hűlni 5 percig, majd tányérra szedtem.

A cukormáznak elvileg halványlilának kellene lennie. Én biza nem szeretem a szinezőanyagokat, de ha szeretném se találtam sehol lilát. Csak pirosat és zöldet. Azokat meg hagytam inkább a Teccsó polcán...

Így egyszerűen összekavartam 200 g porcukrot egy citrom levével és ezzel vontam be a sütiket. Mindegyik tetejére tettem egy levendulavirágot. Nemcsak szépek, de finomak is lettek!

Vaj vagy margarin?

Ha választhatnál két tökéletesen egyforma zsírtartalmú csokiskeksz között, melyiket kérnéd? A margarinnal vagy a vajjal készültet? A vajast?
Akkor ehetsz tovább!

Valahogy így kezdődik a New York Times cikke, mely a 2008. július 1-étől életbe lévő transz-zsír tilalomról szól.
Mik azok a transz-zsírok? Leegyszerűsítve ők a rossz fiúk, akik növelik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát. Van néhány természetesen előforduló transz-zsír is, de 99%-uk mesterséges. Tele vannak velük a részlegesen telített növényi olajok, a margarinok és szinte mindegyik félkész kaja, beleértve a leveskockákat is (ha a nátrium-glutamát önmagában nem lenne elég elrettentő).

Mielőtt valaki arra gondolna, hogy ez is csak egy futó trend, ki kell ábrándítsam. Már évek óta köztudott, számos orvosi cikk íródott a témában, hogy ezek a transz-zsírok igencsak megemelik a vér LDL szintjét- a "rossz" koleszterint. Ezenkívül csökkentik a "jó" koleszterint, azaz a HDL-t.
Valahol azt is olvastam, hogy a margarinon tartott patkányok megdöglenek, de ez akár városi legenda is lehet, a forrásra nem emlékszem.
Az mindenesetre figyelemreméltó, hogy a new yorkiak minden élelmiszeripari lobby-n át tudták verekedni magukat és máris több amerikai nagyváros fogja követni a példát.
Nem tudom Magyarországon mikor tudatosul ez a dolog, (azt pláne nem, hogy mondjuk a gyermekétkeztetésben mikor kerül tiltólistára a legolcsóbb margarin), de ha már egy emberrel több keveri a jövőben a vajkrémet igazi vajjal az addig használt margarin helyett, már megérte megírni ezt a posztot.

Turkabarka

Ezen a héten főznek rám!!! Anyukámnál "nyaralunk" a Kapitánnyal Debrecenben. Itt mintha mindig lenne idő mindenre, beleértve a délutáni szunyókákat, a kerti medencében való vihogást és a 40 percig tartó altatásokat...mert természetesen az is rendesen el van bohóckodva. Ezen kívül elmegyünk minden létező turkálóba és piacra, mert imádunk kincsekre vadászni! Ma például ezt a teáskészletet leltük egy nem szokványos turiban, ahol mindenféle üveg, pocelán, fajansz és fémdoboz kapható. 500ft/kg áron!A teljes igazság az, hogy 5 poharat találtam a kiöntőhöz, továbbá 3 vadiúj szuffléformát és egy mini passzírozót.. kb 1200 forintot fizettem. Szerintetek???? Naná, hogy még visszamegyünk máskor is!!!!

Málnás csokitorta

Ezt a tortát szintén ajándékba készítettem, ezért csak fázisfotóim vannak. Viszont olyan jól sikerült, hogy bekerült a tuti repertoárba, még készíthetek róla képeket.
Az alapkoncepció rendkívül egyszerű: omlós tészta, megszórva érett málnával, nyakonöntve csokikrémmel. A titok persze itt is a részletekben rejlik.
Először is egy gyors omlóstésztát kell készítenünk. Ehhez használhatjátok a jól bevált pate brisee-t, én most az Avoca verziót készítettem. 225 g liszt, 150 g vaj, 25 g cukor és egy tojás sárgája kell csak hozzá és gyors kezek.
Ezzel kibéleltem egy 24 centis kapcsos tortaformát. (Hullámos szélű piteformában is jól mutathat, bár szerintem az egy kicsit sekély). 180 fokos sütőben készre sütöttem a tésztát, majd hagytam kihűlni. Megszórtam illatos málnaszemekkel (kb. 300g). Lassú tűzön felforraltam 350 ml habtejszínt 100 g cukorral, majd a tűzről levéve beletördeltem 250 g 70%-os étcsokit. Egy löttyintésnyi Cointreau-t is belekevertem. A képen az egyik tábla málnás étcsoki, amit végül mégsem tettem bele, hanem simával helyettesítettem. Ez utóbb nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a krém olyan selymes lett, hogy mindennemű roppanós málnaizé csak rontott volna rajta.
A krémet időnként megkeverve hagytam kissé hűlni, majd ráöntöttem a málnára. Hát éppen nem lepett el minden szemet (bár én ezt szerettem volna), így lehet, hogy legközelebb egy kicsit több krémet készítek, és akkor tükörsima felszínű tortát kapok.
Az élvezeti értéken ez mit sem rontott, az eddig Sacher-hívő anyukám nem győzte dícsérni :-D

Gyömbéres rebarbaralekvár

A teljes címhez hozzátartozik az, hogy "egy kis karamellel megbolondítva", ha értitek mire gondolok. ;-D
Kedden végre kaptam rebarbarát. Mondhatni bagóért. 600 ft-ot kért a szláv akcentussal beszélő hölgy 3 kg-ért a Bosnyákon. Hazáig énelkeltem az autóban. Nem vicc.
Otthon gyorsan megmostam, kicsit lehámoztam, feldaraboltam 2 centis darabokra, lemértem. 2,25 kg! Remek. Egy nagy fazékba tettem, ráborítottam ugyanennyi cukrot, két citrom reszelt héját és levét. És belekockockáztam a hűtőben szomorkodó kandírozott gyömbéremet is (kb 10 deka volt). Másnap odatettem főni 70 g reszelt gyömbérrel, amit muszlinzsákba kötöttem.
Nagyon szépen alakultak a dolgok, a befőttesüvegek sterilizálását a mosogatógépre bíztam. Kb. 2,5 óra múlva megállapítottam, hogy szinte tökéletes. Itt elkövettem azt a hibát, hogy úgy gondoltam leteszem a Kapitányt aludni, majdan elzárom a gázt.
Tanulságot egy életre levonva őrült gyorsan kis üvegekbe töltöttem a főzetem és dunsztba tettem.
Ma kiállta a kostolópróbát. Orosz barátnőm már le is csapott egy üvegre, javíthatatlan rebarbarafüggőként. Pikánsabb mint a tavalyi verzió (ohne karamell haha), de abszolút fogyasztható!
Új recept született.

Húsgolyók (Meatballs)

Ha megkérdeznénk öt amerikai kis srácot, hogy mi a kedvenc kajájuk, legalább hatan szavaznának a "mítbólz"-ra. Azért ez jelent valamit, nem? Legalább annyit, hogy az olasz delikáteszek hátsó traktusában főző "mammán" még nem fogott a globalizáció mételye.
Ez a verzió pont olyan, mint amit annak idején tucatjával vettem.
A hozzávalók: 900- 1000 g kétszer ledarált sovány marhacomb (ezt a Bosnyákon simán megteszik a hentesek), 2 tojás sárgája, 2-3 szelet kenyérből készült zsemlemorzsa, 4 evőkanál olívaolaj (eredetileg 1 is elég, csak megborult az üveg a kezemben, de nem rontott el semmit), 2 evőkanál oregánó (vagy oregano, de vegyesen nem lehet írni. Vagy angolosan, vagy magyarul), fél teáskanál őrölt kömény, egy evőkanál friss rozmaring felaprítva, egy csilli kimagozva és felaprítva, só, bors, majoránna, bazsalikom ízlés szerint. Én tettem bele még egy fej apróra vágott hagymát, 2 gerezd zúzott fokhagymát, egy púpos teáskanál dijoni mustárt. Ezeket jól összekavartam és kis golyókat formáztam belőlük. A kinti delikben elég nagyokat árulnak, én személy szerint a diónyi méretet favorizálom. 15 perc alatt kész a formázás, mehet a hűtőbe vagy elkezdhetjük sütni.
Kell még készítenünk közben egy paradicsomszószt is. Itt kezd az ember Sívába átmenni, hogy minden egyszerre menjen :-D
Egy ettől szerényebb verzió is megteszi, mert maga a hús eleve olyan ízes, hogy felesleges turbózni...
Tehát 2 gerezd fokhagymát finomra vágtam, kis olívaolajon megdinszteltem (30 sec!!!), majd felengedtem 2 nagy üveg házilag eltett paradicsompürével. Hozzáadtam egy magjaitól megszabadított csillit, egy evőkanál oregánót, némi kakukkfüvet, sót, borsot. Kb. 15 perc alatt készre főztem.(Ha friss, hámozott, magvalt paradicsomból indulunk ki, akkor kb. egy óra lesz a főzési idő.) Belekevertem egy lötty vörösborecetet és egy nagy marék friss bazsalikomot (kb. 30 levél).
Az elősütött gombóckáinkat nyakon öntöttem az illatos paradicsomszósszal és beraktam a sütőbe. A tetejére karikáztam egy gombóc mozzarellát, és 200 fokon addig sütöttem, amíg a sajt meg nem olvadt, és el nem tűnt végleg a szemeink elől...(aztán később megtaláltuk a gombócra olvadva).
Parmezánforgácsokkal és spagettivel tálaltam.
Dani hevesen gesztikulálva csak húsgolyót kért, abból viszont rengeteget eltüntetett. Még szerencse, hogy nem beszél. :-D

Kovászos-élesztős kenyér

Tegnap választanom kellett: kidobjam-e a kovászom vagy megetessem. Nem dobtam ki. Sőt, adtam neki és magamnak még egy esélyt. Már több napja gondolkozom ugyanis azon, hogy bizony az az überrusztikus nagyontömör és jajdesavanyú íz nem az én világom. Így ezt a kenyeret próbáltam a saját ízlésemnek megfelelően alakítani.
Így a megetett kovászomból (ami szemre történt, kivettem egy adagot és szemre megtripláztam vízzel és BL 80-as fehér kenyérliszttel) kivettem 350 g-ot. Egy napig hagytam a pulton érni, majd este hozzákevertem bő egy deci vizet, egy teáskanál sót és annyi lisztet, hogy jól dagasztható tésztát kapjak. A biztonság kedvéért tettem hozzá egy teáskanál bio szejtánt (sikér) és egy morzsa friss élesztőt (kb 10 g-ot). Alaposan összegyúrtam, már dagasztáskor érezni lehetett, hogy ennek a kenyérnek lesz állaga :-D Rugalmas volt, nem ragadt. Kiolajozott tálba tettem a hűtőbe kelni.Reggel átgyúrtam, formáztam. Lemértem: a nedves súlya majdnem 800 g volt.
Durumliszttel megszórt sütőpapíron hagytam kelni, majd a szokásos gőzös 250-230 fokos módon megsütöttem. Remek lett! Ízében kovászos (bár nem dominánsan), nem tömör, a héja pedig ropogós, mint egy bagetté!!!!

Foccacia

Az egyre híresebbé váló foccacia az igazi nápolyi pizza liguriai unokatestvére. A legfőbb különbség kettejük között, hogy míg a pizza vékony tésztájú, a foccacia vastagabb, kb 2,5-3 cm. A belseje pedig bővelkedik nagy, szabálytalan lukacsokban.

Több blogon olvastam már különböző recepteket, én most a Peter Reinhart félét készítettem.

Mielőtt hozzáláttam, készítettem egy nagy adag fűszerolajat. Felmelegítettem langyosra fél liter olivaolajat és belekevertem 2 nagy marék vegyes vágott zöldfűszert, amit az erkélyről arattam. Volt benne bazsalikom, kakukkfű, zsálya, tárkony, petrezselyem, majoranna és rozmaring. Késsel szétlapítottam 5 gerezd fokhagymát, ezt is beletettem. Frissen őrölt borssal és egy kimagozott csilipaprikával gazdagítottam. (Ízlés szerint mehet bele hagymapor, cayenne bors, édesköménymag stb). Időnként átkavartam, hogy minél jobban kioldódjanak az ízek. Hűtőben 2 hétig is eláll, salátákra is kitűnő!

Most pedig vissza a foccacia-hoz!

Hozzávalók: 5 pohár (2,5 dl) kenyérliszt (BL80), 2 teáskanál só, 2 teáskanál porélesztő, 6 evőkanál olivaolaj, 2 pohár szobahőmérsékletű víz.

Ezekből robotgép segítségével tésztát dagasztunk. A tészta elég nedves (annak is kell lennie!), úgy jó, ha a tál falától már elválik, de az aljára még odaragad (6-8 perc). Ha nem, vízzel vagy liszttel korrigáljuk a megfelelő irányba.
Kaparjuk át a tésztát az alaposan meglisztezett pultra egy vízbe mártott kanállal, a tetejét is lisztezzük meg. Pihentessük 5 percet (hogy a glutén relaxálódjon). Lisztezett kézzel húzzuk szét téglalap alakúra és hajtsuk háromba, mintha levélpapírt hajtogatnánk (így megmarad a téglalap alak). Kenjük le olivaolajjal, szórjuk meg liszttel és hagyjuk 30 percig kelni a pulton.
Ezt a széthúzkodós-hajtogatósdit még kétszer ismételjük meg. Ne ijedjünk meg, nem lesz belőle leveles tészta! :-D
A 3 alkalom után kelesszük egy órát a pulton. Ekkor már jól érezhetően megkelt a tésztánk.
Egy nagy méretű tepsit béleljünk kis sütőpapírral és olajozzuk meg a papír felszínét. Óvatosan emeljük át a tésztát. Vegyük elő a zöldfűszeres olajunkat és kanalazzunk rá fél pohárnyit. Az ujjbegyeinket használva masszírozzuk az olajat a tésztába, miközben nyomkodjuk szét a tepsiben. Így elérhetjük, hogy ne lapítsuk le vagy szakítsuk szét és mindenhova kerüljön az olajból.
Fedjük le folpackkal és tegyük be a hűtőbe egy éjszakára. Másnap (minimum 3 órával a sütés előtt) vegyük ki. Locsolgassuk meg ismét egy kis fűszerolajjal, ujjbeggyel nyomkodjuk bele, majd kelesszük 3 órát vagy amíg a tészta el nem éri a 2,5 cm-es vastagságot.
Melegítsük elő a sütőt 250 fokra. Ahogy betettük a tésztánk, mérsékeljük a hőmérsékletet 220 fokra és süssük aranybarnára a foccaciat. Rácson hűtsük ki (előtte húzzuk le a papírt az aljáról).

Ez a sima változat (én tettem bele fekete olajbogyót). Számtalan módon lehet ízesíteni, csak arra kell figyelni, mit mikor adunk a rendszerbe, nehogy megégjen. Egy kis ötlettár:

Kelesztés előtt hozzáadandó: Olajban eltett szárított paradicsom, olivabogyó, pirított fokhagyma, friss zöldfűszerek, dió, fenyőmag, egyéb mag, pirított gomba, piros vagy zöld paprika, hagyma.

Sütés előtt hozzáadandó: Nagy nedvességtartalmú sajtok, pl. márványsajt, friss mozzarella, feta, sült húsdarabkák, durva szemű só vagy cukor.

Sütés közben hozzáadandó: Kemény sajtok, pl parmesan, pecorino, cheddar stb.

Bogyómisu

Megint ipari mennyiségű mascarpone leledzik a hűtőnkben. Ráadásul Ági barátnőm nagylelkűségi rohamában felajánlotta két abszolút bio ribizlibokrának megkopasztását. Kell ennél több indok ehhez a remek desszerthez?

Az alaprecept szerint kb. 600 g piros gyümölcsre van szükség, vegyesen (ribizli, málna, áfonya, eper, szeder). Szerintem ennek pont a dupláját kívánja a recept, mert főzés közben nagyon összeesik.
Tehát induljunk ki inkább minimum egy kiló hibátlan, érett, illatos gyümölcsből, amit megmostunk, felszeleteltünk és szükség szerint kimagvaltunk. Főzzünk másfél deci vízből és 110 g cukorból egy könnyű kis szirupot, majd tegyük bele a gyümölcsöket. Rotyogtassuk együtt 2 percig. Hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A levébe tegyünk ízlés szerint alkoholt, cseresznye vagy feketeribizli pálinkát.

Közben verjük habbá 3 tojásfehérjét. Keverjünk habosra 140 g porcukrot a tojások sárgájával. Adjuk hozzá a fél kiló mascarponét, majd a tojáshabot.

A babapiskótákat (kb 200-250 g) mártogassuk a szirupba, szórjuk meg a lecsepegtetett gyümölccsel és terítsünk krémet a tetejére. Reszeljünk rá étcsokoládét. Ezt a rétegezést folytassuk, amíg tart a hozzávalókból. A tetejére reszelt étcsoki és pirított mandulaforgácsok kerüljenek (ez utóbbi náluk most nem volt).

Behűtve tálaljuk!
Megjegyzés: Ez a verzió olyan, mint egy lágy simogatás. Kicsit túl lágy is talán...Ezért én legközelebb csak meggyet fogok használni, amit szerecsendióval fűszerezek. A szirupba minimális, vagy inkább semmi cukrot nem teszek, minden megy inkább a krémbe a nagyobb kontraszt miatt. Mert a változatosság gyönyörködtet....

Check out my Guestbook!

Borsóleves

Elég változatosan ettünk gyerekkoromban is, ha mégis aposztrofálnom kellene ezt a levest, akkor azt mondanám: ezen nőttünk fel. Hetente egyszer biztos az asztalra került szezonban. Azóta nem nagyon fejtettem borsót, egészen két nappal ezelőttig. Lehet hogy Danikapitány is ezen fog felnőni?

Ettől a levesnél nem sok egyszerűbb létezik, ezt a posztot főleg magamnak és a levest még sosem főzött barátnőimnek írom. Egy dologra kell csak figyelni: csakis zsenge tavaszi zöldségekből lesz fenséges! Szóval irány a kert vagy a piac!

Nem kell hozzá más, mint egy kiló borsó (héjában), egy kis csokor petrezselyem (4db) zöldjével, egy köteg répa (5-6 db). Zsenge karalábé, karfiol, újkrumpli opcionális.


Egy közepes fej hagymát(vagy egy pórét) olivaolajon megdinsztelek, lehúzom a tűzről és két csapott teáskanál pirospaprikát szórok rá. Belekeverem a felkockázott zöldségeket, borsót és pár percig együtt párolom őket. Sózom, borsozom. Felengedem lehetőleg nem klóros csapvízzel, beleteszem a petrezselyem zöldjét és puhára főzöm a zöldségeket. Anyukám mindig nokedlit szaggatott bele. Ehhez egy tojást enyhén felvert, hozzáadott kb két csapott evőkanál lisztet. Egy kicsit állni hagyta, majd a forrásban lévő levesbe szaggatta kiskanállal.

Szerintem az egyik legfinomabb zöldségleves. Ha valaki gazdagítani akarja, szórhat bele reszelt parmezánt, nem rontja el!

Caesar saláta reloaded - avagy hogyan is kényeztessünk egy tojást?

A történet ott kezdődött, hogy a Tescoban véletlenül római salátára bukkantam. Én még Magyarországon nem láttam, így rögtön lecsaptam rá (mentségemre szóljon, hogy kb. negyedévente teccsózok, most is pelenkáért mentem). Írtam már egy Caesar salis posztot, de arra gondoltam ennek apropóján kicsit körbejárom a témát.

A Caesar saláta megalkotójáról, Caesar Cardini-ről kapta nevét 1924-ben, akinek a mexikói Tijuanaban volt étterme. Eredetileg az asztal mellett keverték össze egyfajta gasztroshow-ként.
A recept aztán elhíresült, számtalan változatát készítik a világ minden országában. Az alapja római saláta, erre kerül a jellegzetes Caesar öntet és a házilag készült pirított kenyérkockák- a kroutonok. Legtöbbször grillezett csirkemellel és lágytojással tálalják, de ahány ház annyi szokás. Plusz egy.

Én ma ezt a receptet készítettem, ami "coddled egg"-et használ. Nem tudom mi a magyar terminus technikus, én csak elkényeztetett tojásnak nevezem. Miről is van szó? Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a leglágyabbra főtt lágytojást takarja (azaz majdnem nyers), hisz a forrásban töltött 45 másodperc épp csak átmelegíti a tojást.
Aztán ha az ember elkezd utánanézni a neten, rájön, hogy külön kis eszköztára van ennek a brit hagyománynak. Ez pl. a tojáskényeztető edény:
Legtöbbször kivajazzák, beleütik a tojást, rázárják a fedőt ls forrásban lévő vízbe teszik. Amikor a tojás eléri a kívánt konzisztenciát (ízlésünkre van bízva), akkor kiemelik és kész is a remek komfort kaja.
Nem is olyan bonyolult, ugye?

Mivel nekem ilyen edénykém nincs, a receptem által javasolt 45 másodperces főzést alkalmaztam. Hááát. Nem sokat lendített a tojás állagán, szinte még teljesen nyers volt, mikor az öntetbe került. Ettől függetlenül remek ízű és állagú lett, úgyhogy jöjjön a magyar fordítás és a kép.

Cézár saláta 2.0

Krutonok: Egy fél csomag toastkenyeret (minden más is jó, de ezt könnyű kockázni) kb 1 centis kis kockákra vágok, egy nagy tálba teszem, szórok rá olivaolajat, sót, borsot, zöldfűszereket és 3 gerezd fokhagymát nyomok rá. Egy nagy tepsibe terítem (hogy kényelmesen elférjenek egy rétegben) és 180 fokon aranybarnára pirítom. Jól záródó dobozban pár napig tökéletesen ropogósak maradnak, mi nasinak is esszük :-D

Közben megfőztem a salátára kerülő tojásokat és csirkemellet grilleztem . A római salátát darabokra vágtam, a parmezánból zöldséghámozóval forgácsokat kanyarítottam.

Az öntethez 45 másodpercen keresztül "kényeztettem" egy tojást. Egy üvegtálban összekevertem 1 teáskanál Worcestershire szószt, 3 evőkanál frissen facsart citromlevet, 1 közepes gerezd (zúzott) fokhagymát, egy csipet sót, fél teáskanál borsot, 1 és 1/2 teáskanál szardellapasztát, egy teáskanál dijoni mustárt. Habverővel hozzáadtam az elkényeztetett tojást, majd folyamatos keverés mellet 1/3 pohár extra szűz olivaolajat.
Remek állagú és ízű öntet lett!!!
Ezután már egy perc volt csak összeállítani a salátát és vacsiztunk is...

Cseresznyés clafoutis

Most meg épp Mirelle-lel járt egyre az agyunk. Joanne Harris cseresznyés clafoutis-ját illetően.
Azt előre kell bocsájtanom, hogy eddig a clafoutis kimaradt az életemből. Most megkóstolva sem lettem teljesen meggyőzve a jóságáról. (Ennek tényleg ilyen pudingosnak kell lenni?) Számomra a pont elmegy egynek kategória.

A recept:

125 g liszt,3 tojás, csipet só, 50 g cukor, egy teáskanál vaníliaesszencia, 3 dl tej

Előmelegítettem a sütőt 180 fokra. Kivajaztam a piteformát, és belesimítottam a kimagozott cseresznyét. A lisztet elkevertem a cukorral. A tojásokat felvertem, beleöntöttem a tejet és vaníliaesszenciát. Folyamatos kevergetéssel hozzáadtam a lisztes keverékhez. Sűrű palacsintaszerű tésztát kaptam, amit ráöntöttem a gyümölcsökre.
40 perc alatt lett kész.

Töltött karalábé

A férjem már régóta nyaggatt egy kis töltött karalábéért. Ma végre teljesítettem az óhaját. Tök vicces, hogy épp ma Cukroskata is ezt főzte!
Még a receptünk is igen hasonló :-D

Én hat karalábét vájtam ki. A kivájt részeket egy nagy hússütő fazékba szórtam, erre ültettem rá a karalábékat.
Megfőztem 8 deka rizst sós vízben, összekevertem 500 g darált disznócombbal, egy tojással, egy nagy csokor apróra vágott petrezselyemzölddel, sóztam, borsoztam és belekevertem egy gerezd zúzott fokhagymát is. Ezzel megtöltöttem a karalábékat, majd fél liter húsleveslét öntöttem alájuk (alaplét a fagyóból) és fedő alatt 180 fokon egy bő órát pároltam. A fedőt levettem, hagytam egy kicsit pirulni a tetejét. Majd kiemeltem a karalábékat egy üvegtálra, a karalábés levet leszűrtem. Behabartam egy pohár tejföllel és egy kanál keményítővel. Sóztam, borsoztam és egy kis marék kaprot is vágtam bele (mert úúúgy megkívántam). Nagyon jó lett így is, de legközelebb töltött tökkel fogom készíteni.

Pain a l'Ancienne

Még mielőtt valaki azt hinné ez egy újabb kenyér, nem! Ez egy technika! Méghozzá pofonegyszerű!
A késleltetett kelesztésről lesz most szó.
A lisztből így olyan ízeket lehet előcsalogatni, mely semmilyen más technikával nem érhetők el. A kenyerünk természetesen édeskés ízű és diós (?) karakterű lesz. Teljesen más ízű, mint azok a kenyerek amiket grammra pontosan ezekből az alapanyagokból készítenénk a megszokott eljárással. A tésztának meglehetősen nagy a víztartalma, rengeteg minden készíthető belőle, pl bagett, grissini, ciabatta, pugliese, pizza vagy akár focaccia. A jeges víznek köszönhetően késleltetve kezd dolgozni az élesztő, akkor, amikor már a lisztben lévő amiláz enzim jócskán bontotta a keményítőt egyszerűbb szénhidrátokra. Bár az élesztő aztán ezen a „cukron” fog élni, ezt bontja tovább szén-dioxidra és alkoholra, mégis több cukor marad a tésztában, mint amit el tudna használni. Innen az édeskés íz. És a ropogós héj karakteres színe. (Mert bár ritkán gondolunk bele, de a héj a karamellizálódott szénhidrátoktól kapja a szinét, minél több minden tud a tésztában karamellizálódni, annál barnább.) Remélem ez a tudományoskodás senkit sem bátortalanított el, mert ami eztán jön, az tényleg gyerekjáték.
Először is vegyünk elő egy kancsót, tegyünk bele két nagy pohár vizet és vagy két tucat jégkockát. Szereljük össze a robotgépet a dagasztókarokkal.Aztán komótosan kezdjük el kimérni a hozzávalókat:764 g kenyérliszt (BL80), 16 g só, 5,5 g instant élesztő, 550 g jeges víz (Én nem csináltam teljes adagot, csak felet)

Hagyjuk, hogy gépünk végezze el a piszkosmunkát, a 8 percnyi dagasztást. A tészta akkor jó, ha az edény falától elvált, de az aljára még odatapad. Ha nem így van, liszttel, vízzel korigáljunk a helyes irányba. Ha rendben van, egy vizbe mártott kanállal kanalazzuk át egy kiolajozott kelesztőtálba, és a tetejét is kenjük le olajjal. Fedjük le, és tegyük azonnal a hűtőbe. A munka nehezén túl is vagyunk!
Másnap vegyük elő. Ne csodálkozzunk, ha nem nagyon kelt, pont ez volt a célunk. Tegyük ki a pultra és hagyjuk az élesztőt magához térni és dolgozni. Nekem majdnem 5 óra kellett, hogy duplájára keljen.Ekkor jól meglisztezett gyúródeszkára kanalaztam, a tetejét is alaposan megliszteztem . Óvatosan 6 vékony sávra vágtam, miközben ügyeltem, hogy a lehető legkevesebb levegőt szorítsam ki belőle. Eredetileg bagetteket szerettem volna, de végül csak széthúzkodtam a tésztasávokat, így születtek ezek a kenyérkék. Durumliszttel megszórt sütőpapírra téve sütöttem, pontosan úgy, mint a bagetteket. 20 perc alatt kész lettek!

Spagetti a la carbonara

Ma délelőtt az uszodát választottam a fakanál helyett. Nem járok jógázni, mert tartok tőle hogy két légzőgyakorlat között elszakadna a cérna és sürgősen dolgom lenne, amilyen türelmetlen vagyok az ilyesmihez. Viszont az úszásban feloldódom. Amikor csak a tempókra és a légvételekre figyel az ember, először egy kicsit beszűkül a tudat, majd jön a "meditáció". Általában meg sem állok 2 km-ig, de volt már, hogy 4-et úsztam. Ma többek között azon filózgattam, hogyan tovább a kenyérprojekttel és miket készítsek a nálam jelentkezőknek... És hogy teljes legyen a dőzs még szaunáztam is egy nagyot.
Testileg-lelkileg újjászületve, de hangosan korgó gyomorral értem haza. Szerencsémre a fiúk még nem álltak neki a maradékok elpusztításának, így gyorsan munkához láttam. Ha nagyon gyors, nagyon laktató kajára kell gondolni, nálam csakis a spagetti a la carbonara jön szóba.
Ezt is sokféleképpen készítettem már az évek során és úgy vagyok vele mint a tiramisuval: A legletisztultabb (Silver Spoon féle) verziót favorizáljuk jelenleg.
Szóval egy nagy fazék sós vizet rögtön fel is tettem a woklángra és elkezdtem felkockázni 10 deka bacont. Na jó, 12 deka volt. Egy serpenyőben lassú tűzön sütögetni kezdtem 2 gerezd egészben hagyott fokhagyma társaságában. A fokhagymákat a végén kidobtam. Közben kis tálkában enyhén felvertem két tojást. Miután kifőztem a 20 deka spagettit (Az extra vékony Barilla No. 3 lenne az autentikus, de itthon én csak No. 5-t tudok venni, így azt), beleöntöttem a szallonás serpenyőbe, ráöntöttem a tojásokat és gyors kézzel összeforgattam. Ekkor már nem égett alatta a láng, a tojás így is pillanatok alatt "megfőtt". Ezután már csak borsot tekertem rá és sok-sok parmezán forgáccsal tálaltam.

Újabb kísérlet a kovász megszelíditésére

Ez a mai kettes számú kenyér. Az egyes számút befaltuk reggel :-D
Még mindig messze vagyok az igazságtól, de talán haladok. (Te jó ég, most magamat vigasztalom?) Pedig ezúttal majdnem mindent úgy csináltam, mint ahogy a nagy könyvben meg van írva, az idők kivételével. Merthogy az én kovászom nem ismeri a nagy könyvem, és esze ágában sem volt úgy dolgozni, ahogy kéne. Magyarul lusta volt. Arra gyanakszom, hogy kissé hamar dugtam a hűtőbe a frissítéskor és nincs benne elég élesztő. Savanyűnak savanyú, a kenyér íze, héja tökéletes.
Mivel kísérletező alkat vagyok, a begyúrt tésztát kettéosztottam, felét egy kiolajozott sütőformában kelesztettem (egész éjjel) és sütöttem (kb. úgy mint Lorien). Ez került be kora reggel a sütőbe, és végezte reggeliként :-D Állagra egész jó lett, szép lyukacsos, közel járt ahhoz, amit szeretnék. A tetejét sütés előtt vagdostam be, de ez se nem osztott, se nem szorzott a dolgon, egyáltalán nem nyílt ki. Jelentéktelen külsejű maradt :-D
Kistestvéréből sajnos a legnagyobb óvatosság ellenére sikerült kipréselni a szuflát, amikor cipóvá formáztam (úgy ahogy a portugál kenyérnél leírtam) és neki a kacsa konfit elkészítése alatt sem sikerült annyira összeszedni magát, hogy elérje a kívánt szerkezetet. A tetejét a 2. kelesztés előtt vagdostam be, ezért nyílt szét ennyire. A kívánatos külső mögött egy bagelszerűen tömör belső van :-S Viszont nem folyt szét! Szerintem itt a titok az első kelesztés utáni formázásban rejlik, mert ha jól alakítjuk a labdát, a felszín feszülése megakadályozza a lepénnyé válást. Csak kellene neki még fél nap kelni...
És most hirtelen nem tudom hogyan tovább. A legszívesebben hagynám a fenébe egy időre a kovászolást és másfajta izgalmasabb kenyerekkel kísérleteznék (anadama, pugliese, pain de champagne, pumpernickel van tervben erre a hónapban). Vagy még egy esélyt kap, de akkor teszek bele egy gondolatnyi élesztőt. A harmadik változat, hogy túladagolom a kovászom...
Áááááá!

Pay it forward!

Én is csatlakoztam az őrülethez!!!! :-D Méghozzá Zsófitól kapok sk. ajándékot! (Jaj, de izgi!)
A szabályokat már biztos mindenki kívülről fújja, de azért még egyszer bemásolom:

1. Csatlakozhat bárki, akinek van blogja.
2. Az első három kommentben jelentkező kézzel készített ajándékot kap tőlem.
3. Az ajándék az elkövetkező 365 nap valamelyikén fog érkezni.
4. Cserébe előre kell fizetni, mégpedig úgy, hogy ezt a felhívást a jelentkezők is közzéteszik a saját blogjukban, vagyis maguk is megajándékoznak három embert.

Kíváncsi leszek, ki lesz az a 3 ember, kinek a blogját alaposan áttanulmányozva egy év alatt kifundálhatom, hogy mivel lepjem meg! :-D
Csak tessék, csak tessék...

Tiramisu

Egy időben az ízesített (khaluás, amarettos, vaníliás) változatokra esküdtem, mostanában viszont csak ezt a letisztult változatot készítem. Az alapanyagokból viszont a legjobbakat keresem, így csakis a Cserpes sajtműhely mascarpone-t és igazi falusi (bio) tojásokat használok. Babapiskóta ügyben az vált be, hogy mártogatási próbát végzek, hogy biztos ne áztassam el, de száraz se maradjon... egyéb okosságra nem jutottam. A kávé fekete lavazza (100% arabica) és a kakaópor is jófajta. A recept pedig a Silver Spoon-ból származik, az a különlegessége, hogy a rétegek közé étcsokoládét javasol, nem kakaóport... (én egyébként általában felszorzom, hogy 500 g mascarponéra szóljon).

2 tojásfehérje habbá verve, 4 tojássárgája. 150 g porcukor, 400 g mascarpone- ezekből krémet keverek.
Lefőzök bő 3 dl-nyi erős feketét, kihűtöm. A babapiskótákat (kb 200-300 g) ebbe mártogatom, és egy edénybe katonás rendbe fektetem, majd a krémmel megkenem. Reszelt étcsokoládéval megszórom, majd egy újabb réteg következik, amíg a hozzávalók tartanak. A tetejére kakaóport szitálok. Minimum 3 órát hűtöm a tálalás előtt.

A kovász - folytatódik a kenyerezés

Mielőtt bárki is azt hinné, igét hirdetek, le szeretném szögezni, hogy ilyesmiről szó sincs. Mivelhogy nincs egy igaz út. Ezt a legjobban az demonstrálja, hogy ahány ház annyi kenyér. Minden "híres és jó" pékség joggal büszke a saját kenyereire. Mind más és mind jó. És mindnek megvan a titka.

Pár hete készítettem az első kovászom. Az egészet egy kovászmaggal indítottam.
1. nap: Összekevertem 1 csésze bio, teljes kiőrlésű rozslisztet és 3/4 pohár vizet. Egy mély edénybe tettem, lefolpackoztam és magára hagytam a pulton. (Bármilyen lisztből készíthető kovász, a rozsliszt viszont "bebikázza" a folyamatokat)
2. nap: Már kelt egy kicsit!!! Fogtam egy pohár kenyérlisztet és fél pohár vizet és a tegnapi "cucchoz" adtam. Elég büdi volt és gyanús színt kezdett ölteni.
3. nap: A felét kidobtam az egyre gyanúsabb szagú kotyvasznak, és további egy pohár lisztet és fél pohár vizet adtam hozzá. Egyébként dolgozik a flóra, szépen kel a kovász.
4. nap: Tejesen feljött a kovászom! A fele most is kuka lett, és újabb csésze liszttel illetve vízzel etettem és itattam a tenyészetet.

A kovászmag akkor van kész, mikor minimum duplájára kel (van, hogy triplára, szinte kimászik az edényből). Mivel elég nagy a víztartalma, ha megütögetjük az edény oldalát, összezuhan. Na ekkor vagyunk kész!

Nekiállhatunk magának a kovásznak. Ehhez keverjünk össze 3 és 1/2 pohár kenyérlisztet, 2 pohár szobahőmérsékletű vizet, egy pohár kovászmaggal. Folpackkal lefedve kelesszük szobahőn kb. 6 órán keresztül, amíg buborékossá nem válik. Ha felemeljük a fóliát alkoholszagot kell éreznünk :-D Mehet is be egy éjszakára a hűtőbe! Ez a kovász kb 3 napig használható fel. Ha közben több, mint a felét felhasználtuk, vagy eltelt az idő, frissíteni kell rajta (azaz etetni a benne lévő gombákat és bacikat).

A kovászunk jellegzetes íze nem alakul ki az első körben. Kb. 2-3 frissítés (etetés) múlva költöznek be teljes repertoárban azok a gombák és baktériumok, amik a környezetünkre jellemzőek. Maga a kovász ugyebár egy vegyes gomba-baci tenyészet, amiben a vad élesztőgombák felelősek a "kelesztésért", a bacik által termelt különböző szerves savak pedig az "ízért". Ha nem is lehet ennyire szétválasztani a kettőt, azért ez nagyjából igaz. A körülöttünk lakó flórán nem sokat alakíthatunk, viszont a kovásszal azért lehet variálni. Ennek két dolog ad teret: Az egyik az, hogy az élesztőgombák életciklusa gyorsabb, mint a baciké. Tehát ha kevésbé karakteres ízű, viszont jobban kelő kenyeret szeretnénk, etessük jól meg a kovászunkat, mondjuk 1:4 arányban adjunk hozzá lisztet (hadd kerüljenek túlsúlyba átmenetileg a gombák) és használjuk fel hamarabb. Ezzel szemben, ha a savanykás ízre gyúrunk, akkor max duplájára frissítsük, és várjuk meg amíg a bacik beérik a gombáinkat (2-3 nap, vagy ha van pH papírunk akkor 3,5-os pH). Tömörebb, savanyúbb lesz az eredmény.
A másik dolog az állag. A gombáknak a folyósabb, hígabb (aerob közeg) kovász kedvez, míg a bacik a tömör kovászban szaporodnak vígan (anaerob környezet)

Mi történik 3 nap után a kovászban? Ha nem frissítjük, akkor a 4.-7. napon a savak és enzimek (proteázok) teljesen lebontják a glutént...onnan láthatjuk, hogy az erős, rugalmas szerkezetű kovászunk szürke, krumplileves állagú undormánnyá kezd válni. Még ez is tele van mikroorganizmusokkal, hogy kelesszen és ízesítsen egy kenyeret, viszont a kenyerünk plötyi lesz. :-S Ezért érdemes rendszeresen frissíteni, ideális esetben egy nappal a felhasználás előtt. (Én le szoktam mérni, és duplázom, háromszorozom vagy négyszerezem a súlyt (liszttel és vízzel), attól függően milyen ízre vágyom) Ha a hűtőnkben "elhanyagolt" kovász leledzik, semmi gond, kezeljük kovászmagként! Tehát vegyünk ki egy pohárnyit és ahhoz adjunk 3 és fél pohár lisztet és 2-3 pohár vizet.
Frissítésre én mindig kenyérlisztet használok, aminek magasabb a gluténtartalma, így ellenállóbb a bacik enzimparkjának.
Felhasználáskor a kovászból egy indító keveréket (indítómotort) készítek. Ez mindig a kenyértől függ, különböző mennyiségű liszt és víz hozzáadásából áll. Ezt kelesztem addig, amíg jó habos nem lesz (hasonlóképpen, mint mikor megfuttatjuk az élesztőt). Ha kész a motor, pihentetem egy éjjelt a hűtőben, de akár kezdődhet is a kenyerezés :-D

És még egy gondolat: Rengeteg mindent lehet kapni a neten. Többek között kovászmagokat is pl. Egyiptomból vagy Oroszországból, amivel igazán autentikus kenyereket lehet sütni. Egy darabig. Ugyanis egy idő után a levegőben lévő flóra kiszorítja a drága pénzen vett élőlényeinket, és helyi ízű lesz a kenyerünk újra. Mert a természet már csak ilyen...

Le lettem kenyerezve! A gluténről...

Mostanában teljesen rázizzentem a kenyérkészítésre. Amikor nem sütök, akkor olvasgatok a témában. Mivel nem vagyok teljesen egyedül ezzel a rögeszmével, most néhány dolgot én is meg szeretnék osztani a nagyérdeművel. Nézzétek el a végzettségemnek, ha túlságosan "tudományos".

Kezdeném a gluténnel. A glutén (sikér, szejtán) a legfontosabb búzafehérje. Ez gondoskodik a kenyér állagáról (ettől lesz elasztikus) és hozzájárul az ízhez is. Két fehérje alegységből áll, a gliadinből és guteninből. (Egyébként a gluténérzékenyek valójában gliadinérzékenyek.) Ha ez a két alegység vizet kap, akkor kapcsolódik és kialakul a glutén. (Tehát a lisztben" per se "nincs glutén.) Ennek ellenére mégis a gluténtartalom alapján osztályozzák a liszteket, az európai hamutartalom ezzel nagyban korrelál. A glutén kialakulásához kell egy kis idő. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható lisztben 6-8 perc alatt , a magas gluténtartalmúakban 10-12 perc alatt alakulnak ki a molekulák. Ha valaki már dagasztott, jól ismeri az érzést, mikor egyszer csak selymes, rugalmas tésztává válik a nedves ragacs a kezei között. A dagasztás tehát nem más, mint kidolgozni a lisztünkben lévő glutént.
A mérleg másik serpenyőjében a dagasztás alatt zajló oxidáció van, amivel sajnos veszít a leendő kenyerünk az ízéből. A pékek ezt gyakran úgy oldják meg, hogy 4 percen keresztül összekeverik az alapanyagokat (hogy mindenütt hidratálódjon a liszt), majd 20 percig pihentetik a tésztát. A franciák ezt "autolizálásnak" nevezik. Gyakorlatilag a hidratált molekulák önmaguktól kezdenek összekapcsolódni. Ezek után 2-4 perc alatt kidolgozzák a tésztát, ami elég idő, hogy a teljes molekulaszerkezet felépüljön.
A legbiztosabb módon a membrán teszttel vizsgálhatjuk, hogy sikerült-e kidolgozni a glutént. A kezünk közé véve egy kis darab tésztát papírvékony hártyává kell tudnunk húzni, anélkül hogy elszakadna. Ha ez megy, készen vagyunk. Ha nem, még dolgozni kell rajta! Kézi dagasztással gyakorlatilag lehetetlen túldagasztani a tésztát (előbb kapnánk izomlázat). Profi dagasztógépek képesek erre, de az otthoni food processorok is hamarabb túlmelegszenek, minthogy ilyesmi előforduljon. Az egyetlen veszély, hogy a párhuzamosan zajló oxidáció miatt egy kicsit veszít az ízéből a kenyerünk...

New York Deli Rye

Mindenki életének vannak meghatározó szakaszai. Az enyémben a New Yorkban töltött 15 hónap az egyik. Külön blogot tudnék írni róla, ezért inkább itt csak a gasztronómiai vonatkozásokat taglalnám.
Pontosan emlékszem mennyire meglepődtem az első "Deli"-s szendvicsen. Egy kisebb bagettet töltöttek meg cirka negyed kiló sonkával, sajttal, salátával, paradicsommal és majonézzel, majd lazán ketté is vágták, hogy könnyebb legyen bánni vele...Mit mondjak? Nekem egész napra elég volt ez az adag, pedig nem szoktam csipegetni...
Persze nem csak ilyen snassz szendók készülnek az Óperencián túl. Vannak ott mindenféle extra dolgok is, különösen híres pl. ez a rozskenyér. A héten megpróbáltam reprodukálni, áttörő sikerrel.

Első nap készíteni kell egy rozsos "indítómotort". Ehhez egy csésze (250ml) kovász, egy csésze fehér rozsliszt, fél csésze víz kell, amibe 2 közepes fej langyosra hűlt dinsztelt hagymát keverünk. A hagymát lassú tűzön kell dinsztelni, nehogy véletlenül odakapjon, épp csak üveges legyen.
A kotyvaszt letakarjuk folpackkal, majd 3-4 órán keresztül hagyjuk a konyhapulton életre kelni. akkor jó, ha már buborékos, habos. Aztán becsapjuk a hűtőbe egy éjszakára.
Másnap kivesszük, egy órát hagyjuk magához térni, majd bekeverjük. Ehhez kell az indítókotyvasz, plusz 3 és fél csésze kenyérliszt, egy csésze fehér rozsliszt, 2 evőkanál barnacukor, 2 és 1/4 evőkanál só, 2 teáskanál instant élesztő, 2 teáskanál egész kömény, 2 evőkanál olaj, 1 csésze kefír, negyed vagy fél csésze víz (amennyit a liszt felvesz). Nagyjából összekeverjük, majd 5 percet hagyjuk magára. Lisztezett pulton 4-6 percig dagasszuk kézzel. Ha tovább dagasztanánk, akkor gumiszerűvé válik a tészta, tehát tényleg nézzük az órát!Elég sűrű, de rugalmas tésztát kell kapnunk. Kiolajozott tálban kb. 2 órán keresztül kelesszük, amíg duplájára nem nő.
Attól függően hány kenyeret szeretnénk osszuk 2 vagy 3 részre a tésztát és formázzuk meg a vekniket. Én kiolajozott IKEA-s sütőformákat használtam, így 2 kenyerem lett. A sütőformában hagytam kelni még 2 órát (amíg el nem kezdett kikandikálni a tészta), majd 180 fokos sütőben sütöttem olyan 35-40 percet. Egy rácson hagytam kihűlni.
Ha nem formában sül, akkor egy felvert tojásfehérjével érdemes lekenni, és 200 fokon sütni.

A nyugalom háza és az első kovászos kenyerem

A hétvégén óriásit pihentünk. A barátainkkal elutaztunk a Budapesttől csak 100 km-re fekvő Bodonyba, a "Nyugalom házába".
Egyévesem egész nap csetlett-botlott, fürdött a kertben (időnként rácsodálkozva Napóleonra, a cicusra, a tornácon fészkelő rozsdafarkúra, a kakasszóra), mi pedig nagyokat heverésztünk, beszélgettük, kajáltunk. És egy kicsit kirándultunk is az Ilona forrás felett lévő vízeséshez.
A házigazda, Laci, már évek óta süt kenyeret. Úgy gondoltam, meglepem egy kis saját készítésű kovásszal, hátha tetszeni fog neki is. Persze nem bírtunk magunkkal és nekiálltunk kovászos kenyeret sütni. Az biztos: napsütötte udvaron, 80 éves deszkán egész más íze van a dagasztásnak is :-D A kenyér nem lett tökéletes, de ahogy megsült este 9 órakor, felvágtuk és az éjszakai szallonasütés mellé el is fogyasztottuk.
A helyet pedig ajánlom mindenkinek!